the journal - h.s. (hungarian)

39

"Tehát, mivel 69 centtel tartozol nekem, igazán elárulhatnád a vezetékneved. Amber...?"

"Moore - Amber Moore." Egy vigyort villantottam felé, ahogy elindultunk lefelé az utcán a park mellett. Még mindig nem tudom elhinni, hogy nem vette észre a kávézóban azokat a nőket, akik utána sóvárogtak. Egy ember sok apró dolgot megfigyel a világban - bizonyára még mindig meglepően vak a körülötte lévő világra.

"Moore - mint az a színésznő?" Tanácstalanul nézett rám, de még mindig nagyon kíváncsi. Ez még egy dolog Harry Stylesról. A legszokatlanabb és legunalmasabb dolgok iránt érdeklődik - de úgy tudja feltűntetni őket, mintha a legérdekesebb dolgok lennének. Így éreztem. Nem értem, miért - de egy romantikus filmbeli színésznőnek éreztem magam mellette, amit nem lehet nem nézni. Különlegesnek érzem magam miatta. Amiért az ajtót tartotta előttem, amiért megfogta a kávéspoharamat, hogy felvehessem a táskám. Mindvégig éreztem magamon a tekintetét.

"Igen, valójában Julianne Morre az. Anyukám azt gondolta, hogy a Smith túl eredeti - és anyukám egyszerűen imádta azt a filmet." Ezt amolyan 'ó-istenem-mi-a-fészkes-fenéért-tetted-ezt-anyukám' hangszínnel mondtam, amitől nyilvánvalóan egy kontrollálhatatlan kuncogásba tört ki. Kortyoltam egyet a kávémból. Én csak vigyorogtam, mivel ezt annyira nem találtam viccesnek - de imádom, hogy nevetni látom. Mégha anyukám szörnyű szülői vezetéknévválasztásom volt az oka a szórakozottságának, akkor is ez a legimádnivalóbb látvány.

"Hűha, akkor igazán hatalmas rajongó lehetett! Valójában én nem láttam olyan sok filmet - de emlékszek, hogy láttam 'Az órák'-at, amiben ő is szerepelt - Julianne Moore." Messzebbre rúgott egy kávéspoharat, ami a földön feküdt. Mások nem törődtek vele, hogy felvegyék. Egy vigyoral az arcán nézett fel rám. "Ő egy csodálatos színésznő, szóval ez valójában eléggé király!"

Utolértük a poharat megint, amit Harry még messzebbre rúgott a kuka felé.

"Ja, biztos! Tehát, a 'nem láttam olyan sok filmet' alatt mit értesz? Nem mintha én olyan sok filmet megnéznék, de azért a klasszikusokat ismerem - biztos láttál pár Disney filmet, ugye?" Figyeltem, ahogy felemeli a poharát és ahogy a kartonpapír felveszi a kapcsolatod tüzes ajkaival.

Forró csoki. Lehetne ennél édesebb?

"Mármint mindenki látta az Oroszlánkirályt, az Aladdint, a Szépség és szörnyeteget -" Harry rám vigyorgott, miközben gyorsan rázta a fejét és megint belerúgott abba a pohárba. Elértünk a kukáig, úgyhogy lehajolt és felvette valaki más szemetét. Kidobta, miközben válaszolt a kérdésemre.

"Sohasem láttam egyiket sem."

Kuncogtam a cselekedetére - még az is hozzájátszik az angyali hivatásához, hogy próbálja tisztán tartani a várost.

"Komolyan? Lemaradtál róla! Mi van a Grease-zel? Titanic?" Folyamatosan rázta a fejét, közben kortyolgatott a forró csokijából.

"Pókember? James Bond! Mindenki látott legalább egy James Bond filmet!"

Erősen rázta a fejét, mintha ez lenne a világon a legutolsó dolog, amit meg tudna tenni.

