Fangirlként mi lehet a legnagyobb vágya az embernek? Természetesen az, hogy élőben láthassuk a kedvencünket, hogy ha akárcsak egyetlen mondatot is, de válthassunk vele. Idővel majd visszagondolva, idősebb fejjel bizonyára már-már kínosnak fog hatni, hogy egy közös képért mit meg nem tettünk, de az a jövő. Pironkodni ráérünk tíz év múlva, most cselekedni kell.
Ezekkel a gondolatokkal költötted el a kínkeservesen összespórolt pénzed a nem rég bejelentett ATEEZ turné pesti állomásának koncertjére. Természetesen VVIP jegyre. Valójában bármennyit megérne neked az, hogy találkozhass velük. Hogy csak egyszer tudd Wooyoung szemébe mondani, hogy mennyit jelent neked, hogy milyen hálás vagy neki még így ismeretlenül is.
Nem a k-pop az első kapcsolatod Koreával, de határozottan ez az, ami végleg a kultúra szerelmesévé tesz. Időt és energiát nem spórolva tanulsz meg annyira koreaiul, hogy ha esetleg az élet egyszer úgy hozza meg tudj állni kint a lábadon. Nem titkolt vágyad egyszer kiköltözni, de ahogy ismered meg az országot, úgy halványul el szép lassan ez az álom. Persze ha hirtelen most az öledbe hullana egy lehetőség, nem mondanál rá nemet, de valószínűleg sokkal több kétséggel és félelemmel indulnál útnak, mint pár évvel ezelőtt. Valójában sosem volt elég bátorságod, hogy igent mondj egy felkínálkozó lehetőségre.
Vagy csak nem volt olyan indok, amiért bele mertél volna vágni a kalandba?
Már magad sem tudod. A lényeg most az, hogy alig két hónap és végre láthatod Őt élőben és lehetőséged lesz megköszönni neki mindent.
A hetek szinte elrepülnek, egészen az utolsó előttiig. Szinte egy szempillantás alatt telt el két hónap, miközben a várakozásod egyre csak nőtt. Lelkesen csatlakoztál be a fanprojektek szervezésébe. Egyrészt, hogy lekösd magad, másrészt pedig mindig is érdekelt a koncertek másik oldala is. Így ahol csak tudsz, segítesz. Meg persze fantasztikus élmény olyan emberek között időt tölteni, akik megértik, hogy miért vagy lelkes, nem csak felvont szemöldökkel, unottan hallgatják végig az áradozásod.
Szerencsére barátokra is találsz a szervezkedés alatt, így már attól sem kell tartanod, hogy idegenekkel kell a koncertre menni.
A koncertre, ami olybá' tűnik sose jön el. Az előtte lévő öt nap, mintha visszafelé forogna.
- Még mindig három nap! – terül el a barátnőd kissé nyűgösen az ágyadon. – Már egy hete három nap – dünnyögi az orra alatt duzzogva.
- Kibírjuk! – biztatod és lopva az ágyad fölé ragasztott Wooyoung poszterre pillantasz. Még mindig annyira hihetetlen, hogy három nap és egy karnyújtásnyira lesz tőled.
Végül nagy nehezen eltelik a fennmaradó három nap is, amiket jobbára a projekt tökéletesítésével és vásárlással ütöttök el. Bele gondolni sem akarsz abba, hogy hány szett ruhát vásárolgattál össze a hetek alatt. Ami a boltban még tetszett az otthon már szörnyűnek hatott, így nem kevés ruhával bővült a gardróbod, amik között most tanácstalanul üldögélve próbálod meg eldönteni, hogy mi is lenne a tökéletes szerelés az esti koncertre.
- Vegyél fel valami feltűnőt – dobja a kezedbe a cicás kigurumid. – Ezzel hamarabb észrevesznek.
- Megőrültél? – hajítod vissza. – Egyáltalán nem akarom, hogy észre vegyenek. Az kéne még – horkantod.
- Pedig a színpadon állva egy egész perc Wooyounggal szemben – dől hanyatt az ágyadon álmodozva. – Ezért nem nagy ár – sandít fel. – Elmondhatnál neki mindent.
- Biztos komolyan is venne egy pizsamában – forgatod meg a szemeid és visszafordulsz a ruháid felé, ha már a lánynak nem sok hasznát veszed.
