Megszerezlek (Vkook) [Átírás alatt]

S02e01

Tae szemszög

Elôvettem a telefonom és kikerestem a számát. Remélem tényleg tud segíteni nekem.
Pàr csengés után fel is vette.

- Ôrûlôk hogy hívtál. Már vártam. Szólt bele az ismerôs hang.

-Minho. Találkozzunk. Mondtam majd letettem. Kimentem a ház elé ahol legutóbb is találkoztunk mikor Jin telefonjáért mentem ki.

Visszaemlékezés.
-Tae behoznád nekem kint felejtettem az asztalon. Szólt oda nekem Jinnie mivel én ûltem szélen igy felálva kimentem érte. Megtalálva a telefont megnéztem hogy ki hívhatta de ismeretlen szám volt. Megfordulva viszont nem vàrt dolog várt...

-Te meg ki vagy? Egyáltalán hogy jöttél be ide? Mentem hátrébb tõle és gyanakodva néztem rá.

- Minho vagyok.
De sztem rossz választ tettél fel. Próbáld meg újra.mosolygott rám. Valahogy megnyugtató a mosolya....

-Mit akarsz? Mentem hàtrébb tôle.

-Segíteni. Mosolygott ràm mèg mindig.

-Miben ès hogyan? Néztem rá furcsán.

-Gondolom sokszor kattogtál azon hogyha valamit màshogy csinálhatnál akkor megtennéd. Jól gondolom? Húzta fel a szemôldôkét minden tudóan.

-Igen de ennek mi kôze van ehez? Nem értem pontosan mit is akar. Fura nekem ez a srác.

-Én tudok segíteni ebben de ahoz kôvetned kell engem. mondta majd elindult a kapu felé.

-Hogyan tudnàl ebben segíteni? Futottam utána.
Nem hiszek neki. Nem tud segíteni nekem.

-Csak kôvess. Mondta és az út további részében nem szólalt meg hiába kérdezgettem. Az erdôbe vezetet ahol találtunk egy padot ès leûltûnk rá. Pár percig mèg nem szólalt meg majd megtôrte a csendet.

-Tudod régóta figyellek téged. Mindent tudok rólad. ès tudod mit vettem èszre? Nèzet rám. Eléggé fura egy srác és nem tudom hogy ezzel a ténnyel hogy figyelt engem mit kezdjek. Megkellene ijednem de valamiért nem félek tôle.

-mit? Néztem rá kérdôn.

-Azt hogy nem vagy boldog. Ugy viselkedsz mintha minden rendben lenne veled de amikor senki sem lát a fûrdôbe zárkózva vágdosod magad. Nevetsz de a szemed mégis sír. Azóta a nap óta más vagy. Ezt a hajad színe is bizonyitja. Elvesztetted azt akit szeretsz ès emiatt szenvedsz. De én tudok ebben segíteni. Fordult mostmár teljes testel felém.

-Hogyan? Fordultam én is felé de csak az õlemben lévô kezemet néztem mintha az annyira érdekes lenne.

-Megtudom adni neked a màsodik esélyt. Csak vàlaszolnod kell egy egyszerû találoskérdésre.
Mosolygott még mindig.

-Mi lenne az? Néztem mostmár rá.

-Mi az? Mindenkinek van de senki sem vesztheti el?

-Nem tudom...mindent ellehet veszíteni én már mindent elveszitettem....hajtottam  le a fejemet.

-Tudod mit? adok egy kis idôt hogy gondolkozz ezen. Hívj fel ha ugy érzed hogy tudod a választ. Veregette meg a vállamat majd hirtelen eltûnt. Én pedig visszaindultam a házba.

Visszaemlékezès vége.

Mig vártam ôt addig a fôldet néztem.Csodálatos ahogy a fák àrnyékot vetnek a fôldre. Gyûnyôrû látványt tudnak nyújtani.
Folyton az a találós kérdés jár a fejembe. Egyszerûen nem tudok rájônni hogy mi az. Mindent ellehet veszíteni.
De jó lenne rájônni hogy mi az hisz vissza akarom kapni Jungkookot. Nagyon hiányzik ès most hogy van esély arra h visszakapjam csak mégjobban fáj a hiánya és alig várom h újra mellettem legyen.
Már lement a nap de a fák àrnyéka igy csak még szebb lett. Hisz ahogy ment le a nap az árnyék ugy változtatta az alakját.
Gyônyôrû. Mások nem látják meg benne a szépet. Nekik ez mindennapos ès semmi érdekes nincs bennûk én viszont szeretem a természetet fõleg a fákat. Régen nagyon sokat másztam fákra,fôleg mikor szomorú voltam. Nagyon sokszor éreztem hogy valami hiányzik. Nem tudtam hogy mi de nagyon erôs hiányérzetem volt. Nem értettem hisz mindenek megvolt de mégis mintha valamit elvesztettem volna. Sokáig azt hittem hogy valami baj van velem de az elmúlt évszázadok alatt màr megszoktam ezt az érzés ès ha belegondolok màr kb fél éve nem éreztem azt a hiányt, csak most hogy elveszitettem Jungkookot. Hiányzik. Talán mindig is ôt hiányoltam. Tudom hûlyeség hisz csak nemrég ismertem meg de mègis. Mellette nem volt meg az a hiány. Na de visszatérve a természetre és az árnyékokra. Kiskoromban mindig is szerettem az árnyékokkal játszani hisz mindennek van àrnyéka és én szerettem ezzel kisérletezni. Tudtátok hogy még akkor is van árnyékunk amikor mi azt nem látjuk? Hisz az árnyék csak nappal látszik de igazából éjszaka is ott van csak a szemnek láthatatlan olyankor de attól még ott van. Mint Jungkook. Nem látom de tudom hogy velem van és vigyázz rám.....Euréka! Hisz ez az. Ez a megoldàs. Nem nem Jungkook.😂 hanem az árnyék. Mindenkinek van de senki sem vesztheti el. Hisz azt nem lehet elvesziteni csak van amikor nem látod. Azta de okos vagyok. Ha Namjoon most itt lenne tuti megdícsérne engem. Ô mindig is okosnak tartott engem. Mindig biztatot hogy ha nem értettem valamit ô mindig azt mondta hogy ne adjam fel megtudom érteni ,nincs olyan amit én ne tudnák megcsinálni. Másnak ez csak üres fecsegés lenne de nekem sokat jelentett hisz Nam olyan volt számomra mint az apám vagy a báttyám. Ô is nagyon hiányzik és még mindig nagyon nagy bûntudatom van. Mikôzben ezen gondolkoztam és felevenitettem a Namjoonnal eltôltôtt vicces napjaimat kôzben megjelent Minho is. Aki amint meglátott megint eszelôsen vigyorogni kezdett.