8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

21. század

                   Zsófi szemszöge 

Reggel csodás hangokra kelek de tényleg, valaki nem bír magával, lassan kelek fel ágyamból, majd megyek a hang irányába, ami a nappaliba vezet, egy nagyon ideges Yoongi áll a nappali közepén szintén pizsibe ahogy jó magam is, Namjoon, Jin, és Jimin tartja vissza őt hogy ne essen neki a mindjárt síró Junkook és Taehyungnak.

-Ne segítsek?-  Kérdezem Namjoontól.

-Nem hiszem hogy tudsz.- Mondja nekem.

-Mit szoktatok ilyenkor csinálni?-  Kérdezem tőle.

-Taehyung  el altatja de mivel hogy zokog nem megy neki.- Mondja, meg fogtam Yoongi nyakát amitől összébb húzta magát, majd egy jó pontnál nyakára vágtam amitől össze eset.

-Most pár percre-órára ki van ütve.- Mondom nekik, Namjoon döbbenten de fel kapta Sugát és fel szaladt vele az emeletre.

-Na, jó éjt.- Mentem vissza én is pihe puha ágyikómba, igaz reggel van de kit érdekel jelen pillanatban yeaas engem se, lassan vissza aludtam.

[...] Arra kelek hogy le ver a víz, és rohadtul fáj a fejem, lassan nyitogatom szemeimet és egy Jimin munkálkodik fejemnél.

-Szép jó reggelt.- Mosolyog rám.

-Neked is.- Ülnék föl, de egyből vissza fektet, valami nedves és egyben hideg rongyal törölgeti homlokomat.

-Ma nem suli van?- Kérdezem.

-De, de beteg lettél szóval én maradtam veled ápolni.- Mondja mosolyogva.

Oksi, Jimin beszélsz magadról?  Kérdezem kicsit még fáradtan , lehet a betegség miatt fene tudja.

Látszik hogy fáradt vagy aludj még, majd utána beszélgetünk. Simít végig karomon. Bólintottam, majd egyből le csukódtak a szemeim, bár nagyon melegem volt, ezért le rúgtam a takarómat, amit vissza terített Jimin.       

-J-Jimin melegem van.- Nyöszörgök neki, 

-Tudom.-  Simít hajamba, majd lassan el nyomott az álom. 

[...] Kicsit hangos zsivajra kelek fel, lassan nyitogatom szemeimet, még mindig a szobámba vagyok, sötét van, és az eső cseppek kopognak az ablakomon, áh vihar van, az nem jó hisz akkor nem tudok aludni, egyszerűen félek mikor villámlik meg bármit csinál, jó szeretem az esőt de mikor villámlik...

Amennyire láttam a szobámba csak egyedül voltam, lassan ki szálltam ágyamból,  ki taperoltam a földről szemüvegemet, majd lassan az ajtómhoz tántorogtam, ki léptem így a folyosón voltam. Lassan és egyben halkan le mentem a lépcsőn, a napaliba éget a villany és a fiúk ültek az üllő alkalmatosságon kivéve Yoongi ő a földet választotta alvásnak. 

Intettem egyet, majd Yoongi mellé bebújva szenderedtem el, még éreztem hogy valami puhát ránk terítenek, de utána már teljesen egy másik világba kerültem.

[...] Simogatásra kelek fel, oh valaki nagyon tudja mit szeretek. 

-Zsófi keljél suli van!- Szólongat valaki, most így hirtelen nem tudom ki, lassan nyitogatom szemeimet és Jin az. 

-Nem akarok suliba menni.- Mondom neki. 

-Senki se akar hidd el.- Áll föl, lassan én is fel ültem a földről, majd egyből a telefonomhoz nyúltam ami a dohányzó asztalon volt. 

 -Csóválja fejét.- Nam hyung. 

-Kikérem magamnak hyung, a külföldi kapcsolataimat csak ezen keresztül tudom ápolni.- Mondom álmosan mégis kicsit mérgesen.