8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

A szöszi volt az!

Mindent elpróbáltunk megint, most a táncosok és mi is összeszedettebek voltunk. Fáradtan dőltem ki a színpadon 4 óra megállás nélküli próba után. Valamikor ezért eltudtam volna küldeni a főnök édesanyukáját amennyire megdolgoztatott minket, de mindig a a vége, hogy örülök, hogy ennyire keményen bánik velünk. 

-Sofia ebéd az öltözőbe!- Szól hozzám főnököm. Egyből felpattantam, és rohantam az öltözőmbe. Ahol ott várt dobozokba az ebédem. Kedvencem volt szokásos sushi, amit nem tudok megunni. 2 dobozt felkapva és pálcikát mentem ahol a fiúk fognak ülni a Platina Vip-be, ahogy jól gondoltam, nagyon jó hely. Nekik biztosan fog tetszeni. Elkezdtem végre ebédelni, és egy fényképet posztoltam instagram fiókomra, a színpadról és az egész nézőtérről. 

Egy kis csapat jött be főnököm kíséretével a baloldali nagy bejáraton, azaz a B bejáraton. Kiszúrtam magas bátyámat, aki a sor előtt ment, és mögötte az osztálya. Ugye most szivattok?!?! ŐK LÁTOGATNAK MINKET? Nekem végem..... Sapkám rajtam volt szerencsére, ahogy szemüvegem is. Mindenki összevissza nézett és álmuldozott. Yoongi ki is szúrt, mosolyogva integettem neki. Arca meglepett volt, aztán nagy vigyorgásba kezdet. Szám elé raktam mutató ujjamat, hogy ne szóljon, hogy itt vagyok. Azért mosolyogva integettem neki. A kajás dobozomat megfogva mentem el onnan, és a színpadon keresztül rohantam vissza az öltözőmbe, át vedlettem izzadt ruháimat, egy fokkal jobb outfitbe. Egy fehér garbós testre simuló pulcsit és egy neon zöld színű kantáros nadrágot vettem fel, amin egy két lánc volt, cipőm egy fehér tömeg bakancs volt, és a sapka szemüveg maszk az állam alatt. Charlie jött a folyosón 3 nagy darab biztonsági őrrel.

-Gyere, vannak vendégek.- Karolja át a vállam. 

-Az osztály főnök a bátyám, el ne szóld magad.- Takarom el számat, ahogy suttogok neki. Bólintott egyet, hogy értette. Lassan mentünk a színpadra. Namjoonék még nem voltak itt teljesen, de a mögötte lévő gyerek sereg egyszerre sikított fel, amitől megijedtem és Charlie mögé rohantam, aki jót nevetett rajtam. 

-Sofia, nem kell megijedni!- Szól hozzám nevetve Charlie. 

-Könnyű mondani.- Nyújtom ki rá a nyelvem. Az osztályom felért a színpadra. Egy két ember elkezdett sírni vagy könnyes szemekkel nézni minket.

-Sziasztok!- Köszöntünk nekik. Mindenki sajátosan vissza köszönt, amin elmosolyodtam. Lentebb húztam maszkomat, pontosabban állam alá. 

-Nos srácok, Namjoon tanár úr és az osztálya megnéz egy két dolgot, hogy a kölköknek megmutassa Namjoon, hogy ha nagyon keményen dolgoznak akár bárhova is eljuthatnak.- Beszél főnökünk angolul, hogy Charlie is értse. 

-Ha jól tudom angolos osztály vagytok?- Fordulok Namjoon fele.

-Az lenne, de nem kitűnő a tudásuk.- Válaszol lezseren Nam, ezt a beszélgetést angolul tettük meg. Charlie elkuncogta magát. 

-Sofia te, hogy tanultál meg angolul beszélni?- Kérdezi egyik osztálytársam.

-Angol emberekkel kommunikáltam, pl Charlieval, vagy azt is tudom mondani, ti barátok beszéljetek egymással angolul, az is sokat segít.-  Tanácsoltam neki. A csoport kicsit szét széledt. Aki akart mehetett a hang technikusokat nézni persze felügyelettel és valaki persze maradt velünk fényképet csinálni, egyben beszélgetni. Persze a családom inkább a mi csapatunkba maradt. 

-Sofia, hogy-hogy eltakarod az arcod?-  Kérdezi Jimin érdeklődve, persze csak angolul beszélgettünk, hogy Charlie ne maradjon ki semmiből, ha nem tudtak megszólalni úgy, Namjoon segített nekik.

-Privát szférám meg maradjon, ha az utcán sétálok, ne rohanjanak után százan.- Válaszolok neki kedvesen. 

-Charfia. Ez lesz az új ship!-  Kiállt fel Felix és össze-vissza ugrál.