Ahogy beköszönt a December, az embert óhatatlanul is elkapja a karácsonyi láz.
Persze van, aki már augusztusban is alig várja az ünnepet és akad olyan is, akit még Szenteste előtt egy nappal is messziről elkerül a karácsonyi feeling. De a legtöbben azért a hónap beköszöntével igenis várják a karácsonyt.
És ezzel te is pontosan így vagy.
Habár Koreában nincs nagy hagyománya a karácsonynak és Kínában sem akkora jelentőségű ünnep, mint Európában, Yixinggel évek óta megünneplitek. Karácsonyfát állítotok, mézeskalácsot csináltok és teljes ünnepi díszbe öltöztetitek a lakásotokat. Habár tényleg nem úgy tekintenek a karácsonyra, mint a te hazádban, szerencsére lehetőségetek van együtt tölteni az ünnepet... általában.
Holnap Szenteste, de eddig szinte alig láttad Yixinget. Neki sem egyszerű, hiszen gyakorlatilag két naponta ingázik Peking és Szöul között. Hulla fáradt és néha már azt sem tudja, hogy éppen melyik nyelven kell megszólalnia. Egyszerre kell eleget tennie az EXO promóciós időszakának és a kínai feladatainak, a kettő együtt pedig láthatóan megviseli, ahogyan az is, hogy nem tölthet veled annyi időt, amennyit szeretne.
Eddig vártál rá, hogy majd együtt díszítetek fel mindent, veszitek meg a fenyőfát és álltok neki sütit sütni, de végül arra jutsz, hogy nem teszel te is plusz egy terhet a nyakába, hanem idén mindent egyedül intézel ezzel meglepve a fáradt szerelmedet.
Kezdésnek a fenyőfát veszed meg. Még mikor először ünnepeltétek együtt a karácsonyt, megegyeztetek, hogy inkább valami aranyos, kicsi karácsonyfát vesztek a hatalmas plafonig érő fenyő ráér, ha majd gyerekeitek lesznek. Sikerül is kiválasztanod egy szép, nem túl magas, gyönyörű kis fát, amit még egyedül sem tűnt lehetetlennek haza cipelni. Ügyesen elrejted, hogy Yixing ne lássa meg idő előtt és ne derüljön ki számára, hogy miben is mesterkedsz. Előkeresed a lakás díszeket is és a karácsonyi menühöz is igyekszel teljesen bevásárolni. Minden kész van arra, hogy holnap gyorsan ugyan, de mindent el tudj készíteni.
Nem sokkal később Yixing fáradtan esik haza a mai napi próbáról.
- Szia, Szerelmem! – csuklik össze melletted a kanapén. – Hiányoztál – bújik a nyakadba.
- Szia, Yixing! – cirógatod meg a fekete haját. – Te is nekem – csókolsz finoman a halántékára, majd egy kis időre nyugodt csend költözik közétek.
- Annyira sajnálom – töri meg pár perc múlva a beálló csendet.
- Mit? – kérdezel vissza, mert valóban nem érted, hogy mi a probléma.
- Hogy idén nem tudunk úgy karácsonyozni, ahogy szeretnél. Tudom, hogy mennyire szereted ezt az ünnepet és az én számomra is nagyon fontossá vált az évek alatt. És most rosszul érzem magam, hogy nincs elég időm segíteni és így be kell érned, valami demo karácsonnyal.
- Demo karácsony – nevetsz fel a kifejezésen. – Yixing - veszed a kezeid közé az arcát. –, nekem te vagy a fontos, nem a karácsony – veszed fel a póker arcod. – Nekem akár az instant rámen is megfelel az utcasarki árusnál, csak velem legyél – mosolyogsz rá.
- Szeretlek – hajol hozzád közelebb és finoman tapad az ajkaidra egy gyengéd csókba vonva téged.
- Én is téged – fúrod a fejed a nyakába és képtelen vagy nem elmosolyodni. Már előre boldog vagy, hogy meglepheted valamivel holnap.
Az éjszaka hamar eltelik és Yixing hajnalban már indul is egy kissé hosszabbra nyúlt búcsúcsók után. Ahogyan ő kilép az ajtón és hallod, hogy elhajtott az autóval, azonnal hozzá látsz a lakás és a fenyőfa feldíszítéséhez. Nem sokkal később a lakás piros és zöld színekben pompázik. Előkerültek a hógömbök, a fagyöngy és rengeteg gyertya.
