"Nem késtem! NEM késtem!" kiabáltam hangosan a munkatársamra, Marcra, miközben levettem a hosszú barna kabátomat és gyorsan megfogtam egy fekete kötényt, ami a combom közepéig ért, ahogy a derekamon megkötöttem. Miközben a telefonomat és a jegyzettömbömet a kötényem zsebébe csúsztattam, hallottam Marcot kuncogni a főteremből. Mosolyom széles lett a jól ismert hang hallatán és elkezdtem összeszedni a hajamat, hogy egy kontyba kössem, közben a tollamat a fogaim között tartottam és kisiettem hozzá.
"Nem késtem," kezdtem újra, a szavak a toll miatt tompán hangzottak. Mire végre megelégedtem a konttyal, gyorsan kivettem és rábámultam Marcra, amikor egy ironikus "perszét" motyogott és a feje még mindig remegett a kuncogástól.
A kávézó szerencsére nem volt zsúfolt. Egy pár az ablak mellett ült, 5 fiatalból álló csoport egy asztal körül beszélgetett és egy lány gyorsan pötyögött a csillogó macbookján. Soha sem értettem, hogy miért veszik meg az emberek ezeket a drága számítógépeket - mi a rossz egy olcsóbb - és igen, talán csúnyább - laptoppal? Úgy értem, van egyáltalán értelme, hogy ennyit fizessenek a kinézetért?
Marc a mosogatót tisztította a pult mögött néhány hipszter dalt dúdolgatva, ami éppen halkan szólt a rádióban. Mindig is szerettem a tompított fényeket a kávézóban és az elragadó téglafalakat - nem volt ez egy flancos hely, de meghitt volt. Általában egy halom hipszter emberke van itt - olyanok, mint az a pár az ablaknál. Művészetis tanulóknak vagy ilyesmiknek néznek ki. Ahogy a szemem gyorsan végigvándorolt a helyen, összeráncoltam a szemöldökömet, “miért nincs feltakarítva?”
Marc még mindig a mosogatóra figyelve szórakozottan válaszolt, “itt van ez az új lány - ma volt az első műszakja és Eric azt mondta, hogy lehetetlen volt. Nagyon ki volt akadva, amikor jöttem váltani - tulajdonképpen előbb hazaküldte a lányt, mert egyszerűen…lehetetlen volt.”
"Komolyan?" felemeltem a szemöldökömet meglepettségemben, miközben megfogtam egy csészét és előkészítettem a kávégépet.
"Igen, mondtam neki, hogy majd mi megcsináljuk - " megvonta a vállát és engem nézve a pultnak dőlt, amint a tejet gőzöltem. Persze, hogy Marc felajánlotta - mindig annyira udvarias. Néha már túl udvarias. Bólintottam, hogy egyetértek, "tehát mit csinált a lány? Úgy értem, Eric eléggé nyugodt mindennel kapcsolatban" kuncogtam. A nagy, kidolgozott, szőke pasi minden bizonnyal egy ember óriási mentális készletfelesleggel. Ő volt az egyetlen, aki trenírozott engem, amikor először kezdtem másfél évvel ezelőtt - hűha - tényleg ilyen hosszú ideje? Mindegy, nem tudom elképzelni, hogy valami is ki tudja készíteni Ericet. Még amikor egy teljesen részeg egyetemista csoport érkezett, akkor sem pánikolt, nem mint én. Túlságosan össze voltam zavarodva - ez az első hónapomban történt itt - szóval Eric megbocsájtott az akkori bénázásaim miatt.
"Igen - ez volt az én kérdésem is. Nyilván totálisan másnapos volt a csaj," Marc önelégülten mosolygott, ahogy megfogtam a csészét a frissen főzött kávéval, "tényleg megpróbált segíteni és figyelni Ericre, de persze öt rendelést elcseszett és nem tanulta meg használni a kávéfőzőgépet sem. Ezenfelül elejtett egy tálcát két kávéval, ami mindenhova fröcskölődött," felnevettem mindezt elképzelve - és pont egy alapból zsúfolt kávézóban, "tehát inkább teher volt, mint segítség. De biztosan csak ideges volt az első napján," tette hozzá - újra megnevettetve. Udvarias, mint mindig. Mindenkinek valami magyarázattal jön elő. "Úgy értem, nyilván jónak kell lennie valamiben, mivel felvették, nem?"
Marc figyelt, ahogy egyenletesen öntöttem a gőzölt forró tejet a csészébe egy gyönyörű művészi motívumot kreálva. “Felvágós,” suttogta Marc, amikor büszkén a művemre néztem. Igen, ez eléggé remek lett.
"Irigykedsz?" ugrattam nevetve. Nem számít, hogy mennyiszer próbáltam megtanítani neki a kávé művészetét - mindig egy nagy kérdőjel mellett marad, amikor a kávéja egy absztrakt picasso motívummal végzi.
Szürcsölgettem a kávémat - még egyszer hosszasan végignéztem a kávézón, hogy biztos legyek, egy vendég sem hiányol semmit sem -, “de te még mindig egy huncut amerikai vagy. Meg van bocsájtva” egy mosoly az arcára csúszott és a barna szemei kiértek a szemkontaktus elől - általában ez a legcukibb reakció, amikor megdicsérem. Könnyedén megrázta a fejét megnevettetve engem. Amikor már nem bírtam megállni, hogy ne tisztítsam le az asztalokat a kávézóba, gyorsan elosontam a pult mellett a csészékért és a tányérokért. Visszavittem őket Marchoz a pultra, majd visszamentem meggyújtani minden egyes gyertyát az asztalokon. Remélhetőleg nem lesz tele az estém meglepetésekkel…
YOU ARE READING
the journal - h.s. (hungarian)
Fanfiction"Arra rájöttél, hogy egy napló nagyonis személyes dolog, ugye?" A hangja érdes, mély és fenyegető volt, késztetett, hogy egy lépést lépjek hátra félelmemben, amikor folytatta, "úgyhogy az egyetlen kérdésem, hogy mi a faszt állsz az enyémmel?" erede...
