8 Vámpír 1 Helyen [BEFEJEZETT][BTS]

'A' terv befuccsolt, most a 'B' terv jön...(GD)

Kis időmúlva hangos ordítozásra kelek fel. Namjoon veszekszik Yoongival. Hirtelen nem tudom min, de Jin letudta a kedélyeket csitítani. Namjoon Hyung észre vette, hogy felkeltem.

-Zsófi, fel a szobádba!- szemében dühöt fedezek fel, tettem ahogy mondta. Semmi jóra nemszámítottam. Felrohantam a szobánkba és bezártam az ajtót. Leültem a pufra, és hallgattam a lentről feljövő hangokat. Egy nagy csattanást hallottam, majd trappolást. Namjoon jött be a szobába eléggé ingerülten. Becsapta az ajtót, majd felém lépkedett.

-Miért pont azt mondtad Félixnek?- akad ki bátyám. 

-Elmondtam a miértjét még az ebédlőben.- válaszoltam neki, közbe a földet vizslattam. 

-Azt hittem tudsz újat mondani erről a dologról...- hangja rekkettes, elnevette magát. Ez nem a boldog nevetése volt amit annyira imádok, a lesajnáló hang szólalt meg belőle.

-Legalább nézzél rám, ha hozzád beszélek!- emeli fel hangját. Megijedtem, ahogy ránéztem apa jutott eszembe, amikor szerinte valami rosszat csináltam és megvert. Féltem, kezem remegni kezdet, szemeim könnyesek lettek. Namjoon dühe nem nyugodott, ahogy az én félelmem se. 

-Nam, nyugo...- nem tudtam végig mondani.

-Nem nyugszom! Rohadtúl nem vagyok nyugodt! Nem tudom mit csináljak veled! A fejembe egy csomó kérdés, de nem kapok rá válaszokat. Ki mert hozzád érni?!- kérdez a végén.

-Nem mondom meg, bántani fogod.- folynak le könnyeim. Lábamat felhúztam és térdaimen támaszkodva pityeregtem. 

-Yoongi az?!- jön közelebb és én annál jobban húzom össze magam. 

-Miért baj az? Érdekes, mikor elraboltak, akkor nem vertél ki ekkora hisztit, most meg kettő lyuk ékeskedik a nyakamon, egyből 3.-dik világháborút indítasz.- emeltem fel én is a hangomat kibújva térdeim mögül. 

-Az a két lyuk rosszabb, mint mikor elrabolnak és megerőszakolnak!- mutat nyakamra bátyám.

-Kinek rosszabb?! Neked vagy nekem?!- Üvöltöttem vele, nem érdekelt kihallja. Felálltam, így egymással szembe álltunk, mindketten eléggé idegesen. Nem mozdultam, figyeltem hogyan viselkedik tovább. A kezét felemelte, vártam a csattanást, amit meg is éreztem arcomon. A szobában a csattanás vízhangzott. Fájt, de inkább lelkileg hatolt mélyen belém

-Ugyan olyan vagy mint apa! Ugyan olyan ördög mint ő! Tudtam, hogy ez lesz, ha ide költözöm, mégis hittem benned! Azt hittem bármilyen természetfeletti lény vagy, még lehetsz jó, de ezt úgy ahogy van meghazudtoltad.  Ezzel csak azt mutattad meg, hogy nem érdemes senkiben sem megbíznom! Gratulálok Kim Namjoon, nagyon jó bátyként viselkedtél, az egyetlen vérszerinti családtagodat is a pokolba küldted!- ordítottam el magam. A hanghullámok amik számon kijöttek, Namjoont a szoba másik végébe küldték. Nem érdekelt, elakartam menni innen. Mától senkiben se bízhatok meg max egy-két emberben. 

Telefonomat megfogva ugrottam ki az ablakon, otthagyva minden cuccomat és futni kezdtem. Parkour tudásom miatt, nem volt nehéz a nyaralóhoz rohannom. Ott, egy táskába pakoltam pár dolgot, és elmentem bevásárolni egy-két gyógyszer, na meg megcsináltattam a telefonomat.

Otthon minden biztonsági dolgot újra programoztam. Persze vinnyogni kezdet a telefonom, ahogy Jiminék smsekkel bombáztak és hivogattak. Repülő üzenmódba kapcsoltam telefonomat, így nem tudtak hívni, vagy egyáltalán elérni. Az arany telefonomon ha valaki elakart érni, pl főnök, akkor úgy is azt hívta volna.

 Elkezdtem sétálni a kis utcákba, kicsit hüvös volt, de lenyugtatott a hideg levegő, annyira, hogy ésszerűen tudjak gondolkodni.  A temetőnél kötöttem ki, anyu sírját jöttem meglátogatni. Vettem három szál rózsát, hisz tudom az a kedvence.