A fa díszítése közben millió emlék talál meg hirtelen. Az üvegdíszek nagy része, amik a fára kerülnek, mind-mind egy közös emléket jelképeznek, amit Yixinggel éltél meg az elmúlt években. Minden olyan helyről, ahol együtt jártatok díszeket, hógömböket hoztatok, hogy minél személyesebb legyen a karácsonyotok. Illetve mindenhonnan hozott valami olyan díszt, ami a fátokra kerülhet majd, csak mert tudja, hogy mennyire imádod a Karácsonyt. Ez a dolog volt, ami először levett a lábadról vele kapcsolatban, a figyelmessége. Hogy tényleg te érdekled és igyekszik akkor is a kedvedben járni, amikor már élni is alig van energiája.
Ahogy elkészül a fa kissé meglepve konstatálod, hogy elszaladt az idő, így gyorsan a konyhába sietsz, hogy valami ünnepélyesebb vacsorát csinálj mire Yixing haza ér. Bár őt nehéz lenyűgözni, hiszen ő maga is remekül főz, de mindent megteszel azért, hogy ez sikerüljön.
Mikor végre minden kész, gyorsan rendbe szeded magadat is, illetve becsempészed a fa alá a neki szánt ajándékot is. Semmi nagyban nem gondolkoztál, hiszen ebben is rég megegyeztetek, hogy semmilyen nagy ajándékot nem adtok egymásnak, mert nem ez a lényeg.
Utolsó simításként még gyorsan megterítesz, gyertyákat gyújtasz és leoltod a villanyt, hogy csak a karácsonyi fények világítsák be a nappalit. Végig nézve a szobán határozottan büszke vagy magadra, hogy sikerült egyedül összehozni.
Hallod, ahogyan Yixing autója leparkol a kocsi beállón és már alig várod, hogy belépve az ajtón megpillantsa a nappalit.
- Szerelmem, meg... – hallod meg a hangját, ami ahogy beljebb a lakásba hirtelen elakad. – Jagi? – fordul feléd döbbenten, majd vissza a feldíszített, fényárban úszó lakásra.
- Boldog Karácsonyt, Yixing – öleled át egy üdvözlő csókot nyomva a döbbenettől kissé elnyílt ajkaira.
- Ez... de... hogy? – néz hol rád, hol a fára, hol a megterített asztalra.
- Gondoltam megleplek – döntöd a homlokod az övének, miközben ő a derekadat öleli át szorosan. – Már napokkal ezelőtt elterveztem, de tegnap, amikor mondtad, hogy te is megszereted és hiányozna, végleg eldöntöttem, hogy idén is így karácsonyozunk.
- És mindent egyedül? – mosolyodik el édesen. – Szólhattál volna, hogy segítsek. Miért nem mondtad, hogy mire készülsz?
- Miattad – nyomsz egy újabb puszit a szájára. – Mostanában fáradt vagy. Nem akartam egy újabb dolgot a nyakadba rakni. Látod, ment egyedül is.
- Te vagy az én csodanőm – ölel magához szorosan. – Meg sem érdemellek.
- Szeretlek, Yixing – suttogod az ajkaira. – Gyere, vacsorázzunk – húzod magad után.
Az egész este varázslatos hangulatban telik. Beszélgettek, nevetgéltek és végre semmi más nem számít kettőtökön kívül. A vacsora után összebújva egy-egy pohár borral a kezetekben a kanapén bontogatjátok az ajándékokat boldogan.
- Yixing! – nézel rá csúnyán, amikor a piros csomagolásból az a gyönyörű karkötő hullik az öledbe, amit olyan régóta nézegettél a kirakatban. – Azt beszéltük meg, hogy nincs drága ajándék.
- Jaj, tudod, hogy képtelen vagyok bármit is a boltban hagyni, ha tudom, hogy vágysz rá – mereszt rád édes szemeket, amitől képtelen vagy rá haragudni.
- Hihetetlen vagy – csóválod a fejed.
- Te vagy hihetetlen – csatolja óvatosan a csuklódra az ékszert. – Ez pedig illik hozzád – nézegeti, majd egy apró csókot nyom a kézfejedre. – Gyönyörű, mint te. Boldog Karácsonyt, Szerelmem! – hajol hozzád és csókol meg szenvedélyesen gyönyörű lezárást adva egy gyönyörű estének.
