A szabály a szokásos; ha nem szereted hagyd figyelmen kívül, ha viszont elolvasod, a véleményed szívesen veszem!^^
Lisa PoV.:
Rémes, hogy milyen hamar lehet megunni dolgokat. Akár azt is, hogy az egész iskola a lábaid előtt hever.
Én vagyok a cheerleader csapat kapitánya, a szüleim jómódúak és még eszem is van. Ezek pedig együttesen repítettek az iskola menő csaja címemig.
Csak tudnám minek... Igazából, ha belegondolok, lúzerebb vagyok a legkitaszítottabb „lúzernél" is.
A barátaim - már ha ezek nevezhetők barátságnak - csak azért lógnak velem, mert az menő. Soha egyikükkel sem beszélgettem még semmi olyasmiről, amivel az ember a barátaival cseverészik általában. Persze a fiúk és a divat köztünk is szóba kerülnek. Csak épp nem jutunk túl a legújabb designer táskán és azon, hogy ki kinek az ágyába szeretne bejutni a hétvégi buli után. Talán álszentnek hangzik, de ettől többre vágynék.
Valaki olyanra, aki meghallgat, amikor szükségem van rá. Valakire, akire rábízhatom a legféltettebb titkaim és akinek a legbensőségesebb gondolatait csak én ismerem. Aki előtt nem kellene megválogatni a szavaim. Akinek nyíltan beismerhetem, hogy a tökéletes életem a legnagyobb kamu a világon. Hogy igazából nem találom önmagam, hogy lassan már a tánc is csak kényszer és néha úgy érzem, hogy nem kellek senkinek igazán.
A fiúk csak kihasználnak. Nekik se vagyok több egy menő trófeánál. Épp annyira számítok, hogy elmondhassák magukról, hogy megdöntötték a suli menő csaját. Hiába adnám a szívem, az senkinek sem kell.
Ebből pedig elegem van.
Nem tudom még, hogy hogyan, de ideje kitörnöm ebből az egészből, ha nem akarok megőrülni... már pedig nem akarok.
Belevetem magam a munkába. Készülök a cheerleader válogatóra, mellette pedig egy percig sem kímélem a már bent lévőket. Ahogy magamtól, úgy tőlük is a maximumot várom el... minden téren.
- Lisa! – pattan le mellém Jennie, aki a legjobb barátnőm... vagy valami olyasmi – Hallottad, hogy valami új csaj jön az osztályba?
- Nem – felelem fásultan. Pazar, egy újabb ember, akivel bájologhatok napi nyolc órában.
- Kíváncsi leszek rá – csacsogja tovább. – De ha Jonginra csak ránéz, kikaparom a szemét - vicsorogja.
- Tedd azt – bólintok. Valahogy nem hatnak meg a szavai. Mindenki tudja, hogy Jennie odáig van a a végzős srácért annak ellenére is, hogy minden hétvégén más pasi karjaiban látni... ahogyan azzal is tisztában van mindenki, hogy Jongin csak azt nem dugja meg, aki nem hagyja magát... szép kis páros, nem is értem miért kerülgetik egymást.
- Sziasztok! T/N vagyok – hallok meg egy ismeretlen hangot. Fel sem tűnt, hogy becsengettek. Az előttem álló lány azonban nagyon is feltűnik. Különleges kisugárzása és hihetetlenül édes mosolya azonnal levesz a lábamról. Azt hiszem, kell nekem ez a lány.
Igazából magam előtt sosem titkoltam, hogy mindkét oldalon játszom. Bár tény, hogy a lányokat eddig inkább csak nézegettem, kapcsolatom eggyel sem volt. De azt hiszem, épp ideje ezen változtatni.
Napokig csak távolról figyelem T/N-t, ahogy szép lassan beilleszkedik az iskolába. Nem igazán választ magának klikket, talán úgy van vele, hogy az utolsó előtti évben, egy teljesen új közegben már nehéz életre szóló kapcsolatokat kötni, de mindenkivel elvan. Mindenkihez van egy-két kedves szava.
