Ez most egy különleges rész. Nem csak attól, hogy 18+, hanem mert egy folytatás. Az első része még az előző kötetben olvasható!^^ Igyekeztem úgy írni, hogy anélkül is érthető legyen, de aki még azt nem olvasta, hajrá, hajrá! ;)
Amikor az új iskolába kerültél, egyáltalán nem gondoltad, hogy ennyi mindenben lesz részed. A tavalyi év igencsak mozgalmasra sikerült. Kezdve a beilleszkedés rögös útjával, ami nagyon sok nem várt, olykor kellemetlen helyzetet szült.
Még ma is emlékszel arra a bulira, ahol az egyik elutasított fiú bedrogozott és kis híján megerőszakolt. Hihetetlenül ellentétes érzelmeket vált ki belőled az az este. Egyrészt a mai napig a sírás környékez, ahogy eszedbe jutnak a fiú mohó, durva érintései és az a sok mocsok, amit a füledbe suttogott. A szádban érzed az alkoholtól keserű ízét és szinte ugyanúgy szédülsz, mint akkor a drogoktól.
Nem sokkal az incidens után a srácot kirúgták az iskolából. Sőt, kiderült, hogy nem te voltál az első lány, akinél ezzel a módszerrel próbálkozott az elutasítás után.
A másik oldalról viszont az egyik legjobb emléked az az este, még ha a történtek tudatában ez furán is hangzik. Ezen az estén hívott el Jay az első randitokra és ezen az estén kezdődött el a kapcsolatotok is, ami közel egy éve tart már. Jaebum egy fantasztikus srác, még ha ezt sokan nem is feltételeznék róla. Kedves, figyelmes, gondoskodó és megértő.
Mert bizony bármennyire is pozitívan zárult az az este, maradtak vissza nyomai, amiket mindet neki kell elviselnie.
Mind tudjuk, hogy egy kapcsolatnak teljesen normális velejárója az intimitás. A gyengéd érintések, a lágy csókok és az együtt töltött heves éjszakák. Nos, nálatok ez utóbbival vannak a gondok. Habár tudod jól, hogy Jay nem olyan, mint az a srác volt, mégis nehéz. Ahogy odajutnátok, hogy valami komolyabb történjen kettőtök között, egyszerűen bepánikolsz és képtelen vagy tenni ellene. Újra és újra az agyad felidéz minden pillanatot, amikor rettegtél. Minden durva követelőzést és megalázó szót... mindent. És hiába igyekszik Jaebum annyira, képtelen vagy ezt levetkőzni.
Ma viszont különleges nap van. Ma van a randi napotok. Minden hónap huszonkilencedikéje a ti napotok. Mindegy, hogy mennyi időtöket veszi el az iskola, ezen az egy napon mindig csináltok valamilyen közös programot. A többi nap is igyekeztek együtt lenni, de a huszonkilencedike mindig együtt telik el. Szerencsére most még hétvége is van, így egy romantikus sétánál talán többre is futja, bár nem tudod, hogy mi a program. Most ő a soros, hogy kitalálja és persze egyetlen árva szót sem sikerült belőle kihúznod a hét folyamán, hogy mire is készül. Annyit azért elmondott, hogy este hétre legyél kész.
Igyekszel kihozni magadból a legjobbat, így magadra húzod az egyik aprócska fekete ruhád, amit annyira szeret. Leheletnyi sminket viszel fel és felkötöd a hajad, majd várod, hogy megérkezzen. Addig folyamatosan a problémád jár az eszedbe, hogy vajon mi kellene még, hogy ezt le tudd győzni?! Hiszen annyi mindent megpróbáltatok már. És szereted őt, nem félsz, bízol benne... csak az agyad vagy képtelen kikapcsolni.
Gondolataid közül a csengő ránt ki, majd szinte repülsz ajtót nyitni. Ahogy feltárul a falap, még a szavad is eláll. Az iskolában híres bad boynak szinte nyoma sincs. Jay egy fekete farmerben, és fehér ingben, levakarhatatlan, széles mosollyal az ajkain áll előtted egy szép csokor virággal a kezében. Persze önmagát megtagadni nem tudja, de biztos vagy abban, hogyha egy nap így sétálna be a suliba, sok mindenki nem hinne a szemének.
- Gyönyörű vagy – lép közelebb és egy apró csókot nyom az ajkaidra, majd a kezedbe adja az ajándékot.
- Köszönöm – mosolyodsz el. – És ezt is – fúrod az arcod a selymes szirmok közé.