"Mi a fészkes fenének láttad Az órákat és a James Bondot pedig nem?" Mostanra már teljesen elfeledkeztem a kávémról, ahogy a bocsánatkérő mosolyát figyeltem várva bármiféle magyarázatra.

"Mrs. Dallowayt olvastam - és az apám beleegyezett, hogy nem kell elolvasnom 'Az órák'-at, ha megnézem a filmet." Vonta meg a vállát.

"Akkor milyen másik filmet láttál még?" Annyira furcsának tűnik, de aztán pedig, ha az idejét rohadt latin tanulással és Isten tudja mi mással töltötte, bizonyára nem maradt sok ideje Hollywood mostani producereinek a filmjét megnézni.

"A legyek urát, Amélie-t...Nem igazán emlékszek a címekre. Néhány dokumentumfilmet is." Sikerült átkelnünk a forgalmas úton és elértünk a parkba.

"Tehát - ezeket a filmeket a...tanulásod részeként nézted meg?" Bizonyára nem önszántából választotta ezeket a filmeket. Vagy mégis?

"Igen, azt hiszem, így is lehet mondani..." Még egyszer megint megvonta a vállát.

"Szóval. Amélie megtanított téged...?"

"Azzal azt hiszem az akcentusomaat gyakoroltam - valójában ez a jobb filmek közül volt való! Ez tényleg tetszett!" Annyira, annyira hétköznapin mondta, mintha ez lett volna a legnormálisabb dolog a világon. És eszembe jutott, hogy ez tényleg eléggé normális film, amit az iskolában francia órán mutatnak meg. De melyik iskola tanít latint? Melyik iskola tanít úgy beszélni, mint egy ügyvéd? Melyik tanít zenét szerezni? Melyikben olvasnak ennyi klasszikus alkotást? Én ilyenekre nem lettem megtanítva.

"Tehát - te. Te mit...te beszélsz...te beszélsz franciául is?" Megálltam, ahogy bólogatott. Elkezdett kuncogni, mivel én csak bámultam rá válasz nélkül. Természetesen tud franciául is. Természetesen.

"Hová a fenébe jártál? Egy bentlakásos iskolába, vagy hová?" Biztosra mondhatom, hogy kicsit össze voltam zavarodva - és több voltam, mint meglepett, habár tudhattam volna. Mit csinált kiskorában, ha nem azokat a rohadt Disney meséket nézte?

Ahogy beszélt, a hangja ellaposodott. Kemény és hideg lett. "Magántanuló voltam négy éves koromtól fogva. Az apám azt hitte, hogy a magániskolák túl puhák, még mindig ezt hiszi - úgyhogy felfogadott egy magántanárt, aki eljárt hozzánk." A rekedtes lassú hangját tökéletesen hallottam a hideg éjjeli levegőben, mégha az autók hangja hangos is volt. El lehet mondani, hogy a hangjában is benne van az a jegesség. Egyszerűen reszketni tudnék - és nem a hideg hőmérséklettől. Ez mindennél jobban zavarja. Ahogy kimondta az 'apa' szót, már majdnem elállt a lélegzetem. Lassan kezdenek összeállni a kirakós darabkák és egybeáll a kép.

Még egyszer a hideg járdát nézte, ahogy egymás mellett sétáltunk. Eléggé elveszett az emlékeiben, amik keresztülpásztáztak a fejében. Ezért nem is láthatta, hogy felé nyúlok. Felé nyúltam, hogy megnyugtatóan megérintsem. Megérintsem a karját, megöleljem. Elmondjam neki, hogy sajnálom - de éppen olyan gyorsan, ahogy az ötlet jött, visszaesett a kezem az oldalamhoz. A torkomban lévő csomó elzárta szavaim útját. A szívemet annyira nehéznek éreztem ezért a zöld szemű kis göndör fiúért. És a szokatlan mennyiségű tudás, ami benne van. Aki elvesztette az anyukáját és vele együtt a gyerekkorát is.