the journal - h.s. (hungarian)

32

"Mi a fasz! Nem viharozhatsz csak úgy le a színpadról!" Louis hangja hangos volt és tele volt csalódottsággal, ahogy Harryre bámult. Mivel Harry nem igazán reagált a szavaira, csak egy békés tekintettel ajándékozta meg, Louis nyögött és haragjában elfordította a fejét. Aztán a barna hajú énekes végre észrevette, hogy ott állok Harry mögött egy kicsivel, már majdnem félig elrejtve. Harry előrelépett, mikor Louis odaért hozzám - már védelmező volt, ahogy észrevettem.

"Nos, csak megtettem." Louis tekintete visszatért Harryre, akinek hangja nyugodt volt a hideg éjszakában.

Úgy tűnt, Louis már hozzászokott Harry feleleteihez - kezeit a levegőbe dobta, "akkor hajrá - ezúttal mi a magyarázatod, Styles! Mert úgy tűnik, mindig kurvajól érvelsz az igazadért!"

Harry egyáltalán nem tűnt nyugtalannak. Egy vigyor jelent meg az arcán. Habár az a nyitottság, ami a testtartásában, puha tekintetében volt, ami akkor volt látható, amikor ketten voltunk mostanra eltűnt. Louis jelenlétével hirtelen Harry Styles lett, aki elzárkózik a világtól és nem akar senkit sem beengedni. Megfontoltnak tűnt. Ez teljesen lesokkolt - azt hittem, hogy mindenkinek megnyílik. Vagy legalábbis a közeli barátainak. De még a bandatársa, Louis - aki azt hiszem eléggé jó barátja - előtt is egyfajta maszkot vesz fel.

"És egy lányért? Nem sértés, bébi," Mondta Louis az utolsó részt nekem a lehetetlenül hülye bandatársa hülyeségétől bosszankodó tekintettel. Szívem a torkomba ugrott, ahogy Louis-nak leesett, ami teljesen nyilvánvaló. Harry otthagyta saját koncertjét egy lányért. Miattam!

"Te magad mondtad, Louis - facile est inventis addere." Louis Harryre bámult amolyan 'mi-a-faszt-tudnék-ezzel-kezdeni' nézéssel kék szemeiben.

"Nem beszélek latinul - tudod! Hányszor kell még emlékeztetnem erre téged!" Az énekes gyakorlatilag kiabált Harryvel, akit meglepően csak még jobban szórakoztatta a helyzet. Nekem úgy tűnt, hogy Louis van fölényben. Nem szabadott volna Harrynek így kiviharoznia - nem tesz jót az imidzsüknek. Mégha csak egy kisebb koncert is volt.

"A latin nem egy beszélt nyelv - hanem egy írott. Senkisem beszél latinul, de," Kezdte Harry magabiztossággal. Tényleg szereti ugratni a másik srácot, aki a mellkasához teszi a kezét.

"BASZOK RÁ!" Jelentette be hangosan, mire a távolabb lévő kis csoport felénk fordult.

"Könnyű a már felfedezett dolgokhoz még valamit hozzáadni. Facile est inventis addere. Te mondtad magadnak - kiviharoztam a koncertről egy lány után. Ez jó sztori lesz, amit elmesélhetsz, nem gondolod? És tudod, hogy a jó sztorik a szórakoztatás mellett vannak? Ingyenes promóció. Úgyhogy most valójában egy tökéletes ártatlan és gyakorlatilag romantikusnak tűnő sztorit adok neked, amit könnyen egy jó promóciónak formálhatsz át. Facile est inventis addere. Mindig átgondolom a dolgokat - ezt mostanra már illene tudnod." Harry hangja kibaszottul nyugodt volt és egy kis beteges szórakozottsággal volt meghintve. Tudta, hogy igaza van - hogy ez a nyilvánvaló logikából ő húz hasznot.

Szavai lógva maradtak a levegőben és a minket figyelő csoport elkezdett beszélgetni - ez a lány miatt viharzott ki? Hallom egyikőjük izgatott suttogását. Louis elkezdett nevetni, ahogy megrázta a fejét, miközben magának motyogta, "brilliáns. Nem tudom, honnan a picsából szedted ezt a baromságot! Ez alkalommal kitettél magadért."

Én, a másik oldalon csak bámultam Harryre. A szívem minden egyes kimondott szavával jobban dobogott a mellkasomban. Hogyan sikerült egy ilyen romantikus és meggondolatlan cselekedetet egy promóciós lehetőségbe fordítania? Ezzel együtt meg is rémisztett - tudtam, hogy nem ezzel a szándékkal jött ide. Inkább erről voltam meggyőződve - de hogy tudta másodpercek alatt gyakorlatilag a vesztes ügyet nyereségbe fordítani? Hol tanulta ezt? Szavai olyanok, akár egy politikusé vagy talán egy ügyvédé. Hogy a pokolba tud egy szegény chicagói bandatag lyukas pólóval latin kifejezéseket és hogy a pokolba jön elő ilyen dolgokkal? És a hab a tetején - már biztosra is ment, hogy a sztori elkezd körbejárni, ahogy a bárból kifelé jövő embereknek elmondta az a csoport, aki kihallgatta Harryt. Már most számos 'óóó' hangzott el a levegőben a bár előtt.

"Sajnálom, szívem - mindig ezt csinálja. Egy kibaszott ügyvédnek kellene lennie." Louis egy szórakozott mosollyal az arcán kinyújtotta felém a kezét és megvonta a vállát. Azt hiszem, már hozzászokott, hogy a gitárosa saját maga után 'takarít fel'.

Ahogy Louis Harryt hallgatta, én a göndör hajú srác mellé léptem, hogy nézhessem zöld szemeit és őrzött jellemvonásait, miközben az ügyéért beszél. Meglepetésemre Harry halványan megérintette a kezem, ami az oldalam mellett lógott kettőnk között. Semmi több. Csak az ujjhegyeivel, mintha biztosra akarna menni, hogy még itt vagyok. És bőre olyan meleg és kellemes. Mintha a halvány, ártatlan érintés lett volna a kapcsolatunk. Nem voltam benne biztos, hogy bárki is észrevette gondoskodó megmozdulását. Ujjperceit lágyan a bőrömhöz nyomta. Mintha el akarná mondani, hogy itt van - hogy az álarcát nem miattam vette fel.

Kuncogtam Louis szavai miatt, miközben elvettem kezemet Harrytől, hogy kezet fogjak a másik sráccal. Nem tudtam nem mosolyogni, ahogy egy kis nyögést hallatott Harry kapcsolatunk hiányára. Talán egy brilliáns elme - de az én örömömre csinál mindent. Tudtam. Tudtam az első gesztustól, nyögéstől fogva. Tudtam onnan, hogy ennyire közel állt hozzám. Tudtam onnan is, ahogy a Louis és köztem lévő fejlődő kapcsolatot vizsgálja. És egyiket sem bántam. Mindenemmel az övé vagyok. Ha persze ő is ugyanazt érzi.