Megszerezlek (Vkook) [Átírás alatt]

S02e09

Tae szemszög:

Az elmúlt 1hónapban ugy éreztem hogy kezd minden elromlani. Kook egyre feszûltebb volt miattam és Yoongi miatt. Tudom hogy mennyire fáj neki hogy visszautasitom folyton de én még nem állok készen. Az sem segít rajta hogy Yoongi miatt is aggódnia kell hisz már 1 hónapja hogy  elment és csak 1-2x volt itt. Jiminnel is sokat veszekednek emiatt. Tudom hogy magát hibáztassa emiatt és félek hogy elfog hagyni és vissza megy a pokolba. Azt is tudom hogy nem sokáig fogja tudni visszafogni magát hisz ő is pasi és már nagyon régöta vár rám amiért nem tudok elégszer hálás lenni neki de nem vagyok benne biztos hogy menne nekem. Ne értsétek félre nagyon kivánom őt de félek. Félek hogy utána már nem fogok kelleni neki hisz csak azért kûzdôtt ennyit hogy megtôrje az átkát. Egy ideje egyre furábban viselkedik Kook mintha titkolna valamit. Kezd aggasztani hogy csak ugy lelép valahová. Ugye nem csal meg? Mondjátok hogy nem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kook egész nap kimaradt és ez rohadtul zavar engem. A többiek egész nap itt voltak csak ô nem. Hiába kérdeztem Yoongit nem tudott semmit róla. Már egy ideje az ágyba fekszem és nézem a plafont mikor becsapodott lent a bejárati ajtó. Gondolom Kook jôtt meg. Eldôntôttem valamit amit megakarok osztani vele is.

-Szia szépségem. Hogyhogy nem alszol? Vagy én keltettelek fel? Jôtt be az ajtón Kook majd elkezdett leôltôzni. A ruhája és az egész teste izzadt volt amit nem értettem de lehet jobb is hogy nem gondolok bele abba hogy mit csinálhatott. Levette a polóját ezáltal látatni véltem felsô testét. Lenyûgôzô ahogy  az izzadtsàg végig folyik kidolgozott felsô testén. Gyônyôrû teste van mégis fáj hogy valöszinûleg nem pont azért izzad ennyire mert futott hazáig. Mikor levette nadrágját is oda lépett a szekrényhez és kivett belôle egy polót és egy alsót majd felém fordult.

-Gyorsan lezuhanyzok babám és jôvôk. Mosolygott rám majd kiment az ajtón. Pár kônnycsepp lefolyt az arcomon de egybôl le is tôrôltem ôket. Nem lehetek gyenge elôtte. Múszáj magabiztosnak tûnnôm. Yeontant simogattam mig vártam hogy visszajôjjôn Kook ami olyan fél óra múlva meg is tôrtént. A hajából még folyt le a vízcseppek amit a tôrôlkôzôvel párszor megdôrzsôlt majd bemászott hozzám.

-Ne haragudj hogy eddig tartott de fontos dolgom volt. Hiányoztam? Simitott arcomra mosolyogva.

-ühm. Néztem végig szemébe amibe valami különös csillogás volt mikor válaszoltam kérdésére. Miért csillog a szeme? Örül annak hogy játszadozhat velem mikôzben van neki más is? Tudtam hogy elkéne taszitanom magamtól hisz ô csak játszik de nem tudtam. Egyszerûen elvesztem a tekintetébe és nem tudtam mégcsak máshová nézni sem. Ő mikor ezt észrevette vigyorogva hajolt ajkaimra. Ugy falta ôket mint egy éhezô. Mintha csak erre várt volna. Bárcsak igy lenne...
Ledôntôtt az ágyra meg nem szakitva a csókot majd oldalamat kezdte el simogatni polón keresztûl majd benyult alá amitôl kirázott a hideg. Annyira szeretem mikor hozzàm ér. Annyira gyenge vagyok.
Mikor megunta az ajkaim tépését a nyakamra tért át és ott kezdett el csókolgatni a kezeimet pedig lefogta a fejem fôlé. Annyira más volt most. Erôszakosabb. Nem fájt ahogy hozzám ért sôt tetszett is volna ha nem tudnám hogy ezelôtt mással volt.

-Kook kérlek állj le. próbáltam kiszabadulni fogsága alól de nem igazán akart sikerûlni. Ô felettem volt már és hozzám dôrzsôlte magát ami igaz hogy tetszett de tudtam hogyha nem állitom le akkor megfog tôrténi én viszont nem igy akarom.

-Kérlek Kook. Hagyd abba. Toltam el magamtól amikor elengedte a kezemet mivel már a keze a alsómnál volt.
Jungkook elhúzodott majd értetlenûl egyben mérgesen nézet rám.

-Miért kell leállnom?  Hangjában érzôdôtt hogy haragszik.

-Én még nem állok készen erre. Hajtottam le a fejemet mikôzben a lepedôt gyûrôgettem. Ô csak fusztráltan kifújta a levegôt.