Sosem bírtad a felvágós, beképzeld fiúkat. Nincs neked gondod azzal, ha egy pasi tisztában van azzal, hogy milyen, azzal viszont igen, amikor sokkal többet gondol magáról, mint ami valójában.
Beképzelt srácokból pedig van elég körülötted.
Vegyük például Jayt és a bandáját. Néha elzenélgetnek valami romos raktárépületben, amit ők stúdiónak becéznek, esetleg fellépnek pár sulis rendezvényen... és máris azt várják, hogy mindenki a lábaik előtt heverjen. Pedig még csak annyira nem is nagy szám, amit csinálnak. Mindenki el tud pötyögni egy zongorán. Nem akkora kaland. Ők mégis úgy tesznek, mintha rajtuk kívül senki se tudná csinálni.
Persze a suliba járó lányok nagy része a lábaik előtt hever, amit ők egy pillanatig sem sajnálnak kihasználni. Ki tudja, milyen ütemben váltják egymást a lányok az ágyaikban... de inkább tudni sem akarod.
Talán egy kicsit ellenségesebb vagy velük, mint kellene, de ennek is megvan az oka. Név szerint Lee Seonghwa, avagy Gray, ahogy a társai becézik. Kellemetlen beismerni, de te is bedőltél a helyes arcnak, a lehengerlő stílusnak és annak csábító dumának, amivel hetekig csak rászedett. Belegondolni sem akarsz, hogy meddig megy el, ha nem derül ki, hogy valójában egy Jayjel kötött fogadás az egész. Talán csak jobban összetört.
Bár az szinte lehetetlen.
Ostoba voltál és hiszékeny. Elhitted az összes szép szót és szívet remegtető vallomást. Beleszerettél, vele akartál lenni, hittél neki és bíztál benne... miközben neki csak egy játék volt az egész, semmi több.
Azóta eltelt egy év. Seonghwa külföldön töltötte az elmúlt tizenkét hónapot, de most visszajött és tudod te is, hogy nem kerülheted el örökre, de egy cseppet sem vonz a gondolat, hogy összefuss vele a folyosón. Annyira jó volt ez az egy év. Kiheverted a csalódást, fogalmad sincs, hogy hogyan fogsz reagálni, ha újra meglátod. Pláne ha a suli ügyeletes ribanca lesz a karjaiban. Így inkább imádkozol, hogy minél később érkezzen el a viszontlátás pillanata.
Csak épp az imáid nem találnak meghallgatásra.
Ahogy kilépsz az utolsó órádról, a folyosó falairól egy ismerős nevetés verődik vissza. Hányszor hallottad ezt a kacagást. Hányszor keveredett a tiéddel. Hány boldog percet okozott neked. Most pedig más hallgatja, máséval cseng össze és másnak okoz örömet.
És ez mérhetetlenül fáj.
Igyekszel láthatatlanná válni, ahogy elhaladsz a nevetgélő csoport mellett. Mindenki ott van. Jay, Seonghwa, Loco és Simon. Meg jó néhány buta liba, akik közül az egyik úgy simul Seonghwa karjaiba, hogy attól legszívesebben elsírnád magad.
Gyorsabb tempóra kapcsolva haladsz el mellettük, de nem vagy elég láthatatlan.
- T/N? - válik ki a társaságból az a személy, akivel a legkevésbé akartál összefutni. Úgy teszel, mintha nem is hallanád a megszólítást, de Seonghwa nem az a típus, akit csak úgy faképnél lehet hagyni. Utánad lépve kapja el a derekad és szorít magához. - Szia - suttogja gyengéd hangon a füledbe. Te pedig lefagysz egy pillanatra. Még ma is milyen hatással van rád... akár a hangja, akár a szép lassan az orrodba kúszó kellemes illata. Megrázod a fejed, és egy határozott mozdulattal lépsz ki a karjai közül, majd fordulsz vele szembe. Helyesebb, mint emlékeztél. Kicsit hosszabb a haja és talán sötétebb is. Telt ajkai épp olyan hívogatóak, mint voltak, ahogy a csillogó ében szemek is. Ahogy feltűnik neki, hogy bámulod, édesen elmosolyodik, amire te is észbe kapsz és félrenézel.
- Szia! - köszörülöd meg a torkod és szorosabban öleled magadhoz a kémia könyved, mintha az megvédhetne a fiú vonzerejétől.
- Még mindig ugyanolyan gyönyörű vagy - lép közelebb hozzád és az arcodra simít.
