the journal - h.s. (hungarian)

16

A kurva életbe.

Ez aztán valami. Ha csak fele annyira vagyok költői, mint ez a zseni azokkal a hülye fürtöcskéivel és a hülye gyönyörű elméjével, aki pontosan előttem áll. Nos, talán képes lettem volna hidegen tartani a fejem és egy tudományos seggberúgós választ adni neki, ami nyilván beleíródott volna a történelembe és az idő végezetéig dicsérték volna. De sajnos nem így történt.

A zöld szemei tele voltak bosszúsággal, messze felülmúlva már a meglepettséget, ahogy gondolom. Nyeltem egyet, próbáltam elhinni, hogy ez valójában ő - a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy újra láthatom. Egy idegen volt. Egy homályos idegen a buszról. Egy másik ember, akivel az életem során összetalálkozok. De ezzel egy időben az agyam rámutatott az elkerülhetetlen igazságra. A darabok túl jól illenek egymáshoz. Egy idegen - de az én idegenem. Ez a kis tárgy a kezemben, aminek a szorongatásától már fehérek az ujjaim. Ez a tárgy furcsa módon összeköt minket.

A fejemben egy meseszerű jelenet játszódott le a szobában. Az ő szobájában. Harry szobájában. Még csak a szavakra gondolni is furcsa. Harry-é. De ezzel egy időben zsibbadtságot éreztem, a sokk miatt a vér nagyon gyorsan elhagyta az arcomat.

A gondolataim a szörnyű rémálmon jártak, amiben a szoba sarkából látom magamat. Ahogy rámeredek és nem veszek levegőt, hátrálok, ameddig a lábammal el nem érem az ágy szélét. De ugyanakkor ez egy valóra vált álom. Megtaláltam. Megtaláltam Harry-t. Megtaláltam a gyönyörű elmével rendelkező fiút. Megtaláltam.

"Harry?"

A hangom egy oktávot felugrott, amitől Zayn biztosan meghalna a hisztérikus röhögés közben. De az ő arcvonásaiban egy izom sem rezdült meg. Egyetlen egy sem. Az irritációból faragott maszkja egyáltalán nem válaszolt semmilyen módon sem az én rettentő szavamra, ami egy szomorú kísérlet volt a beszédre. De - ez legalább egy kísérlet volt.

Egy lépéssel közelebb lépett. A szívem a torkomban dobogott, az ujjaim még szorosabban fogták a naplót, mintha ez lett volna ez egyetlen dolog, ami távol tarthatja tőlem. Az egyetlen tárgy, ami őt egy homályos névtelen idegennek tudja tartani, amitől cselekvésképtelen maradhat.

A szemeim a teli ajkain ragadtak, ahogy fájdalmasan lassan elváltak egymástól. Látom, ahogy a mellkasa fel és le mozog a fehér kivágott pólója alatt, miközben a  levegő a száján keresztül a kettőnk között lévő izzó légkörbe távozik. Fokozva az elviselhetetlen feszültséget.

"Honnan a faszból tudod a nevem?" Lassú. Lehetetlenül lassú. A hangja kissé rekedtnek hangzik, de a szavak még mindig egyenletesen úsznak a levegőbe és olyan könnyen fel tudom őket fogni, mint ahogyan levegőt veszek. A felszín alatt minden szótag kielégítetlenséghez vezet. De irányítja őket. Irányítottak és hátborzongatóan nyugodtak, ami csak még rosszabbá tesz mindent. Elkezdtem volna pánikolni, ha a zöld szemei nem tartottak volna börtönben. Az a bűnösen elbűvölő nézés teljesen lefagyasztott. Még mindig érzem, ahogy az ágy széle a lábamnak nyomódik és olyan közel áll; úgy érzem, mintha sarokba lennék szorítva. Sarokba szorított saját maga és az ágy közé.

"Én..én nem…én."

Az illata ellenállhatatlan. A kölnijének és a füstnek az illata feltöltötte mindenemet és elgyengített - ha persze ebben a helyzetben még gyengébb tudok lenni. Mit fogok mondani? Sajnálom? De kerestem? Nemde? Ez annyira rossz?

"Olvastam a…"

A szemernyi bátorságom, ami megmaradt, elmúlt az arcára kiülő választól. Szó szerint láttam, ahogy a smaragdzöld szemei sötétebbek, hidegebbek és keményebbek lesznek. Még mélyebb árnyalatú zöld. Hidegség futott át egész testemen.

"…naplóban. Olvastam, hogy megtaláljam. Meg akartam…találni Harry-t."

Újra levegőt vettem és megköszöntem amilyen Istennek csak tudtam, hogy nem vagyok teljesen józan. Eléggé meggyőzött, hogy az alkohol még mindig a sejtjeimben van és eléggé bátorrá tesz, hogy ebben a pillanatban beszélni tudjak - vagy talán egyszerűen a hülyeség tette.

Mit fog csinálni? Az agyam kisebb része még mindig csak ezt kiáltotta nekem. Sikolthatok egyet hangosan, ha valami…de meghallanának a hangos zenén keresztül?

"Szóval. Te vagy Harry?"