A középiskolai éveknek vége!
Jelenleg pedig madarat lehetne veled fogatni. Ma érkezett a levél, hogy felvettek az egyetemre. Végig izgultad a nyarat, a bejutás közel sem volt egyértelmű, de sikerült és ez a lényeg.
Kicsit ugyan csappan a lelkesedésed, mikor kiderül, hogy kollégiumba kényszerülsz. A szüleid közel sem állnak olyan jól anyagilag, hogy az egyetemhez közel lakást tudjanak bérelni neked. Ahhoz messze laktok, hogy bejárj, az iskola melletti munkavállalás meg álomnak is merész, így hamar leteszel róla. Nincs más választás, marad a koli.
Hosszú hetek telnek el, mire megbarátkozol a gondolattal, onnan pedig már csak egy szempillantás és a dolgok sűrűjében találod magad. Eleinte leginkább attól féltél, hogy olyan szobatársad lesz, akivel képtelen leszel megtalálni a közös hangot. Azért valljuk be, együtt élni valaki olyannal hónapokig mindössze húsz négyzetméteren, akivel nem lehet három értelmes mondatot váltani, szívás. Te pedig rettegtél ettől. Egészen addig, amíg újdonsült szobatársad be nem robbant arra a közös húsz négyzetméterre... szó szerint.
Eunji az a fajta lány, akit képtelenség nem kedvelni. Vicces, pörgős, kissé őrült lány, aki állandóan csacsog és egy pillanatra sem áll be a szája és téged is hamar beránt a közösség közepébe. Az egyetemhez tartozó kollégium koedukált, így a srácok sem hiányozhatnak a mindennapokból. Ami egyfelől áldás, másfelől inkább átok. A villanykörte becsavaráshoz kifejezetten jól jönnek, de mikor már három hete is a csocsóbajnokság témáját fújják, idegesítővé válnak.
- Higgyétek el, hogy jó lesz – vágódik le melléd Kyungil hirtelen a semmiből. Mióta Eunji és Yijeong összejöttek, ti is sok időt töltötök együtt. Ami egyrészt jó, hiszen hiába „váltott le" a legjobb barátnőd, mégsem vagy egyedül. Másfelől viszont tud kellemetlen perceket okozni. Song Kyungil nagyon is attraktív figura. A népszerűbb fajtából és nem tartod valószínűnek, hogy veled kezdene. Machoista pedig nem igazán vagy.
- A múltkori szoba-kosárra is ezt mondtátok – pillant rá Eunji. – Év végéig perkálhatjuk az ablakcsere havi részletét – húzza el a száját az emlékre, mire a fiúk csak felnevetnek. Te magad nem foglalsz állást, hiszen kárpótolt az a pár nap, amit Kyungillal közös ágyban tölthettél.
- Ez jóval óvatosabb! – kéri ki magának a melletted ülő és reménykedve pillant rád. – Na, légyszi – mereszt rád édes szemeket. – Ha mi nem dobjuk fel itt a hangulatot, az egész koli kész siralomház.
- Jó, legyen – forgatod meg a szemed. – De! – emeled fel a mutatóujjad. – Nem vagyok hajlandó beszállni a károk költségeibe – kötöd ki előre.
- Nem lesznek károk! – ígéri Yijeong és a két fiú el is tűnik, miközben már a programot szervezik.
- Pasik – forgatja meg a szemeit Eunji. – Ám, hogy ti milyen jól mutattok együtt – ereszt meg feléd egy hatalmas vigyort.
- Bele se kezdj – emeled fel a kezeid. A lány kedvenc témája a Kyungil és a te nem létező kapcsolatotok. A „látható" jelek, amiket valószínűleg csak ő lát. És a totális lelkesedése kettőtök iránt. Ami egyértelműen kedves, csak nem tudod, hogy mit kezdj vele. Te is érzed néha, hogy talán másképp néz rád, mint a többiekre. Aztán következő nap pedig ugyanolyan kedvesen viselkedik másik öt lánnyal, amivel teljesen összezavar.
- Ne is haragudj, de Yijeong közel sem volt olyan lelkes, mikor engem kellett csocsózni tanítani, mint amilyen Kyungil volt, mikor megkérted, hogy játsszon veled.
