Imádsz főzni. Legszívesebben az életedet is egy konyhában töltenéd. Egyszerűen lenyűgöz, hogy a sok nyers, olykor nagyon is különböző alapanyagokból milyen csodálatos dolgokat lehet kihozni.
Már egészen kicsi korodban is ott sertepertéltél anyukád mellett a konyhában, így egy pillanatig sem volt kérdés, hogy melyik szakmát is válaszd magadnak. Habár azt hinné az ember, hogy nőként könnyű a szakács szakmában érvényesülni, de te magad a saját bőrödön tapasztalod, hogy ez nem egészen így van. Az iskola után számtalan országban megfordulsz, hogy a különböző konyhák alapjait ne csak könyvekből ismerd, hanem a legjobbaktól tanulhass. Éveket töltesz hajókon, ellesve a különböző fortélyokat.
Néhány hónapig Olaszországban tanulsz, majd Párizst hódítod meg, aztán pedig Görögország sem maradhat ki a sorból végül pedig Ázsia felé is elkalandozol egy kicsit. Majd néhány év múlva számtalan élménnyel és tapasztalattal gazdagodva térsz újra vissza Európába. Mikor aztán megunod az állandó járkálást és nyugalomra vágysz, úja egy hajón kötsz ki, ezúttal már a séf egyik segédjeként. Az évek alatt összeszedett tudásod és tapasztalatod lenyűgözi a többieket, az pedig, hogy egyébként piszok jó vagy abban, amit csinálsz már csak ráadás. Újabb két év után döntesz úgy, hogy épp itt az ideje, hogy valahol végleg megpihenj és letelepedj.
Kalandozásaid során egyértelműen az ázsiai konyha volt az, ami a legnagyobb kihívást jelentette. Idegen ételek, idegen alapanyagok, fura párosítások. Kellően nagy kihívás és rengeteg izgalom. Éppen ezért döntesz úgy, hogy visszatérsz a kontinensre és ott telepedsz le. A tervezés befejezése után pedig szinte azonnal Korea felé veszed az irányt. Tudod jól, hogy bár jó vagy, nem lesz ez sem könnyű, sem zökkenőmentes, mégis hatalmas lelkesedéssel vágsz bele a dologba. Némileg azért segítve magadon kissé kihasználod a kapcsolataid, így végül nagyon hamar Szöul egyik nevezetes éttermében találod magad.
Imádod a helyet. Szerencsédre a séf régi ismerősöd, így nem kell tartanod attól, hogy rövid pályafutásod lesz. Évekig dolgoztál együtt Markkal, így tisztában van a képességeiddel, te pedig az ő elvárásaival, így tudod, hogy vele zökkenőmentes lesz a munka. Természetesen azért ez így túl szép lenne ahhoz, hogy igaz is legyen.
Mark mellett ugyanis dolgozik egy másik szakács is a konyhán.
A neve Kim Yugyeom. És egy pillanatig sem titkolja el, hogy nem tetszik neki, hogy te is bekerülsz a képbe. Marknak egyik dédelgetett álma, hogy idővel saját éttermet nyisson, így mindenki tudja, hogy egy nap elmegy. Yugyeom pedig teljesen biztos abban, hogy ő örökli Mark posztját, illetve a te érkezésedig volt ezzel ebben teljesen biztos.
Yugyeom piszok jó a szakmájában és ezt tudja is magáról. Éppen ezért a profizmushoz nem kevés egoizmus is társul.
Ráadásul magas, szőke és piszkosul jóképű, amikkel szintén tisztában van. Egyetlen mosolyával bárkit levesz a lábáról. Az igazat bevallva, bár a napok kilencven százalékában csak szapuljátok egymást, azokban a ritka pillanatokban, amikor mégis kedves veled, a te térdeid is megremegnek.
Ez azonban cseppet sem változtat azon a tényen, hogy ellenfélre akadtatok egymás személyében... méghozzá méltóra, amit mindketten tudtok.
És egyetlen közös cél vezérel titeket... legyőzni a másikat.
Ám ez a versengés néha nem túl pozitív dolgokkal jár.
Egy-két elsózott étel, összekevert rendelések, eltűnő alapanyagok és egy tomboló Mark.
Általában ezek jellemzik az összecsapásaitokat. Miközben pedig a vak is látja, hogy a levegő izzik körülöttetek. Elkószált érintések, pikáns megjegyzések... az egész szinte már olyan, mint egy macska-egér játék.
