- Song Mingi! – csattansz fel és a hangod visszaverődik az iskola üres folyosóján. Jelen pillanatban egy kicsit sem zavar, hogy épp óra van és valószínűleg az ordibálásodnak hála nagyobb bajban leszel, mint amilyenben jelenleg vagy.
- Kisasszony! Megtenné, hogy nem zavarja az órámat a kiabálásával? – dugja ki a fejét Mrs. Shim a kémia teremből.
- Elnézést, Tanárnő – motyogod, majd dühtől eltorzult arccal indulsz a magas srác keresésére, azzal a szilárd elhatározással, hogy kitekered a nyakát.
Osztályelnöknek lenni nem egy bonyolult feladat. Kivéve, ha olyan osztálytársaid vannak, mint Mingi és olyan kissé gyenge idegzetű osztályfőnököd, mint Miss Choi. A fiatal nő teljesen képtelen kordában tartani az osztálytársaid, akik többnyire a már említett srác indítványaira teszik tönkre a tanárnő minden óráját.
Oké, te sem rajongsz a kissé határozatlan, fiatal tanerőért, aki gyakorlatilag úgy néz ki, mint aki bármelyik pillanatában elbőgi magát, de a Mingi ragyogó ötleteiért sem vagy odáig, sőt...
Olyan marha nagy kérés egy nyugis végzős év?!
Valami oknál fogva azonban varázslatos hatással vagy a magas fiúra.
Igen sokféle értelemben.
Mindig is olyan igazi macska-egér kapcsolat volt a tiétek. Imádjátok húzni egymás agyát és bizony egy-egy buli alkalmával te is igyekszel megnehezíteni a fiú estéit. Látványosan szikrázik kettőtök között a levegő és soha egyetlen percig sem tagadtad, hogy rád is hatással van Mingi. Minek tagadnád? Attól még jobb nem lesz, ráadásul úgy sem hinné el senki.
Az pedig, hogy te sem hagyod hidegen őt, csak a te kezedbe ad fegyvert, amit épp ideje bevetni. Habár állíthatnád be magad mártírnak, nem fogod, hisz tudod, te is élvezed majd ezt a játékot. De muszáj, hogy Mingi inkább rád koncentráljon, veled vezesse le a fölös energiáit és ne Miss Choi-t tegye tönkre végleg pár hónappal az érettségivizsgák előtt.
Mindenkinek ez az érdeke... vagy legalábbis ezzel igyekszel a lelkedet megnyugtató alibit bemesélni magadnak, amíg fel nem érsz a második emeletre.
- Mingi! – téped fel a töri szertár ajtaját, ami mögött a hangok alapján a fiút sejted. Csak épp a látványra nem vagy teljesen felkészülve. A padlón a fiú előtt egy elsős lány térdel, aki először halálsápadtra, majd pipacsvörösre színeződött arccal néz fel rá. Mingi pedig csak felvont szemöldökkel rántja vissza a nadrágját.
- Felállnál végre? – kérdezed a lányt, aki továbbra is a padlón kuporog. – Menj órára! – szólsz rá erélyesen.
- Nem parancsolhatsz nekem! – pattan fel önérzetesen. Te pedig elképedsz... még van képe egy ilyen után visszafeleselni?!
- Valóban nem – ütsz meg egy nagyon gúnyos hangsúlyt. – Ellenben simán beszélhetek erről a kis kalandról az igazgatónak – ül ki egy gonosz mosoly az ajkaidra. – Neki kínosabb lesz magyarázkodnod, mint most gyorsan lelépni innen – fonod karba a kezeid, mire a lány csak az orra alatt piszmogva sétál el melletted, majd erősen vágja be maga mögött az ajtót. – Hisztis liba – morgod.
- Én is hisztis vagyok, ha felizgatnak, aztán meg hoppon maradok – szólal meg Mingi először, mióta beléptél a szertárba. – Bár nekem talán nem kéne hoppon maradnom – vezeti végig rajtad a tekintetét. – Kárpótolhatnál, T/N, ha már elűzted a mai mókám.
- Álmaidban talán – válaszolod neki. Az egy dolog, hogy mire készülsz, az meg egy másik, hogy meddig vagy hajlandó elmenni.
- Ó, álmaimban sokkal másabb dolgokat művelek veled, Baby – költözik egy önelégült vigyor a képére és lassan eléd sétálva a bezárt ajtónak taszít, hogy szorosan hozzád simulva állja el a menekülés útját.
