Megszerezlek (Vkook) [Átírás alatt]

S02e03

Tae szemszög:

Mikor bementûnk Jungkookot láttuk meg és a Nagy Úrunkat. Valamin hevesen vitatkoztak.

-Nem érdekel fiam. Ô egy férfi. Veled egynemû. Nem hagyhatom hogy vele legyèl. Neked egy lány mellett a helyed a francba is. Elfogod venni UI-t ha tetszik ha nem. Nem fogsz szégyent hozni ránk. Mondta neki feldúltan a Nagyúr.

-Nem érdekel hogy fiú. Én szeretem ôt fogd már fel! Szeretem ès nem vagyok hajlandó mást elvenni. Megkértem a kezét apám ès nem érdekel hogy szégyent hozok rád. Nekem csakis ô kell. Mondta màr Jungkook is feldultan. Sose láttam mèg ennyire idegesnek ôt.

-Nem érdekel hogy te mit akarsz. Elveszed UI-t és kész.forditott neki hátat az apja.

-Biztos hogy nem. Inkább meghalok.

-Ezt szeretnéd? Azt a fiút választod a családod helyett?? Fordult újra felé-a szemei szinte szikràt szortak.

-Nekem ô a családom. Viszonozta nézését Jungkook is.

-Hát legyen. Felejts el minket de még Taehyungot is. Kitôrlôm az emlékeit rólad annak a mihaszna kôlyôknek te pedig egy másik helyre kerûlsz. Ôrség! Orditott ki az ôrôknek akik meghalva úruk parancsát egybôl be is rontottak a helyiségbe.

-Ezt nem teheted. Nem veheted el ôt tôlem. Sírt fel hirtelen Jungkook.

-De megtehetem és meg is teszem. Ôt választottad viszont nem fogod vele leèlni az életed ezt megígérem neked. Mondta Kooknak majd az ôrôkhôz fordult.
-Fogjátok le ès vágjàtok le a szárnyait. Parancsolta az ôrôknek Jungkook apja.

-Nee ne tedd ezt. Kérlek apám. Sírt tovább Jungkook de az apja nem is figyelt rá. ketten lefogták ôt majd az egyikük egy èles kard segítsègével levágta Jungkook egyik szàrnyàt mitôl a fiú egybôl felorditott fájdalmába. Segíteni akartam neki de én most nem tehetek semmit végig kell néznem ahogy èletem szerelmét kinozzák. A saját apja teszi ezt vele.
Làtszott Jungkookon hogy mennyire is szenved bàrmennyire is próbálta nem kimutatni. Szemeibôl még mindig folytak a kônnyek,de màr az én szemembôl is. A fèrfi nem várt sokat egybôl lenditette kardját ès levágta a másik szárnyát is. Majd mikor készen voltak elengedték õt ès kisétáltak mikor a Nagyúr engedélyt adott rá. Jungkook teste pedig erôtlenûl esett a fôldre. Sajnáltam ôt.
Bàrcsak engem kínoztak volna meg helyette. Ô nem ezt érdemelte.

-Remélem megtanultad hogy ki mellett a helyed. Most pár napig be leszel zárva a szobàdba mig jobban nem leszel majd az ôrôk elvisznek az új otthonodba. Mondta rà se nézve fiàra.

-Kérlek csak Taehyungot ne bántsd. Bármit megteszek csak ôt hagyd bèkén. Ô nem tehet semmirôl. Én kènyszeritettem rá. Mondta el-elhaló hangon Jungkook.

-Nyugodj meg fiam Taehyungnak nem fog semmi bántodása esni egyszerûen csak elfog felejteni téged sôt teszek rôla hogy gyûlôljôn is majd téged igy megakadályozhatom annak az esèlyèt hogy újra egyûtt legyetek.

-Miért teszed ezt? Miért nem tudod elfogadni hogy èn egy fiút szeretek? A szûlôk dolga hogy elfogadják a gyerekûket ugy ahogy vannak akkor te miért nem fogadsz el? Anya elfogadna. Mondta màr szomorúan a végét Jungkook.