Nem törődtem a borotvaéles üvegszilánkok lábamra esésével. Túl megriadtam és tisztán hitetlenkedtem. Átvágtam egy kisebb tömegen, szemeim kétségbeesetten keresték a színpadot. Csak úgy pumpált a szívem az adrenalintól. A pillangókkal a hasamban és teljes hitetlenkedéssel megláttam; a barna hajú énekes bal oldalán állt. Harry. Természetesen. Az a bordó színű gitár volt a kezében, amelyiket a szobájában láttam. Amelyik most egy pánton lógott a vállán. Egy fekete póló volt rajta, ami kimutatta a számos tetkóval telerajzolt edzett karjait.
"Te és én," az énekes hangja hihetetlen, ahogy azzal a rekedtséggel pattan vissza a falakról, ami csak néhány remek énekesnek van meg. De csak Harryt láttam. Teljesen elragadja a zene, ahogy karcsú ujjai szakértően csúszkálnak a húrokon. Rendetlen barna haja még irányíthatatlanabb volt, mint általában - de nem vette észre, hogy a szemeibe lóg, hogy a tömeg éljenzik. A zenén kívül semmit sem vett észre. Koncentráció közben félig becsukta a szemét, ahogy vokálisan támogatta a refrénben az énekest.
Érzem, ahogy egyre nő a forróság az arcomban, és hamarosan egy mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy sikerült visszatennem az államat a helyére. A kezem felrepült a látványára, hogy eltakarjam a számat. Ez egy teljesen új oldala Harrynek. El van engedve. Elfeletkezik a körülötte lévő világról. Ez a hely, ahol békében van - a zene. Ez az ő túlélése.
Egy szemtelen mosolyt küldött az énekesnek, ahogy a tökéletes záróhanggal befejezték a dalt.
You and me - we're simple atoms
on the constant edge
between explosion and implosion.
(Te és én - egyszerű atomok vagyunk
az állandó szélen
kitörés és betódulás között.)
Ezt már olvastam a naplójában. Ez abból a dalból volt - vagy talán ő is írta. Halványlila gőzöm sincs, csak tudom, hogy a testemet elborító nyugalom igazi, a mosoly az ajkaimon őszinte és a szívem még erősebben dobog, mint bármikor, bármi is az ok - még egyszer találkozhattunk. Megráztam a fejem, a mosolyom még mindig a kezem mögé volt rejtve, miközben azon gondolkodtam, hogy a sors talán tényleg létezik?
Ahogy az utolsó hang is elhalt, a tömeg megőrült - szó szerint. Az énekes szája egy hihetetlenül pimasz mosolyra gördült, miközben a mikrofonba beszélt. Felemelte a kezét és szórakozottan elsöpörte a haját a ragyogó kék szemei elől. A hangja még rekedtebb és érezheted a légszomját. Gyakorlatilag hallani lehet, ahogy a nők - és talán néhány férfi is - sóhajt a hihetetlenül elbűvölő srác látványára.
"Nagyon szépen köszönjük.." Engedte a 'köszönjük'-öt hosszan kihangzani egy kuncogással, ami tisztán széttört néhány szívet. Harryre nézett a válla fölött, a tömeg még mindig éljenzett. A fiúk szélesen vigyorogtak egymásra, ahogy a tömeg nem tudott elhallgatni izgalmában. De még én sem. Ügyetlenül tapsikáltam, egyik kezemben még mindig egy poharat fogtam és a fejemet folyamatosan ráztam hitetlenségemben. Megszólalni sem tudtam.
"Engedjétek meg nekem, hogy bemutassam a legénységünket - Alex a doboknál, Harry a gitárnál, Ed a basszusgitárnál és én Louis vagyok. A következő dal a Didn't Leave a Mark. Nagyon reméljük, hogy ezt is élvezni fogjátok. És megemlíthetem, hogy mindannyian sértően jól néztek ki ma este!" A beszéde gyors és tiszta volt. Ahogy a mosoly minden egyes szótaggal szélesebbre nőtt, Harryt néztem, ahogy szórakozottan a fejét rázza - Louis a neve - együttműködésével a tömeggel. Több, mint tiszta, hogy mindenki ebben a rohadt szobában már imádja őt.
Ahogy belekezdtek a következő dalba visszamentem az asztalhoz. Le sem vettem a szemem a 'Little Nothings'-ról. Még akkor sem, amikor próbáltam kihúzni a széket, hogy leülhessek. Még akkor sem, amikor Niall zavartan kérdezett az italokról. Közbevágtam, "szentséges szar. Ismered ezt a bandát? Gyakran járnak ide?"
Niall hangosan felnevetett a nyilvánvaló megszállottságomra, de nem érdekelt. Tekintetem a zöld szemű srácra szegeződött, aki ebben a pillanatban Louis-val együtt énekli a versszakot. Mosolya kiterjed, ahogy valaki fütyül a tömegben. Nagyon jól érzi magát odafenn. És ez illik is hozzá. A pokolba is, sokkal szexibb a vörös fényben tükröződő vékony rétegű izzadtsággal a karján, mint valaha. Izmai megfeszülnek, ahogy a gitárt tartja, minden egyes alkalommal, amikor énekel, megjelennek a gödröcskéi. Kibaszottul elképesztően néz ki abban a fekete pólóban.
"Igen, nos, Little Nothings gyakorlatilag a legmenőbb, aki idejön - valójában már nagyobb színpadokon is felléptek, de néhány hétvégén visszajönnek, mert ez volt az a hely, ahol minden kezdődött." Niall lelkes hangja szórakozott volt és éreztem a vigyorgást a hangjában. Szent szar.
"Valójában ezért ilyen nagy a tömeg ma este. Nincs több italuk a bárban?" Niall vigyora lerántotta tekintetemet Harryről és észrevettem, hogy Niall a kezemben lévő nyilvánvalóan üres pohárra mutat.
"Francba - sajnálom. Csak ismerem a gitáros srácot! A göndör hajút," Niall csodálatosan kék szemei meglepetten kitágultak, "vagyis. Nem úgy ismerem. Csak találkoztunk a szobájában egyszer. Valójában múlt hhéten...mármint...ez rosszul jött ki." A pokolba, nem is ismerem Harryt. Le merném fogadni, hogy senki sem ismeri igazán. Még azt sem tudtam, hogy egy bandában játszik!
Habár kitalálhattam volna - azokból a kottákból, dalszövegekből és a szobájában lévő gitárról. Nem voltam benne biztos, de valahogy azt hittem, hogy zenei tanuló vagy ilyesmi. Talán ugyanarra az egyetemre jár, mint Zayn vagy valami? Mennyire lehet menő a Little Nothings? Őszintén szörnyű a névmemóriám. Még a bandák terén is. Talán láttam a városban valamilyen plakátton a nevet, csak nem szenteltem neki nagyobb figyelmet?
Niall mosolya lehetetlenül szélesre nőtt, "kedveled, nemde?" Mi! Elkezdtem pirulni, ahogy továbbra is őt bámultam, "én..."
"Te tényleg, tényleg kedveled!" Niall szavaihoz a történelem legravaszabb mosolyát csatolta, ahogy rádöbbent, hogy a feltevése igaz.
YOU ARE READING
the journal - h.s. (hungarian)
Fanfiction"Arra rájöttél, hogy egy napló nagyonis személyes dolog, ugye?" A hangja érdes, mély és fenyegető volt, késztetett, hogy egy lépést lépjek hátra félelmemben, amikor folytatta, "úgyhogy az egyetlen kérdésem, hogy mi a faszt állsz az enyémmel?" erede...
