8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

Kések

             Yoongi szemszöge

Zsófi elaludt mellettem, az én pulcsimban, csak úgy közöltem "nem fontos". Na felkéne kellteni, ugyanis lassan a házhoz érünk. Meg próbálom úgy hogy a többiek nehalják.

-Picúr itt vagyunk.-  Suttogtam neki, miközben haját birizgáltam. De még megmozdúlnise óhajtott.

-Picúr.-  Simítottam arcélére, de így se.

- Namjoon Zsófi nem akar felkelni.-  Szól Chim.

-Még Suga becézéseire se. - Közli Jungkook,  egy csúnya pillantást felléjük vetettem, majd előre fordultam.

-Mondjátok azt amit szeret.-  Javasolja Namjoon.

-Meg van!-  Mondtam.

-Zsófiiiii van zongora!- Mondtam neki mosolyogva, egyből kipattantak a szemei.

        Zsófi szemszöge

-Hol van zongora?!-  Pattantak ki szemeim, körbe néztem de csak a kocsi belső részét láttam és a többieket.

-Na végre hogy fent vagy.- Szólal meg Jungkook.

-Ezt sértésnek vegyem?-  Nézek hátra, egy kb. jelet mutat a kezével.

-Hadjad lepereg.- Legyintettem, majd kifele nézve az ablakon kerestem a zongorát.

-De itt nincs is zongora!-  Vágtam be a durcázást.

-A garázsban van.- Mondja Yoongi.

-É..és majd kipróbálhatom?!-  Nézek rá csillogó szemekkel.

-Ki.- Mosolygok rá, miközben ő visítva megölelem.

-Woaw hyung!-  Szólal meg J-Hope, kérdőn ránéz Yoongi.

-Ilyen se volt még.-  Mondja Jin, Hobi helyet.

-Fejezzétek be.-  Lesz piros posgás Yoongs arca, amit az én arcom is felvesz.

-Na itt vagyunk gyerekek.- Parkol le Jin a ház felhajtójára, mi meg mint a katonák, az-az gyorsan pattanunk ki a kocsiból, csak nem fegyverrel, hanem suli táskával. 

-Mutii a zongorát!- Nézek Yoongira.

-Bent van a garázsba.- Mondja Yoongi, több se kellet nekem, mint akit puskából löttek ki, rohantam be a garázsba, szét néztem és megláttam egy letakart valamit, aminek piano kinézete volt,  alepedőt leszedtem, ami egy kicsi porfelhőt csapot, de nem annyira zavart, de ami elém tárult, az valami gyönyörű. Egy fekete zongora nézet vissza rám, yahama felirattal, nagyon tiszta volt. 

-E..ez gyönyörű!-  Mondom ki gondolataimat, majd a lepedőt félre rakva, nyitom fel, majd onnan is a billentyű védőt leszedem, majd a zongora tetejére rakom, a fehér fekete gombokra nézek, makulátlanul tiszta, bár látszik hogy használják, ami nem is baj, tudják is. 

-Még nézed, vagy játszol?-  Kérdezi Suga mellettem. 

-Jó van na.-  Nevetek fel, majd beállítottam a kezeimet, nagy levegővétel után, elkezdtem játszani, az ujjaim csak úgy szálltak, én meg mentem utánuk, az érzéseim valahol a fellegek között járhatott, míg zongoráztam. Soha nem tudom megunni a zongora hangját, olyan könnyéd, és a hangja ellenálhatattlan.