A Jiyong és a te kapcsolatod sosem volt egyszerű. Már csak a fiú életformája miatt sem. Attól függetlenül, hogy született lázadó, vannak dolgok, amit még ő sem mer bevállalni. Egy nyilvános párkapcsolat pedig éppen egy ilyen dolog.
Sokáig éltek amolyan barátság extrákkal jellegű kapcsolatban, ami talán mégsem az, hiszen neked sincs rajta kívül más és ő sem hord ismeretlen lányokat az ágyába. Igazából neked ez a felállás pontosan megfelel. Nincsenek kimondott kötelezettségek, mégis van valaki, akihez oda lehet bújni egy fárasztó nap után.
Mégis egyszer csak valami változásnak indul. Jiyong egyre komolyabb témákat feszeget. Eljut arra a szintre, hogy naponta ismételgeti, hogy mennyire komolyan gondolja veled, sőt a hivatalos bejelentés is megfordul a fejében. Te pedig, kár lenne tagadni, megijedsz. De még mennyire, hogy megijedsz. Bár azt magad sem tudod, hogy mitől. Jiyongnál édesebb és odaadóbb pasit keresni sem lehetne a Földön. Valamiért mégis a frász jön rád már csak a tudattól is, hogy elköteleződj valaki mellett.
Így aztán, ha nehéz szívvel is, de búcsút mondasz a fiúnak és jó hosszú ideig semmilyen kapcsolatba nem is kerülsz vele. Nem válaszolsz az üzeneteire, nem veszed fel neki a telefont, minden közösségi média felületen tiltod. Megpróbálod teljesen eltüntetni őt az életedből. És egy ideig ez működik is.
Egy ideig.
Egy idő után azonban megmagyarázhatatlan módon hiányozni kezd. Az érintései, a csókjai, a kedves szavai, a jelenléte. Mindene. Ő maga. Amikor bátorított egy hosszú, fárasztó nap után vagy amikor kedveskedve ölelt magához, miközben a vacsorát készítetted. Amikor csak összebújva beszélgettetek a kanapén, volt, hogy az élet nagy dolgairól, volt, amikor csak semmiségekről. De már a fiú személye is értelmet adott mindennek. És ez a minden kezd el hiányozni. Ám nem rohansz ajtóstól a házba, nem keresed meg azonnal, inkább csak kutakodsz utána egy kicsit.
Hónapok teltek el a szakítás után, így nem akartál azonnal rátörni. Végtére is, te akartad ezt az egészet. De, amikor megtalálod az első híreket, hogy Jiyong nyilvánosan randizik, ráadásul egy tőle jóval idősebb nővel, elemi erejű féltékenység söpör végig rajtad némi keserűséggel vegyítve. Nem is állod meg, hogy rövid úton közbe ne lépj. Jiyong a tied, szereted. És, bár idő kellett, de rájöttél. Most pedig nem fogod hagyni, hogy bárki is elvegye tőled.
Pár nappal később koncertjük volt néhány várossal arrébb. Bár mindig is a hideg rázott a saesang rajongóktól, de most alkalmazod egy-két módszerüket.
Sikerül kideríteni, hogy melyik hotelben szállnak meg és néhány kapcsolatodat kihasználva be is jutsz, hogy beszélni tudj Jiyonggal. Először kissé meglepődsz és talán még rosszul is esik, ahogy meglátod a hotel halljában lévő idősebb, de kifejezetten dekoratív nőt. Még női szemmel is csinos és szép, és ennek hála egy pillanatig még el is gondolkozol rajta, hogy talán semmi keresni valód itt. De ez csak egyetlen pillanatig tart.
Az nem kifejezés, hogy Jiyong mennyire lepődik meg, amikor meglát az ajtóban.
- T/N? - nyílnak hatalmasra a szemei és döbbenten bámul rád.
- Szia - mondod neki bizonytalanul. Azért így szemtől-szembe kissé elhagy a magabiztosságod.
- Mi járatban erre? - kérdezi, de arrébb áll az útból, hogy be tudj lépni a lakosztályába.
- Hozzád jöttem - közlöd vele egyenesen. Kár lenne az időt húzni.
