Megszerezlek (Vkook) [Átírás alatt]

S02e16

Kook szemszög:

-Sajnos nem tudjuk mi lehet a baja a párjának. Nagyon sok vizsgálatott elvégeztünk még ultrahang vizsgálatott is de semmi. Viszont nagyon aggasztanak a panaszai mivel ez egy elég komoly betegségnek is a jelei de mivel az eredmények szerint a barátja egészséges igy nem tudunk mit csinálni ez ügyben. Szeretném hogyha nem múlnak el a panaszai akkor visszajônnének és újra megvizsgálnánk ôt. Remélem nem fogjuk viszont látni egymást fiam. Vigyázzon rá nagyon.
Veregetett vállba majd ott hagyott.
Hát ezt nem hiszem el. Valami másik megoldás kell mivel Tae nincs jól de az orvosok nem találnak semmit. Annyira éreztem hogy nem fogják tudni mi a baja. Ô egy természetfeletti. Emberek nem fogják tudni kideriteni mi baja. Vissza kell mennie a mennybe és az ottani okoskáknak kell ôt megnézniūk. Mikor visszamentem a többiekhez már Tae ott volt. Szegény eléggé sápadt volt. Mikor meglátott egybôl felállt majd hozzám bújt. Szorosan ôleltem magamhoz vékony testét és el sem engedtem jó pár percig.

-Mi volt Kook? Ugye nincs semmi komoly baja? Zavarta meg ôlelkezésûnket Jimin mire elhúzodtam egy kicsit Taetôl de nem engedtem el.

-Otthon megbeszéljük. Menjûnk innen. Mondtam majd megfogva Tae kezét indultam meg a kijárat felé.
Kb fél óra múlva már otthon is voltunk. A nappaliba foglaltunk helyett.

-Na tehát. Az orvosok nem tudják hogy mi baja lehet. Gondolom mivel Tae természetfeletti éppen ezért kell visszamenned a mennybe kicsim. Intéztem Tae felé utolsó mondatom.

-Biztos hogy nem. Kook ha vissza megyek akkor lehet hogy soha többé nem fogunk találkozni. Nem bírnék ki nélkûled újabb évszázadokat. Nem megyek. Mondta makacsul Tae.

-Kérlek kicsim. Te is tudod hogy nem vagy jól. Csak ôk tudják megmondani mi bajod lehet. Mondtam neki kétségbeesetten. Nem veszithetem el. Mégegyszer nem bírnám ki.

-Nem megyek. Annyira makacs. Mit tegyek most?

-Figyelj Jungkook szerintem elég ha ide hívjuk Lee úrat hisz ô is ért hozzá és igy Taenek sem kell visszamennie. Igaza van Namnak. Felkell hívnom ôt.

-Igazad van. Máris felhívom. Mondtam majd Tae fejére puszilva leemeltem magamról majd elôvéve a telefonomat egybõl tárcsázni kezdtem Lee úrat.Megbeszéltem vele hogy jôjjôn el hozzánk mivel Taet megkell vizsgálni amibe bele is egyezett és azt mondta hogy siett. Remélem mostmár megfogjuk tudni hogy mi baja lehet Taenek.

-Azt mondta hogy siet ide. Szerintem addig menjünk és pihenjünk le oké picim? Kérdeztem Taetôl akin látszott hogy mindjárt bealszik szegény.

-Vigyél fel. Nyújtotta kezeit felém. Én ezen csak kuncogni tudtam hisz olyan mint egy kisgyerek. Felkaptam ôlembe majd megindultam vele felfelé. A többiek azt mondták hogy ôk is haza mennek pihenni és hívjam fel ôket ha megérkezett Lee úr. Mikor befekûdtûnk az ágyba egybôl elnyomott minket az álom.
Éjszaka kôzepén arra keltem fel hogy mindenem izzadt és hogy szaporán veszem a levegôt plusz sírok is. Nagyon rosszat álmodtam. Annyira aggódom Tae miatt. Álmomban elveszitettem ôt. Újra és újra lejátszodott elôttem más más kôrûlmények kôzôtt de a vége ugyan az volt. Meghalt...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reggel arra keltünk hogy mindenki itt van és berontanak a szobánkba.
Tae lassan nyitogatni kezdte a szemét mire egybôl elkezdtem puszilgatni az arcát azzal a mondattal hogy  'Jó reggelt szerelmem.' Ô pedig csak kuncogva tûrte.

-Keljetek itt van Lee úr. Ugrott az ágyra Jimin mire lelôktem ôt a fôldre.

-Áucs ezt mé' kellett? Mondta felfújt arccal mire csak sóhajtottam.