Megszerezlek (Vkook) [Átírás alatt]

😇4.fejezet😉

Tae szemszög:

-Veled nem jutok semmire.Sóhajtottam egy nagyot.
-Srácok megyûnk. Szóltam hátra a tôbbieknek akik eddig csendben figyelték a tôrténteket,már aki persze, és elléptem Jungkooktól hisz már nagyon rosszul voltam a hôjétôl amit kibocsájt magából.

-Nem nem szépségem.Még nem mehetsz. Mi lesz igy velem?
Itt akarsz csak ugy hagyni? Inkább beszélgessūnk egy kicsit kettesbe. Mit szólsz?
Lépet újra kôzel hozzám.

-Ha belemész holnap nem csinálok semmi rossz dolgot. Na, áll az alku angyalom? Megkellene bíznom benne? Nem, dehogy. Adni fogok neki egy esély? Minden bizonnyal.

-Ajj legyen. Fiúk menjetek addig mingyárt megyek én is. Szóltam hátra a fiúknak.

-Ti is mehettek.szólt Jungkook is a haverjainak akiknek még sugott valamit de azt nem hallottam hogy mit bár lehet jobb is hogy nem tudom mi volt az. Aztán pedig ôk is leléptek. Igy kettesbe maradtunk.

-Na most pedig mi lenne ha keresnénk egy padot ,leûlnénk rá és beszélgetnénk egy kicsit bàr én mást is csinálnék veled azon a padon de azt majd késôbb.mondta huncut mosolyával.
Én csak megforgattam a szemeimet utolsó mondatára és kôrûl néztem hogy hátha találok egy padot, és szerencsére találtam is. Jungkook ûlt le elôszôr,én pedig próbáltam a lehetô legmesszebb ûlni tôle de ezt persze ô nem hagyta igy kôzelebb csúszott hozzám de persze nem annyira hogy rosszul legyek tôle hisz tudja hogy hogy reagál a testem a kôzelségére.

-Mond csak angyalkám kérdezhetek valamit?
kérdezte látszólag komoly tekintettel.

-Persze csak ne valami perverzséget mert itt hagylak.mondtam neki rá se nézve.

-Nyugi ez most nem az.
Tudod régóta foglalkoztat ez a kérdés de még sosem volt alkalmam megkérdezni. Mondta rám sem nézve. Nagyon érdekelt mit akarhat hisz sose volt még ilyen komoly egyetlen beszélgetésûnk kôzben sem.

-Mit gondolsz ha sima halandók lennénk akkor képes lennék szeretni engem? Nézet rám furcsa tekintettel,mintha szomorúságot véltem volna felfedezni mogyoróbarna szemeiben.
Sose gondolkoztam még ezen...

-Hát nagyon nem tudok erre mit válaszolni hisz nem nagyon ismerlek,nem tudok rólad semmit sem,csak azt hogy szeretsz az idegeimre menni.vakartam meg tarkomat zavaromban.

-De ezen tudunk változtatni. Mondta felém fordulva.

-Figyelj Jungkook te is tudod jól hogy kôztūnk nem lehet semmi. Én angyal vagyok te pedig démon.Sehogy se jônne ôssze. Fogadd el végre. Mondtam neki mikôzben az eget figyeltem. Kezd késôre járni,lassan mennem kellene.

-Tudom de ha feladnád ezt a hûlye angyalosdit akkor egyûtt lehetnénk.Én boldoggá tudnálak tenni úgy mint eddig semmi és senki. Adj egy esélyt. Mondta kôzelebb ûlve hozzám. Nagyon feldûhitett azzal hogy megint azzal jôtt nekem hogy legyek én is démon,olyan mint õ.

-Jeon mondtam hogy nem vagyok olyan mint te.és nem is leszek. Mondtam neki mikôzben felálltam melôle.Éreztem hogy nagyon gyenge vagyok már. Ô pedig kôvetett engem és môgém állt.

-Pedig annyi jó dolgot tudnák neked adni. Kezdte el csókolgatni a nyakamat mikõzben simogatta az oldalamat is. Sosem csinált még ilyet igy meglepôdtem de leállitani már nem tudtam mivel nagyon gyenge voltam már és az sem segitett hogy olyan kôzel volt és csókolgatott. A csókjai mint az èrintése perzselte a bôrômet. Kiràzott a hideg és valami jó érzés is végig futott a gerincemen de egybôl elnyomtam ezt az érzést hisz mi nem érezhetûnk ilyet. Csendben tûrtem tetteit.Õ ezt nagyon élvezte ahogy èszrevettem hisz a fenekemnek nyomta a kemény tagját ami nadrágon keresztûl is érzôdôtt hogy mennyire nincs nyugalmi állapotban.

-Ajj ha tudnád hogy mennyire betudsz gerjeszteni. Megôrûlôk az illatodtól.szagolt bele a nyakamba ami belôlem egy halk sóhajt váltott ki belõle pedig egy hangos morgás szerû hangot. Úgy éreztem hogy itt az ideje mennem.

-Jeon mostmár elég mennem kell.Már biztosan aggódnak értem.mondtam neki mikôzben kiléptem az ôlelô karjai kõzûl ami belôle egy szomorú sóhajt váltott ki,de nem foglalkoztam vele mentem elôre de visszafordultam egy pillanatra.

-Jeon tartsd be az alku rád esô részet. Ô csak bólintott egyet és egy pajkos mosollyal igy szólt még utóljára...

-Még találkozunk szépségem.

Ezek után gyorsan visszatértem a mennybe ahol Jimin és Nam a másik jó barátom,már vártak engem.Rôgtôn le is támadtak. Miútán kiszorították belôlem a levegôt elkezdtek faggatni. Én pedig megnyugattam ôket azzal hogy nem tôrtént semmi csak a szokásos nem akartam nekik beszélni a tôrténtekrôl mivel 1.Jungkook furcsa viselkedését nem értettem még én se de tetszett a komoly énje.
2.nem érintkezhetnénk egymással én mégis hagytam hogy csókolgassa a nyakamat,simogassa az oldalam. Mégha nem is ônszántamból engedtem meg neki akkor is egyszerûen képtelen voltam elmondani nekik hogy mi tôrtént pedig én nem csináltam semmit de mégis úgy éreztem hogy jobb ha ezt inkább magamba tartom.
Talán rosszul tettem?