Seonghwa PoV.:
Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy miért lettem idol, rögtön azt válaszolom, hogy mert szeretem a zenét. Mert adni akarok valamit az embereknek magamból, és mert élvezem a színpadot. Emellett meg kicsit ott van az is, hogy szeretek utazni. Így össze tudom kötni a munkám a szenvedélyemmel. Bejárom a világot, olyan helyekre jutok el, amiről csak álmodtam és közben csinálom, amit szeretek. Kinek ne érné meg?!
Kifejezetten az európai turnékat szeretem. Hihetetlen országok vannak azon a kontinensen. Aprócskák, sokszor talán még jelentéktelennek tűnhetnek, de egytől-egyig gyönyörűek. Szokásommá vált rákeresni azokra a helyekre, ahol koncertezünk és olykor igazi csodákra találok.
Ilyen Magyarország is. Habár a főváros nevét kiejteni sem próbálom meg, elvarázsolt a hely még így képernyőn keresztül is és alig várom, hogy élőben is láthassam a várost. És mivel ez lesz a turné utolsó helyszíne, erre még lehetőségem is lesz. Emlékszem, az első európai koncertkörutunk alkalmával Párizsból csak a szállodát, a repteret meg a koncert helyszínt láttam... nagyon izgalmas volt...
- Hyung! – ront be Yunho hirtelen. – Gyere, mert online jelenésünk van – vigyorogja, én pedig csak felhúzom a szemöldököm. Tegnap Hongjoonnal átnéztük a mai feladatainkat, de nem rémlik semmilyen virtuális megbeszélés. – A lány, aki a magyar összekötőnk lesz, szeretne velünk megismerkedni – magyarázza meg jövetelének okát értetlen arcom láttán.
- Aha – világosodom meg egy pillanat alatt. – Megyek – tápászkodom fel és langaléta barátom után indulok. Mivel épp hétvége van, kaptunk egy pár szabad napot. Na meg, mert nem sokára indulunk és mert a héten a lelket is kihajtották belőlünk. Én szeretem, amit csinálok, de pénteken már a táncterem ajtajának puszta látványától is felfordult a gyomrom. A turnék előtti hetek tökéletes melegágyai a kiégésnek azt hiszem.
- Na, végre – sóhajt fel a Leader, mire csak megcsóválom a fejem és letelepszem Yeosang mellé. Nem is értem ezt az egészet. Úgy is angolul fog folyni a csevej és valószínűleg San és Joong fognak beszélni. Nem is kellenénk mi ide. Oké, persze mi is megértjük, hogy mit mond meg biztosan el is tudnánk vele csevegni, de ennek most akkor sem látom sok értelmét.
- Sziasztok, T/N vagyok! – ránt ki puffogó gondolataim közül egy végtelenül édes hang, ahogy pedig a képernyőre pillantok minden tiltakozás kireppen a fejemből és a világ legjobb ötletének látom ezt a kis megbeszélést. Eltűnik körülöttem minden, csak a kamerába mosolygó, gyönyörű lányt látom. Igazából sosem hittem volna, hogy az európai lányok az eseteim, de azt hiszem, most szerelmes lettem. Édes mosolya és gyönyörű szemei egy pillanat alatt magukba bolondítottak.
- Nyugi, tud beszélni – hallom meg magam mellől Yeosang mondatát, mire felé fordítom a fejem. – Csak T/N aggódott, hogy valami bajod van – vigyorog a képembe tudtomra adva, hogy teljesen tisztába van azzal, hogy mi játszódott le a fejemben percekkel ezelőtt.
- Öhmm – fordulok a gép felé. – Jól vagyok – mosolyodom el, mire felnevet.
- Rendben – címezi nekem, én pedig csak újra belemerülök a bámulásába és egy árva szót nem fogok fel abból, ami elhangzik.
Napokkal a online meeting után sem vagyok képes kiverni a fejemből T/N-t, ami már csak azért is vicces, mert csak a nevét tudom. Mondjuk ez épp elég ahhoz, hogy rákeressek és kicsit többet megtudjak róla.
A manager ki fog nyírni, de csinálok magamnak egy Instragram fiókot a tuti siker érdekében. És már csak remélem, hogy neki is van. Ezúttal mellém áll a szerencse és hamar sikerül megtalálnom. Mosolyogva nézegetem a képeit, amik között jó pár kpop témájú is akad, sőt olyan is, ami hozzánk kapcsolódik. Vigyorogva nézegetem a posztot, bár a kommentekből egy árva szót nem értek. Viszont ráírni nem nagyon merek.