- Így több, mint hét hónap után eszedbe jutottam? - vonja fel a szemöldökét. Haragszik és erre minden oka meg is van, ezt te is tudod.
- Miattunk jöttem - válaszolod. Tudtad, hogy nem fog egyből a nyakadba borulni, de nem adod fel.
- Miattunk? Nekem úgy tűnt, hogy te rég feladtad a miattunkat. Vagy talán soha nem is akartad - mondja keményen, amitől azért egy kissé megemelkedik a vérnyomásod.
- Végül is, én randevúzom nyilvánosan az anyámmal - vágod gúnyosan a fiú arcába, mire ő csak eléd ugrik és teljes testével a tiédnek nyomódva présel a falhoz. Az arca túlságosan is közel van a te arcodhoz, ajkai pedig a kettőtök közötti hajszálnyi távolságot átlépve tapadnának a tiédre, de még időben elrántod a fejed és még gúnyosabban nézel a szinte már fekete szemeibe. - Már azt hitted, mi? - nevetsz fel gúnyosan. Szemeiben mintha egy pillanatra csalódottság fénye csillanna meg.
- Ne játssz velem, T/N- markol bele a csípődbe.
- Ugyan már, Jiyong, ne tégy úgy, mint, aki nem élvezi ezt az egészet - ezúttal te vagy, aki közel hajolsz hozzá és gyakorlatilag a szájába suttogod ezeket a szavakat.
- Nem, egyáltalán nem élvezem - lép el tőled hirtelen. Egy lépés távolságból, hajába túrva bámul rád. Képtelen vagy olvasni a tekintetéből és ez most összezavar. - Én a szívemet ajánlottam neked, ami nem kellett. Elmentél, felszívódtál, egy pillanat alatt tűntél el az életemből. Szenvedtem hónapokig utánad, de elfogadtam a döntésedet. Újra kezdtem, erre most ide állítasz és úgy játszol velem, mint macska az egérrel. Szeretlek még mindig és talán mindig is foglak, de erre nekem nincs szükségem. Gondolkozz el. Vagy maradj velem és engedd, hogy szeresselek, vagy menj el és hagyd, hogy éljem a saját életemet - szemei szinte könyörögnek. Te pedig teljesen megsemmisülten állsz és nézel rá. Ennyire konkrét ultimátumot még sohasem adott neked, pedig mielőtt szétmentetek volt jó pár vitátok a dologgal kapcsolatban. És azt, hogy szeret sem mondta még ki sosem.
- Te... te... te szeretsz engem? - kérdezel rá dadogva.
- Szerinted? - lép hozzád újra közel és megfogja a kezed, majd gyengéden simogatni kezdi.
- De akkor ki ez a nő? - utalsz a hotel halljában várakozó nőre, aki jóval idősebb, mint Jiyong.
- Megpróbáltam tovább lépni - mosolyog rád szomorkásan. - Azt azért mégsem várhatod tőlem, hogy egész életemben arra várjak, hogy mikor jössz vissza.
- Én... én nem tudom - futják el könnyek a szemeidet.
- Nem is kell most választ adnod - von a mellkasára. Erős karjaival szorosan öleli körbe a derekadat, míg te magadba szívod férfias illatát. Parfümje keveredik egy kevés cigaretta és kávé illattal. Karjaiban biztonságba érezed magad épp úgy, mint régen. - Csak ne menekülj előlem többet - emeli fel a fejed az álladnál fogva. - Hagyd, hogy bizonyítsak és megmutassam, hogy milyen is az, amikor boldoggá teszlek - suttogja az ajkaidra, majd egy pillanatig sem tétovázva zárja be a távolságot kettőtök között. Gyengéden, mégis határozottan csókol, miközben szorosan magához ölelve ejt rabul. Képtelen vagy nélküle élni, ez már bebizonyosodott párszor. És úgy tűnik épp itt az ideje, hogy magadnak is bevalld. Hiba ellene küzdeni, ezt tudod. Így végleg megadva magad neki simulsz az ölelésébe és viszonozod minden mozdulatát. Pontosan így kerek a világ. Csak mellette vagy boldog. És ettől a perctől fogva ez ellen már küzdeni sem akarsz.
