8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

Goingoljunk

   Zsófi szemszöge

Hallom bőmből a zene amit a kocsiba hallgatnak a többiek. Összeráncolt szemekkel szorítom magamhoz az ölelő kart. De attól függetlenül még a hang nem lesz halkabb így durcázva kelek fel. Pont megálltunk a kocsival. Ezek szerint haza értünk. Én voltam a másik leggyorsabb aki bement a házba. Felvittem a cuccom az az emeletre. Aztán lerohantam a telefonjaimat aksi nélkül ledobtam a dohányzó asztalra. Aztán Yoongi és JHopera vetettem magam.

-Ti is hiányoztatok. - Szipogok párat.
Ebből az egész szökőkút showból lett egy családi ölelés.

-Álmos vagyok.-  Jelentem ki, miközben elválunk a többiektől.

-Gyere fel kísérlek.-  Fogja meg a kezem Yoongi.

-Addig meg mutatjuk a házat!-  Fogja meg Taehyung Hope kezét és rángatja utánunk.

-A szobát nem rendeztem be, veled akarom szóval jah.-  Nyitottam be a szobánkba.

-Igazán kedves.-  Mosolyog rám Hyung.

-Nem akartam neon pink falat a te engedélyed nélkül.-  Kuncogtam el magam.

-Azt a színt most felejts el. - Kaptam homlokomra egy puszit.

-Meg lesz.-  Ölelem magamhoz szorosan. Haja bubisan volt a fején, kicsit lekopott, de fehér színben. Az arca nem változott, ugyan olyan komor volt. Persze én láttam a maszk mögé, és egy vigyorgó Yoongit láttam magam előtt.

-Majd be kéne festeni a hajunkat.-  Mondom neki egyik elmélkedésemet.

-Zsófi eszel te rendesen?-  Tér észhez Yoongi.

-Szoktam.-  Bólogatok, és ölelem szorosan magamhoz. Nagyon hiányoztak.

-Picur mi a baj?-  Ül le ágyamra ölébe vonva.

-Cs...csak ne hagy egyedül.-  Bújok nyakhajlatába.

- Nem foglak.-  Nyom puszit hajamba. Simogató karja azt érte el, hogy elszenderedjek ölébe.

Yoongi szemszöge

Egyenletes légzése azt mutatta elaludt. Kiemeltem ölemből és lefektettem ágyába. Namjoon nyitott be pár kopogás után.

-Yoongi gyere a nappaliba.-  Szól hozzám Namjoon, majd hagyja is el a terepet. Zsófit plédjével betakartam aztán mentem ahogy mondta nekem Nam.
Jhope mellé leültem, elénk pedig Namjoon.

-Emlékeztem, hogy úgy mentetek el, hogy Zsófi nem volt velünk. Mint ugye látjátok velünk van most már.- Mosolyog ránk Namjoon, ami nem igazán tudott nyugtatni.

-Namjoon.- Szóltam komolyan mondandójába. Ezzel azt mondva, hogy nem tudd ideges mentessé tenni.

-Nos....elrabolták. - Nézz a távolba könnyes szemekkel. JHope-al össze néztünk, alig hittünk a fülünknek, gondoltam, hogy ez volt. De nem akartam hinni ennek az egésznek. 

-1 évig volt oda....hogy is mondjam. Nem bántak vele szépen.- Próbálkozott Namjoon virág nyelven.

-Namjoon nem kell a virág nyelv.-  Szólal meg halkan JHope, bólintott egyet, hogy értette. Kicsit szünetelt addig összeszedte a gondolatait és a könnyeit. 

-Hyungwon Zsófi főnökének a fia...Elrabolta őt kb 1 évre. Bántalmazta érzelmileg fizikailag. Borzasztóan vissza esett. Vannak érintések amiket vissza utasít vagyis azt hiszi, hogy bántani akarjátok. Ezért óvatosan. - Fejezi be Namjoon. Megfeszültem. Ahogy meghallottam ki és hogyan bántalmazta. Hogy lehet egy ilyen teremtményt bántani? Aki senkinek se árt? Namjoon felfele nézett a plafonra, gondolom, hogy a könnye ki ne folyjon. Eléggé ideges lettem.