A Hoseokkal való kapcsolatod bombaként robbant a köztudatban pontosan két évvel ezelőtt. Az Armyk tomboltak, az internet szinte felrobbant, a te életed pedig fenekestül felfordult. Az addigi nyugis napoknak hirtelen véget értek és sürgősen alkalmazkodnod kellett a titeket körülvevő őrülethez.
Szerencsére minden csoda három napig tart.
Nos a tiétek egy kicsikét tovább, de körülbelül egy hónap alatt szépen elcsitultak a kedélyek. A fanok nagyjából lenyugodtak, bár a mai napig is kapsz igen csúnya üzeneteket. A média már nem tudott mit írni rólatok, így leszálltak a témáról és ti magatok is igyekeztetek privátban tartani a magánéleteteket. Minden visszatért nagyjából a normális kerékvágásba. Teljesen átlagos kapcsolatban éltetek, már amennyire egy idollal lehet átlagosan élni. Jól elvoltatok, szerelmesek voltatok, álmodtatok, terveztetek, épp úgy, mint mindenki más. Szinte már mesébe illő tökéletesség uralkodott köztetek.
Csak épp ez a tündérmese most lidércnyomássá válik lassan.
Amikor elújságolta, hogy Twice Momojával fog együtt dolgozni még örültél is neki. Kedveled a lányokat, tudod jól, hogy Momo az egyik legjobb táncos az iparban, így biztos voltál abban, hogy Hoseoknak könnyű lesz vele együtt dolgozni. De azt nem hitted volna, hogy ennyire könnyű.
Egyik este, amikor elhúzódott a napi próba, gondoltad megleped a fiút. Akkoriban igencsak kevés időtök jutott egymásra, így már néhány lopott órának is örülni tudtatok. Vettél két adagot a fiú kedvenc kajájából, majd kocsiba pattanva a Kiadó felé vetted az irányt. Jó idő volt, ti pedig szerettetek a folyóparton üldögélni, így gondoltad megleped egy kis piknik szerűséggel. Álmodban sem gondoltad, hogy ő lesz az, aki téged meglep.
Vidáman nyitottál be a tükrös terembe, ahol aztán a döbbenettől földbe gyökerezett a lábad. Hoseok a kanapén ülve csókolta az ölében ülő, szorosan hozzá simuló Momót. Egyetlen pillanat alatt tört össze a szíved és képtelen voltál bármit is mondani. Csendesen, hogy észre ne vegyenek besétáltál a terembe, majd a mellettük lévő asztalkára tetted a vacsorát.
- Jó étvágyat! – közölted ridegen, mire szétrebbentek, majd Hoseok szinte kilökte a lányt az öléből.
- T/N – pattant fel és eléd lépve próbált hozzád érni... sikertelenül.
- Összepakolom a cuccaid, ha itt végeztél, gyere érte – mondtad neki érzelemmentesen, majd nem foglalkozva velük tovább ott hagytad őket.
Alig vártad, hogy hazaérj. Gyorsan összepakoltad a Hoseok holmiját, a táskát kitetted a lakás elé, majd összetörten zokogva az ágyra omlottál és csak sírtál. Mindig is tudtad, hogy ez az egész már túl szép, hogy igaz legyen, de sosem gondoltad, hogy így ér majd véget.
Az elmúlt három hétben a lábadat sem tetted ki a lakásból. A „szakításotoknak" már a történtek másnapján híre ment, amiről sejted, hogy a japán lány keze is vastagon benne van. Hoseok mindennap az ajtó előtt várja, hogy beengedd, üzenetekkel halmoz el és óránként legalább kétszer felhív. Természetesen eszed ágában sincs semmire sem reagálni. Az újságírókat Namjoon segítségével sikerült lerázni, de ezen kívül a srácokkal is megszakítottál minden kapcsolatot. Bármennyire is fáj és akármennyire is darabokra tör, ki akarsz kerülni ebből a körből, hogy Hoseoknak még csak az emlékét is elfelejtsd.
Bár eddig bujkáltál, ma már kénytelen vagy elhagyni a lakásod, pedig minden porcikád tiltakozik ellene. Ma még egyetlen üzenet sem érkezett, nem csörrent meg a telefon és a csengő sem szólt, így kissé reménykedve szeded össze magad, azzal a tudattal, hogy Hoseok végre leszállt rólad. Bár tagadhatatlan, hogy ebbe is beleszakad a szíved. Aztán eszedbe jut, hogy koncertjük van, így valószínűleg pillanatnyi szabadideje sincs, ez pedig neked csak jó.
