the journal - h.s. (hungarian)

28

[Harry szemszöge]

"Styles, megtaláltad már azt a naplót?" A hatalmas barna szemeivel felnézett rám, miközben kinyitott egy fagyasztott thai kajás dobozt, hogy be tudja tenni a mikróba. A bal kezében a mutató- és középsőujja között egy cigit fogott. Néztem, ahogy eltávolítja a műanyagot.

"Ahha." A konyha pultján ültem, lábaimat a konyhaszekrény fiókjainak a fogóján pihentettem. Végre le tudta szedni és kinyitotta a mögötte lévő mikrót. Az extra nagy dobozt középre tette - ugyanúgy, ahogy csütörtökönként szoktuk - elindította a cuccot és a doboz azonnal elkezdtett körbe-körbe forogni, miközben a masina halkan zümmögött. Csend volt a nyitott ablakon behallatszó távoli hangokat kivéve. Valamiket kiabáltak, gondolom verekedtek közben.

"Ez kurvajó, haver! Azt hittem azért voltál egész héten olyan ingerlékeny, mert még mindig el van veszve az a dolog." Mellettem nekidőlt a pultnak és követte a tekintetemet a mikróra. Ingerlékeny voltam? Ez eléggé furcsa szó. Ingerlékeny. Frusztrált talán igen. 24 óra múlva lesz pontosan 7 nap, 1 óra és kábé 10-15 perc, hogy utoljára láttam őt. Úgy tolongott a fejemben, mintha megszállott lennék. Ami persze nem vagyok. De minden bizonnyal nem bánom, hogy rá gondolok - mégha fájdalmas is visszahívni azt a gyengéd mosolyát és a tökéletes vonásait. Még mindig jobb, mintha apámra gondolnék. És az életemre úgy általánosságban.

Miközben néztem a mikró belsejét, felidéztem, ahogy néztem elhajtani a kis piros bogarat múlt péntek este. Amikor már messze eltűnt a látóhatáromból, még akkor is ott álltam azt a sarkot nézve, ahol lefordult. Amber. Ott álltam egy kis mosollyal a számon, miközben próbáltam az emlékeimbe vésni életem utolsó óráját, hogy sohase tudjam elfelejteni. Sohase tudom elfelejteni, hogy a neve a kedvenc ásványom és egyszerűen tökéletes. Sohase tudom elfelejteni, ahogy visszatartotta a lélegzetét, miközben elhaladtam mellette a szobám ajtajában. Sohase tudom elfelejteni a meglepett tekintetét, ahogy sikerült ellazulnia. Ahogy a szemei csillogtak.

Nem tudtam aznap este aludni. Helyette egyfolytában mosolyogtam a gondolatra, hogy abban a pillanatban is nála van a naplóm. Talán beleolvasott? Talán a keze mellett van, miközben álomba merül?

Aznap este 3 oldalt teleírtam egy új naplóba.

"Akkor miért vagy ingerelt?" Jenny kérdezte, miközben kifújta a füstöt a levegőbe, ami kezdett megtelni a thai kaja illatával. A gyomrom elkezdett korogni az illatra.

"Nem vagyok ingerelt."

Játékosan megbökte a térdemet. "Mindegy te kibaszott zárkózott tökfej." Rám vigyorgott, miközben a mikró ismerős hangja megszólalt. Eltolta magát a pulttól, a cigijét eldobta a kukába. Ahogy sikerült kinyitnom a mögöttem lévő szekrényt és kivettem két tányért, még egyszer átgondoltam, hogy kérdezősködök róla Jennytől. Jenny elmondta volna, ha Amber az ő 'kibaszott zárkózott tökfej' szobatársáról kérdezett volna? Megemlítette volna, igaz? Elmondaná Ambernek, hogy kérdeztem Jennyt felőle?