- Most lett belőletek elegem! – üvölti el magát Mark az egyik este, miközben egy porcelán tányért vág bele a mosogatóba. – Most küldték vissza harmadjára az ételt. Én elhiszem, hogy nektek marha fontos, hogy ki örökli a helyem, de ha így folytatjátok, nem lesz mit, mert még azelőtt tönkre megy minden, hogy elmehetnék. Vagy lesztek kedvesek normálisan együtt működni, vagy kereshettek új melót... mindketten! – ordítja egyenesen a képetekbe. – Ma mindketten itt maradtok takarítani. Hátha akkor majd megtanultok együtt működni – mondja még, majd dühösen elsétál, te pedig csak gyilkos szemekkel meredsz a melletted álló Yugyeom felé.
- Ez is a te hibád – vicsorogsz.
- Mi az, hogy az én hibám?! – háborodik fel.
- ABBAHAGYNI! – csendül Mark hangja, mire inkább felhagytok a további szóváltással.
Az este végül nyugisan eltelik, bár továbbra is gyilkos szemekkel meredtek egymásra. Mindenki indul haza, ti pedig csak bámultok egymásra, mikor Mark újra megjelenik.
- Aztán csillogjon a konyha! – vág hozzátok egy-egy rongyot, majd erősen becsapva maga után az ajtót távozik.
- Most boldog vagy? – kérdezed Yugyeomtól, majd elsétálsz mellette, de hirtelen a csuklód után kap.
- Nehogy már még engem hibáztass – ránt vissza magához, majd két lépéssel szorít be maga és az asztal közé.
- Talán én kezdtem? – húzod fel a szemöldököd és a szabad kezeddel igyekszel a mellkasánál fogva eltolni magadtól. De sok esélyed nincs.
- Minek jöttél ide? – sziszegi az arcodba.
- Meg ne haragudj már azért, mert dolgozni akarok! – csattansz fel és ficeregni kezdesz, mire a szabad keze a csípődre siklik.
- De miért itt? – szorít jobban az asztalhoz. Minden porcikátok összesimul, belőle pedig hihetetlen dominancia árad.
- Amiért te is. Ez a legjobb hely Szöulban – nyögöd ki nagy nehezen. Nincs rád túl jó hatással a közelsége.
- De enyém a vezető pozíció Mark után – hajol hozzád még közelebb.
- Érdekel is engem – morgod és próbálod magadtól eltolni újra. Bármit neki adsz, csak engedjen már el, mert így nehéz lesz ellenállni a csábításának.
- Engedelmes Cicus, ezt már szeretem – vigyorog rád és látványosan végig mér. – Kezdek belefáradni a háborúzásba, Édes. Bár bírom ezt az előjátékot, meg kell valljam – állapodik meg a tekintete az ajkaidon.
- Még egy Cicus és levágom a legbecsesebb testrészed – fenyegeted meg.
- Ó, szóval értékesnek gondolod – nyomja neked a csípőjét.
- Túlmész egy határon – sziszeged.
- És zavar? – suttogja a nyakadba hajolva, mire megremegsz. Annyira utálod. – Én nem úgy látom – húzza végig az ajkait a bőrödön.
- Yugyeom – nyögöd és a karjaiba marsz.
- Tetszel nekem – folytatja nyugodtan finoman cirógatva a csípőd a fehér felsőd alatt. – De emellett az agyamra is mész – mélyeszti ujjait a bőrödbe.
- Ez utóbbi kölcsönös – mondod neki és hajába markolva húzod fel a fejét, hogy a szemeibe nézhess.
- Ó, szerintem az első kijelentésem is – vigyorodik. – Más különben miért remegnél a karjaimban? – suttogja az ajkaidra, majd egy pillanatot sem várva tovább, hevesen tapad rájuk. Szorosan ölel magához, te pedig belenyögsz az intenzív csókba. Elképzelted már, hogy milyen lehet vele csókolózni és nem is okoz csalódást. Vad, szenvedélyes, mégis gyengéd és finom. Egyetlen pillanat alatt éri el, hogy minden tiltakozási szándékod eltűnjön és követelőzve viszonozd az érintéseit. – Mi lenne, ha máshol kamatoztatnánk az utálatunkat? Hm? – simul hozzád még jobban, majd pár pillanattal később te húzod magadhoz egy hasonlósan szenvedélyes csókra. – Ezt igennek veszem – vigyorodik el.
Ettől a naptól kezdve pedig tökéletes partnerekként dolgoztok együtt a konyhában és a szenvedélyes csatározásoknak egy egészen más helyszínt találtok, ami ezerszer élvezetesebb, mint az étterem.
