the journal - h.s. (hungarian)

34

[Amber szemszöge]

"Halvány lila gőzöm sincs, hogyan fér itt el ennyi ember!" Sóhajtottam hangosan, ahogy újra kiértünk a szabadba. És ez alkalommal hálásan fogadtam, ahogy a hideg levegő áthatolt rajtam - már majdnem klausztrofóbiás lettem a sorbanállás miatt és Harry is a hátamnak volt nyomódva, miközben rajtam volt a kabátom... Szörnyen meleg volt és mindenhol az ő illatát éreztem. Füst, menta és az a kölni. Nehéz mellette egyenesen gondolkodni.

Harry követett kifele az ajtón és örültem, hogy abban a nagy, meleg, fekete pulcsiban és abban a kabátban látom, ami a buszon volt rajta legelső találkozásunkkor. Imádom, hogy haja még rendetlenebb a pulcsi felvevésétől.

"Szóval meggondoltad magad?" Kérdezte, miközben kinyitottam a válltáskám, hogy kivegyem belőle az ujjatlan kesztyűmet. Kezeit kabátja zsebeibe dugta és a sarkán egyensúlyozott, ahogy hétköznapnak próbált tűnni ezzel a kérdéssel. Louis és Niall felé nézett, akikhez már Alex és Ed is csatlakozott.

Valami azt súgta, hogy Harry alapból nem ilyen rámenős - vagy ennyire törődő.

"Nos, igen," Jádezöld szemeit összeszűkítette, miközben elővettem legsátánibb mosolyomat és nem folytattam a mondandómat. Megrázta a fejét, amiért barna, rendetlen haja a szemeibe lógott és nem volt képes tovább visszatartani mosolyát, "és?"

"Hát," lenéztem a lábaimra. Tényleg nem vagyok szórakozós hangulatomban - inkább megnéznék egy rohadt filmet vagy valamit. Vagy megennék egy vödör fagyit egy csésze kávéval a pizsamámba burkolózva. Talán mindkettőt egyszerre. De ugyanakkor nem akartam elhagyni Harryt. Vagy hogy ő hagyjon el.

"Őszintén szólva pillanatnyilag nem vagyok abban a felspannolt-szórakozni-vágyós kedvemben," Még mindig a tornacipőmet néztem és emlékeztettem magam, hogy nem ártana már egy téli bakancsot beszereznem. Valahogy bűnösnek éreztem magam, amiért ezt mondom - remélem nem döntöttem rosszul. Felkaptam a fejem, ahogy Louis hangja visszhangzott az utcán.

"Jöttök, srácok?" A csoport felé integetett, ami még nagyobbra nőtt - még több baráttal. És elkezdtek mozogni.

Én csak néztem Harryt - vártam, hogy utánuk fusson. Vártam, hogy meghozza a döntését. Tekintete felém vándorolt, mielőtt visszatért Louis-ra, aki hátrafelé sétált lefelé az utcán, miközben nézett minket - várta, hogy mi is csatlakozzunk.

"Következő alkalommal, Louis! Érezzétek jól magatokat!" Harry hangja visszhangzott az éjszakában és áramütésként dobogtatta meg a szívemet egy ismeretlen, új érzést létrehozva. Louis felmutatta neki a hüvelykujját, egy óriási vigyor jelent meg az arcán és megfordult, hogy a többiek után mehessen.

Fentről rám ragyogó jádezöld szemekkel és egészségtelen ütemben dobogó szívvel megmerevedve álltam, Harry hangja puhább és mélyebb volt - ez alkalommal csak nekem szánta. Már majdnem bizonytalannak hangzott, ahogy egy görbe édes mosollyal ajándékozott meg, "szóval, mit szeretnél csinálni?"