8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

Untitled Part 44

                                   Zsófi szemszüöge

Már 3 nap eltelt a veszekedésünk óta Namjoonal, azóta minden 'Happy'.

Most suliban roskadunk utolsó óránk van, Szerda, és elkölcstan, amivel nem lenne semmi bajom, csak akkora baromságokat mond tanár úr, hogy a fejem kettá szakad, és még nem is a tanórához kapcsolódik.

-Zsófi! El ne aludj!-  Szól rám tanár úr.

-Ühüm.-  Bólogattam fáradtan, hát igen, az elmúlt három napban nem tudtam kipihenni magam a bmx versenyre készültem egyfolytában.

-Na gyerekek beszéljünk kicsit a sebekről. - Csapja össze tenyerét, rendesen felültem a széken, így nem feküdtem az asztalon, tanár úr rám mosolygot, majd folytatta tovább.

-Mivel most ez a téma a tankönyvünkben is.-  Mondja.

-Hallottátok már azt hogy a Lelki sebb idővel begyógyul?-  A többség bólogatott is.

-Na ez egy nagy baromság!-  Sosem gyógyul be. Mondja.

-A lelki sérülés az ami sose fog begyógyulni. Csak idővel kevésbé fog fájni, kevesebbet fog fájni, másképp fog fájni, elviselhetőbben fog fájni, és olykor időszakosan fog fájni, vagyis hol fáj, hol nem. A lényeg hogy fájni fog. Mindig. MIndegy hogy hány éves leszel, hol élsz, és hogy kivel vagy.A fájdalom veled lesz, és meg kell tanulnotok ezzel együtt élni, és meg kell barátkoznotok így az életetekkel. - Szónokol nekünkt tanár úr, hát nem mondom hogy ledöbbentünk szószerint.

-Ahogy látom, nem tudtok meg szólalni.-  Kuncogja el magát.

-Nos vége az órának, menjetek ebédelni.-  Int nekünk tanár úr. Én még mindig le vagyok fagyva, mozdulni se tudok, ami megrémiszt.

-Baba.-  Guggol le mellém Yoongi, rákaptam tekintetemet, majd gyorsan pakolni kezdtem.

-Hello, ennyire nem kell sietni.-  Állítja le kezeim mozgását, amik már a táskámat cipzározták volna be.

-Bo..bocsánat.-  Sütöttem le szemeimet.

-Felkavart?-   Egy aprót bólintottam, majd ölelésében találtam magam.

-Köszi, ez kellet. - Mosolyogtam rá, majd végre én is felálltam.

-Viszlát tanár úr!-  Hagytuk el utoljára a termet.

-Sziasztok.-  Mosolyog ránk, majd mentünk a többiek után, akik már az ebédlőbe egy asztalt elfoglaltak, körbe ültük az asztalt, egyik oldalamon Suga míg másikon V volt.

-Zsó egyél.-  Szól rám J-Hope.

-Nem vagyok éhes.-  Mondom neki.

-Tegnap se ettél sokat.-  Veszi ki táskámból Yoongi a kaját, majd elém rakja.

-Egyél. - Szól rám Taehyung, most már mosolyogva kezdtem el enni, amin a többiek nevettek.

-Dinnye vagy!-  Nevet Jimin. Bólogattam egy sort, miközben ettem ebédemet.

[...] Lassan végeztünk is a suliban, közbe a többiek írtak a messenger csoportban hogy meg vannak a kocsik holnap után mehet is a verseny. Gyorsan felhívtam Bobbyt hogy hol vannak a kocsik, mert ki akarom próbálni.

Telefon

-A tónál vannak a garázsba a kulcsok az ajtó mögött.-  Szól bele a telefonba.