- Te pedig még mindig ugyanolyan jól hazudsz - lépsz hátrébb és nézel keményen a szemeibe. - Csak már nem hiszek neked.
- Sosem hittél nekem - válaszol vissza idegesen. - Sosem hallgattál meg! Sosem adtál egy esélyt, hogy tisztázzam a helyzetet! - vádaskodik.
- Szerettelek, te hülye! - szakad ki belőled, ahogy egy könnycsepp is. Már régen nem érdekel, hogy hányan figyelnek. - Beléd szerettem, hittem neked! - lépsz hozzá közelebb és a mellkasára csapsz. - Én hülye - újabb csapás. - Elhittem, hogy te is szeretsz engem. Hogy tényleg velem akarsz lenni - a könnyeid megállíthatatlanul folynak, de nem érdekel. Rázúdítasz mindent, ami még most is a szívedet nyomja. - Te vertél át engem és szerinted én vagyok a hibás?! - most már üvöltesz és sírsz egyszerre, ő pedig csak egy határozott mozdulattal ránt magához, hogy szorosan átöleljen.
- Ne haragudj - suttogja a hajadba és veled az ölében lassan a falhoz hátrál, majd ülésbe csúszik le. - Annyira sajnálom. Annyira hülye voltam! Annyira szeretlek - az utolsó mondat csak még jobban felerősíti a zokogásod.
- Legalább ne hazudj - sírod a vállába.
- Nem hazudok - emeli fel a fejed, hogy a szemeidbe nézzen. Még ma is lebilincsel ez a tekintet. Óvatosan csókolja le a könnyeid és egy szelíd mosollyal az ajkain dönti a homlokát a tiédnek. Addig cirógat, amíg lassan meg nem nyugszol.
- Nem hittem volna, hogy a hisztis, hülye picsákra buksz, Gray - lép mellétek, a lány, aki pár perce még a fiút ölelte.
- Ha azokra buknék, most te lennél a karjaimban, Sunhui - mondja neki gonoszan, mire te csak elfojtva kuncogsz fel, mire Seonghwa egy apró csókot nyom a fejedre. A lány pedig csak dühösen távozik nyomában a sleppjével.
- Azt hiszem, mi is megyünk - lép mellétek Jay. - Ja, és T/N! - érinti meg a vállad, mire te kíváncsian nézel fel rá. - Ha valakire haragudni akarsz, az inkább én legyek és ne Seonghwa. Hallgasd végig. Oké? - bólintasz, mire elmosolyodik. - És sajnálom - mondja végül és magatokra hagy titeket.
- Azért ne zárassátok be magatokat Mr. Parkkal, az ágyban kényelmesebb a dolog - kacsint rátok Simon és Locoval karöltve ők is elsétálnak.
- Ezek idióták - fúrod a vörös arcod Seonghwa vállába.
- Pont ezért bírom őket - nevet fel. - Tényleg sajnálom - vált komolyra. - Soha nem hazudtam neked - néz komolyan rád, miközben az arcodat cirógatja. - Minden szavam igaz volt. Oké, elismerem, hogy egy fogadás kedvéért kezdtem irántad érdeklődni. De azután ez megváltozott. Már te érdekeltél és nem Jay hülyeségei. Nem vagyok az a fajta ember, aki meg tudja játszani azt, hogy szeret valakit. Minden csókom őszinte volt, minden szavam innen jött - teszi a tenyered a szívére. - És most is innen jönnek. Szeretlek! Akkor is szerettelek és most is szeretlek. Az elmúlt egy évben csak te jártál a fejemben. Annyiszor akartam írni neked, de tudtam, hogy még csak el sem olvasnád. Miattad akartam visszajönni, hogy jóvátegyek mindent - dönti a homlokát a tiédnek. - Annyira szeretlek.
- Talán elkezdheted a jóvá tevést - simítasz az arcára egy apró mosollyal. Magad sem tudod, hogy miért, de hiszel neki. Hinni akarsz neki. Bízni benne, bár tudod, hogy sok idő kell még ahhoz, de mindenkinek jár egy második esély.
- Mindent megteszek azért, hogy boldoggá tegyelek - suttogja mosolyogva, majd finoman az ajkaidra hajol. Annyira hiányzott már ez. Ez a kedves, gyengéd, mégis határozott csók, az óvón ölelő karok, a kellemes Seonghwa illat, az a bizsergető remegés, ami minden érintése után végig fut minden porcikádon. Az érzés, hogy valaki szeret, hogy valaki téged akar.
Seonghwa hiányzott... de most már itt van. És ezúttal talán a te tündérmeséd is boldog befejezést kap.
