Megszerezlek (Vkook) [Átírás alatt]

S02e05

Kook szemszög:

Amikor Tae azt mondta hogy emlékszik mindenre szinte biztos voltam abban hogy álmodom de nem,nem álmodtam. Emlékszik rám. Évszázadok teltek el azóta és minden nap ezért imádkoztam és most hogy megtôrtént szinte fel sem tudom fogni. Végre újra a karjaimban tarthatom,akkor csókolhatom meg amikor csak akarom és végre vele lehetek.Ugy igazán vele,nem csak távolról csodálhatom hanem végre mellette lehetek és bûszkén mondhatom hogy igen ez a csodálatos angyal az én párom. Mert az. A párom. Azt mondta tegnap hogy szeret. Kimondta azt amit már nagyon régóta nem hallottam és hagyta hogy megcsókoljam,visszacsókolt és a csókjába minden szeretetét beleadta szinte a mennybe éreztem magam mármint amennyire egy démon érezheti magát a mennyben. Imádom vele a csókot hisz az ajkai tôkéletesen passzolnak az enyémhez és az ajkai csodálatos vanillia ízûek mindig. Egész nap hagyta hogy csókoljam majd aztán vele a karjaimban hajthattam álomra a fejemet. Imádok vele aludni hisz olyankor sosincs rémálmom és mindig kipihenten kelek. Igy volt ez ma is. Mikor felkeltem szinte egy új embernek éreztem magamat amit az is bizonyitott hogy amikor késôbb belenéztem a tükörbe teljesen más ember kôszônt vissza. Nem voltak sôtét karikák a szemem alatt és nem úszot verejtékben a testem mint amikor felébredek egy rémálom után egyedül,nem a szomorúság tükrôzôdôtt a szememben hanem a boldogság,sôtét szinte fekete szemeim most boldogságtól csillogtak. De ez érthetô nem? Ki ne lenne boldog ha egy olyan férfit tudhat maga mellett mint Taehyung?
Ô még nem kelt fel én viszont már egy ideje fent vagyok. Sokáig csak néztem ôt ahogy békésen szuszog ami nagyon aranyos volt és rá teljesen igaz az a mondàs hogy az emberek alvás kôzben a legszebbek. Ô mindenhogy az de alvás kôzben mégszebb. Gyônyôrû. A homlokán nem ráncolodik ilyenkor a bôr mint általában hisz szinte mindig idegeskedik valami miatt(legtôbbszôr miattam) most viszont kisimult az arca és gondtalan. Nincs jobb szó rá minthogy gyônyôrû. Olyan 7óra körül felkeltem mellôle és a fûrdôbe vonulva elvégeztem reggeli teendôimet majd lementem a konyhába valami ehetôt késziteni Taenek viszont a konyhába már volt valaki. Jin már javában fôzôcskézet mint minden nap. Imád a konyhában tevékenykedni néha még Namjoon is besegít neki bár annak sosem fôzés a vége. Bementem a konyhába mire Jin egybôl rám nézett hisz ilyenkor csak ô szokott fent lenni amit meg is jegyzett.

-Jó reggelt. Mosolyogtam rá.

-Neked is. Beteg vagy? Kérdezte gyanakodóan de egy apró mosoly ott ûlt a szája sarkában.

-Nem miért lennék az? Kuncogtam fel egy kicsit majd a kávéfôzôhôz léptem.

-Hát mivel elôszôr is nem szoktál te ilyen korán kelni. Kezdett el a kezén számolni.
-Másodszor pedig nem szoktál ilyen jókedvû lenni. Csak nem Tae tehet róla? Mosolygott rám mindentudóan.

-De. Alig tudom elhinni hogy végre visszakaptam. Vigyorogtam mikôzben ôntôttem ki két bôgrébe a kávét.

-Azt meghiszem de mostmár elne bazd nekem fiam mert agyonverlek egy serpenyôvel. Fenyegetett meg egy fakanálal mutogatva. Viccesen nézett ki viszont tisztába vagyok vele hogy lehet hogy viccesen adja elô de megtenné ha elbasznám. De nem fogom. Remélem....
Mikor végeztem és Jinnie is kiszedett nekûnk egy kis reggelit,visszamentem Taehez aki még mindig húzta a lóbôrt pedig még Jinnievel tôbb mint 1órát beszélgettem lent de hát Tae sose volt az a korán kelôs szóval nagyon nem meglepô hogy alszik még.
Óvatosan lehelyeztem mindent az éjjeliszekrényre majd visszabújtam az én szépségemhez mikor megérezte hogy mellette vagyok egybôl hozzámpréselte magát és a nyakhajlatomba furta a fejét nagyokat szippantva orrával mikor érezte hogy ez tényleg én vagyok csak mégjobban bújt hozzám márha ez lehetséges volt. Én ezen csak halkan kuncogtam hisz milyen cuki már majd elkezdtem az arcát simogatni néhány puszit is elszórva rá mire ô elkezdett mocorogni de nem kelt fel. Majd mikor a nyakát kezdtem el csókokkal beszórni akkor már nyitogatta a szemét és jólesôen szusszantott egyet minden puszim után.