[Harry szemszöge]
Óvatosan néztem, ahogy kezet fog Louis-val. Nem voltam benne biztos, hogy pontosan milyen érzés áramlik bennem, de ki akartam nyúlni érte és vissza akartam húzni, megfogni a kezét és közel tartani magamhoz. Megtartani.
Valóban megőrültem.
"Szóval te is jössz a városba vagy?" Kérdezte Louis kékeszöld ártatlan szemekkel nézve Amberre - arról beszélgettünk, hogy egy klubba megyünk ezután. De most már kétlem. Őszintén, szarok egy hülye klubra, amikor Amber itt van. A pokolba is, az sem érdekelne, hogy hová megyünk egészen addig, ameddig Amber is velünk tart. Szeretné ő is? Figyeltem. Néztem, ahogy rózsaszín telt ajkai elválnak és mosolyba fordulnak.
"Hát, én-" Kezdte, de egy másik hang közbeszólt.
"Szent szar! Little Nothings! Ti aztán odatettétek!"
Tekintetemet felkaptam egy fiatal srácra - valószínűleg egykorú velem. Egyik kezében egy kabátot tartott. Az álla leesett és kitágultak lenyűgözött kék szemei, ahogy hármunkat nézte.
Felismertem a festett szőke hajat és újra rájöttem, hogy Amber valaki mással jött ide. Ennyit arról, hogy képes leszek őt magamhoz közel tartani.
"Szia, Niall - sokáig tartott!" Amber kuncogott, ahogy a srác bocsánatkérőn mosolygott. Meg tudja vigyorogtatni. Megfeszült az állkapcsom.
"Igen, a sor kibaszottul hosszú volt! Tehát, végül megtaláltad a bandát?" Szélesen ránk vigyorgott. Vigyorgó tekintete egy kicsit tovább időzött rajtam, mint másokon. Mintha olyasvalamit tudna, amit én nem. Mintha ezt az utolsó mondatát egyenesen nekem szögezte volna. Amber minket keresett? A bandát? Vagy engem? Tekintetem gyorsan Amberre siklott, akit úgy tűnt, megfogott a hozzászólás.
"Öm, nos, valójában ők találtak meg engem." Vigyorgott, ahogy egy halvány szín futott az arcába. Tekintete egy kicsivel idegesebb volt, ahogy ránk nézett - a járdára, Niallre, Louis-ra és végül rám.
"Nos, örömmel hallom!" Niall hangja morajlott az éjszakában a bár hangzavarával keveredve. Megint elkezdődött a zenélés.
Nem tudtam mást csinálni, bosszankodtam a hülye babakék szemei és az a rendetlen haja miatt. Amúgy miért festi szőkére a haját? Amber a kabátjáért nyúlt, amit a srác - Niall - fogott. Fázott. Miért nem adta neki egyből oda a kabátot, amikor kiért ide? Nem vette észre, hogy mínusz fokok vannak itt kint? Minden egyes pillantással jobban utáltam, ahogy azt az 'ó' kifejezést csinálta és kínosan felsegítette Amberre a kabátját.
Louis a telefonját csekkolta, "tehát srácok, velünk akartok tartani? Egyik barátom most írta, hogy melyik klub menő ma este."
Niall bosszantóan lelkesen felkiáltott, "Benne vagyok!". Én csak Ambert néztem. Szórakozottan hátratett egy kósza mogyoróbarna tincset a füle mögé, közben kicsit a homlokát ráncolta Louis-t nézve. Mintha átgondolná a helyzetet. Felméri a lehetőségeket. Mit fog mondani? Louis és Niall már elkezdtek helyekről beszélgetni, ahová ilyenkor menni lehet. Őszintén szólva nem lepett meg, hogy ilyen hamar ilyen könnyedén kijöttek egymással - Louis nagyon, nagyon társaságkedvelő és az a fajta ember, akit mindenki imád. Niall lelkesedése kétség kívül szórakoztató Louis-nak.
"Mi van veled?" Észre sem vettem, hogy mennyire reménykedő a hangom - de túl késő volt, hogy visszaszívjam a szavakat. Amber tekintete felvándorolt a testemen, mintha hirtelen valami fontosat figyelt volna meg; "olyan hosszú ideje vagy itt kint! Jézusom, gyerünk," megfogta a derekamat és elkezdett könnyedén lökködni, "most elmegyünk a kabátodért!"
Kuncogtam zavarodottságán, "mi lesz a kérdésemmel?" Szórakozottan néztem, ahogy próbál megmozdítani.
"Még kell egy kis idő, hogy megfontoljam a válaszomat!" Szemei felragyogtak, én pedig kuncogtam, "el sem tudom hinni, hogy itt állsz kint egy szál pólóban, Harry. Őrült." Halványan megrázta a fejét, pár hajtincs újra a szemébe lógott.
Szívverésem felgyorsult, ahogy tökéletesen formált ajkain keresztül kimondta a nevemet. Csak olyan egyszerűen, ahogy levegőt vesz. Elkezdtem mozogni.
"Elmegyünk Harry kabátjáért!" Louis és Niall bólintott, miközben már elmélyedten beszélgettek a chicagói éjszakai életről. Szívem megint eszeveszetten dobogott.
Nem tudtam nem mosolyogni. Törődik a testhőmérsékletemmel. Ez...furcsa. Senki sem csinálta ezt eddig. Ahogy a bár előtti egyre nagyobb tömegen átfurakodtunk, egyenesen az ajtó irányába vezetett - egyik keze még mindig a csípőmön volt. Egy vigyorral hátranézett a válla fölött, "mi az?"
"Semmi," csak az, ahogy a nevemet hangosan kimondtad. Kétszer is. A szemeit forgatta és még szélesebben mosolygott.
YOU ARE READING
the journal - h.s. (hungarian)
Fanfiction"Arra rájöttél, hogy egy napló nagyonis személyes dolog, ugye?" A hangja érdes, mély és fenyegető volt, késztetett, hogy egy lépést lépjek hátra félelmemben, amikor folytatta, "úgyhogy az egyetlen kérdésem, hogy mi a faszt állsz az enyémmel?" erede...
