Minden nyári szüneted csúcspontja egyértelműen a városi tánciskola által szervezett több hetes tábor, aminek lelkes résztvevője vagy már évek óta. Még kisiskolásként szerettél bele a táncba és kerültél az iskola kötelékébe. Így végzős gimnazistaként sem szívesen szakadsz ki onnan, pedig tudod, hogy lassan ideje.
A szabályoknak megfelelően táborozóként ez az utolsó nyarad, de reméled, hogy elég jónak találnak majd arra, hogy a következő évtől már mint táboroztató és oktató vegyél részt a dologban. Felvételt nyertél az ország egyik legelőkelőbb Tánc Akadémiájára, ami a táborban eltöltött évekkel kiegészülve igencsak jó alapot adnak erre...
Pontosan úgy, ahogyan Neki is.
A Tábor nem csak a nyári szünetekre volt nagy hatással, de az iskolás hétköznapokra is. Az élmények mellett valaki más is motivált arra, hogy a rosszabb napokon se fordíts hátat a tánc világának.
Ez a valaki pedig nem más, mint Jeon Jungkook.
Jungkook szüleié a tánciskola, így már nagyon régóta ismered az évek alatt igencsak szemrevaló sráccá érett fiút. Egyetlen évvel idősebb nálad és a tavalyi évedet igencsak meghatározta az, hogy azt hitted, idén már nem találkoztok.
De ez tévedés volt.
Hatalmas mosollyal áll előtted jelenleg, miközben épp pofátlan módon méri végig a rövid shortba bújtatott lábaid.
- Kinézelődted magad? – kérdezed tőle szemedet forgatva. Habár hihetetlenül jól esik a figyelme, azért azt nem akarod, hogy elbízza magát. Nem mellesleg te sem vagy képes nem megnézni, hogy hogyan is változott meg az elmúlt egy évben. Határozottan jót tett neki a Főiskola. Eddig sem elhanyagolható izmai még látványosabbak lettek, fekete haja most hosszabb a megszokottnál és kisfiús, édes vonásai a múlté. Arcéle férfias, a tekintete elszánt és csábító. Vonzó. És ezt tudja is magáról... épp ezért veszélyes.
- Egy évet kellett várnom erre a látványra – nyalja meg az ajkait feltűnően, amire te csak elvörösödsz. Na, igen... Jungkook mindig is mestere volt annak, hogy hogyan kell egy lányról ledumálni a bugyit. És ez alól te sem vagy kivétel. – És arra is, hogy felelevenítsük azt az aprócska kis közös titkunkat – lép közelebb hozzád és miközben finoman végig simít a fenekeden, lágyan a nyakadba harap. Tagadni sem tudod, hogy még most is hatással van rád, hiába telt el egy év az utolsó találkozásotok óta.
- Viselkedj már! – csapsz a vállára, mire ő csak felkacag. – Mások is vannak itt rajtunk kívül – próbálsz szabadulni a karjaiból, de nem tudod eldönteni, hogy ő a túl erős vagy a te akaratod gyenge.
- Türelmetlen vagyok, Baby – harap a fülcimpádba.
- Azt látom – morgod és eltolod magadtól. – Amúgy meg ne reménykedj. Megmondtam, hogy egyszeri alkalom volt – fonod össze a karjaid magad előtt. Tagadhatatlan, hogy eddigi életed legjobb éjszakáját töltötted vele tavaly a kissé alkohol mámoros búcsúestén, de mégsem mennél bele újra. Hamar rájöttél, hogy neked sokkal több kellene tőle, mint neki tőled. Pofára esésért pedig ritkán megy helybe az ember.
- Biztos vagy ebben? – ránt magához újra és lehel lágy csókokat a válladra, amikbe beleremegsz.
- Igen – mondod nem túl határozottan, de megint eltolod magadtól.
- Ahhoz azért nekem is lesz pár szavam – néz a szemeidbe.
- Ne játssz velem, Jungkook – kéred őt szinte könyörgő szemekkel, de a hangodból kicseng a határozottság.
