Megszerezlek (Vkook) [Átírás alatt]

😇30.fejezet😈

Tae szemszög:

Az ágyamon ûlôk és egy boritékot tartok a kezembe. Épp Jungkook ruháit csomagoltam be mikor kezembe akadt ez a boriték amin a nevem áll. Eddig még nem mertem felnyitni mivel féltem hogy mi áll benne.
De kiváncsi természetem miatt múszáj volt felnyitnom. Egy levél volt. Nekem címezve. Rôgtôn felismertem Jungkook kézírását.

-Drága Tae.
Ha most ezt a levelet olvasod akkor valószínûleg màr meghaltam. Elkell mondanom hogy bármi is tôrtént, bárhogy is haltam meg az nem a te hibád. Ahogy az sem hogy nem tudtál róla hogy beteg vagyok. Én nem akartam hogy tudj róla. Yoongi sokáig gyôzkôdôtt hogy mondjam el neked de tudtam hogyha elmondanám akkor csak szánalomból foglalkoztál volna velem. Ezt pedig nem akartam. És azt is bekell vallanom hogy igazából hazugság volt az amiért ôsszezártak minket. Nem lettem volna angyal csakis azért zártak ôssze minket mivel egyességet kôtôttûnk Lee úrral. De hogy ezt megértsd elmondom hogy hogyan is tôrtént. Ez akkor tôrtént amikor Jimint elraboltam bosszúból.

Visszaemlékezés

Épp Jiminhez tartottam amikor Jimin ajtaja mellett nem várt személy fogadott...
Lee úr várt engem ott. Nem értettem miért kereshetett fel engem hisz ô csak nagyon ritka esetekben látogat meg valakit.

-Minek kôszônhetem látogatását Lee úr? Ha szólt volna hogy jôn készûltem volna ônnek valamivel. Mondtam neki gúnyosan majd intettem neki hogy kôvessen és elindultam a szobám felé.

-Ugy tudom Kim fôangyal után epekedik még mindig, van egy ajánlatom magának ezzel kapcsolatban. Jôtt mellettem rám sem nézve.

-Igazán? Hát akkor menjûnk inkább a tárgyalóba. Nem szeretném ha más is hallaná ezt a beszélgetést. Gondolom ôn sem szeretné ha más is hallaná amit mondani szeretne. Néztem rá a szemem sarkából.

-Eltalálta. Tényleg nem szeretném ha hallanák. Mosolygott rám majd besétált a tárgyalóba amit kinyitottam neki.

-Akkor gondolom fontos dologról lenne szó. Hallgattom. Ûltem le a helyemre majd mikor ô is leûlt csak hátra dôltem és ugy vártam hogy mondja mit szeretne.

-Jaj fiam hagyd a magázódás amikor kettesbe vagyunk mondtam már. Sóhajtott fel az öreg majd elkuncogta magát.

-Rendben. Mirôl lenne szó? Ha azt szeretnéd te is hogy felejtsem el ôt akkor most mondom hogy feleslegesen jôttél ide mivel képtelen vagyok rá. Hajoltam kôzelebb hozzá mire ô csak felnevetett.

-Fiam mikor voltam én ellenetek?  húzta fel az egyik szemöldökét

-Igazad van. Te mindig is támogattál engem éppen ezért is bírlak jobban mint a fateromat.forgattam meg a szemeimet. Gyûlôlôm azt az embert. Miatta kellett elhagynom téged.

-Na ne mondj ilyet tudod hogy megbánta azóta. Na de nem is ez a lényeg. Azért vagyok itt mivel tudom hogyan segithetnék neked abban hogy újra visszakapd ôt.
Hajolt ô most kôzelebb hozzám. Na ez màr tényleg érdekelt engem.

-Hogyan? Kaptam rá egybôl a szemem.

-Emlékszel arra a faházra amit még anno együtt épitettetek? Erre csak bólintottam egyet. Azok voltak életem legszebb évei. Akkor még minden tôkéletes volt.
-Mi lenne ha ott tôltenéd vele ezt a megmaradt fél évedet? Húzta fel  szemôldôkét az ôreg.
Na ez már tetszik.

-Te is tudod hogy nem engednék. Forgattam meg a szememet.

-Már elintéztem. Apád ugy tudja hogy szeretnél újra angyal lenni igy én segítek neked újra azzá válni ugy hogy a legjobb és legártatlanabb angyalommal zárlak ôssze. És mivel az ôreged minden vágya hogy újra visszamenj hozzá igy belement ugy is hogy tudta hogy Tae az a bizonyos angyal. Azt mondta hogy nem zavarja már az a tény hogy a fia meleg és segít amiben tudd hogy újra visszakapd ôt ha igy ô is visszakaphat tèged. Húzta fel a vállát majd hátra dôlt a széken.