Soha nem gondoltad, hogy egyszer azt fogod kívánni, hogy bárcsak lennél épp olyan sötét, mint az osztályodba járó lányok nagy része. De ha ezzel elkerülhető lenne Jung Wooyoung társasága, még az idiotizmus olykor kellemetlen báját is vállalnád. De, mint oly sok mindenben, ebben sincs szerencséd sajnos.
Sosem voltál egy népszerű figura a középiskolában. Amikor Szöulba kerültél annyira nem volt társaságod, hogy inkább a tanulásba menekültél, így hamar lekörözted az osztályod nagyon nagy részét. Ez pedig sokaknak nem tetszik és egyszerűbb azóta is téged bántani, mint előszedni a matek könyvet.
Habár egy ideig igyekeztél beilleszkedni közéjük, mára eljutottál oda, hogy az egész nem ér ennyit. Valójában, ha megfeszülsz sem fogsz tudni nekik megfelelni, mindig is kívülálló leszel. Így az évek alatt inkább azonosultál ezzel a szereppel, mintsem küzdöttél ellene. És bár állandó céltáblája vagy a menőbb rétegnek, mára inkább már csak szórakoztat ez az egész, mintsem bántana.
Kivéve egyetlen embert. Az ő sértései mindig túlságosan is mélyre mennek ahhoz, hogy könnyen túl tudj lépni rajtuk.
Mint mindenki a te korodban, te is vágysz a szerelemre. Lehet, hogy röpke néhány hónap lenne csupán és utólag már talán a szerelem puszta tényét is tagadnád, de abban a pár hétben valakinek te lennél a világ közepe.
És erre sajnos a legrosszabb embert szemelte ki a szíved. Az agyad hiába tudja, hogy a lehető legmesszebbre kellene elkerülnöd őt, a szíved makacsul ragaszkodik hozzá.
Wooyoung az a tipikus menő gyerek. Egyszerűen minden sztereotípia ráillik, ami csak az ember eszébe jut a „gimi alfája" kifejezésről. Minden fiú a haverja akar lenni, a lányok nagy része a lelkét is képes lenne eladni azért, hogy legalább egyetlen éjszakát eltölthessen vele. Ő pedig ezeknek totálisan tudatában is van és egyetlen percig sem habozik, hogy ki is használja.
Bár olykor tényleg nagyon nehéz, igyekszel nem kimutatni, hogy bizony a te fejedet is elcsavarta, mert amikor épp nem rajtad köszörüli a nyelvét és tesz nevetség tárgyává, akkor egy jó dumájú, helyes, édes srác, aki egyetlen mosolyával is képes felvidítani vagy egy huncut elszólásával megtörni az olykor nyomasztó csendet vagy haragos szitokáradatot.
Sokat ábrándozol arról, hogy párhuzamos világban Wooyoung veled is kedves, mint azokkal a lányokkal, akiket épp kinéz magának néhány éjszakára. Persze az álmaidban veled hosszabb távra tervez, nem csak pár éjszakára. De te is pontosan tudod, hogy ennek az esélye nemcsak konvergál a nullához, de valójában is egy szép nagy zéró.
- Miről álmodozol, Királylány? – hallod meg hirtelen a fiú gúnyos hangját, ami kiszakít az álmodozásból és az édes Wooyoung helyett egy önelégülten vigyorgóval nézel farkasszemet. – Csak nem rólam? – teszi fel az újabb kérdést, mikor nem kap választ az előzőre.
- Hogyisne – prüszkölöd és igyekszel elrejteni a zavarod. Előtte képes vagy játszani a nemtörődömöt, de csak te tudod, hogy mi játszódik le a szívedben minden alkalommal, amikor épp sértegetni támad kedve.
- Valójában tényleg igencsak merész álom lenne, Kedvesem – mér végig alaposan és az arcára kiülő már-már undorodó fintor bizony újabb lyukat üt a szíveden. Tisztában vagy vele, hogy messze állsz a koreai szépségideáltól és a srácok leginkább egy havert képesek benned látni, de szembesülni ezzel – főleg egy olyan személytől, akire teljesen másképp tekintesz – nagyon is fáj. Így nem is válaszolsz neki semmit, csak pár pillanatra a szemeibe nézel, majd hátat fordítva neki sétálsz el és igyekszel visszanyelni a könnyeid, mint minden alkalommal, amikor megbánt.
