Az olvasás különös helyet foglal el az életedben már egész kicsi korod óta.
Amolyan menedékszerű cselekvés, ami mindig segít, ha szükség van rá. Olykor, amikor egy kicsit ki szeretnél szakadni a valóság nehezen emészthető perceiből, csak előkapsz egy könyvet és máris egy másik világ tárul eléd. Pontosan olyan, amilyet épp szeretnél.
Számtalan történet, utazás vagy épp világ meghódítás részese lehetsz az oldalak segítségével. Nevethetsz, sírhatsz, fejlődhetsz együtt a szereplőkkel. Szinte már-már a testvéreiddé válnak a karakterek, főleg olyan könyveknél, amiket már kívülről tudsz idézni. De számtalan barátot is köszönhetsz a könyveknek a lapokon túl is. És most is egy varázslatos történetet hívsz segítségül, hogy közel kerülj Hozzá.
Cserediákként kezded meg a második egyetemi évedet Szöulban. Habár a nyelvet beszéled, most érted csak meg igazán a tankönyvek és egy anyanyelvi környezet közti különbséget.
A tankönyvek tanítanak nyelvtant, bővítenek szókincset csak a valódi dolgokra nem tudnak felkészíteni igazán. Milyen az, amikor valaki hadar? Elharapja a szó végét? Esetleg némi beszédhibával küzd? Ezek bizony mind olyan dolgok, amivel az ember nem szembesül a tankönyvekben, a valóéletben viszont nagyon is. És meglepően könnyen tudja befolyásolni az ember kezdeményezőkészségét.
Nem vagy alapvetően egy visszahúzódó személyiség, szívesen barátkozol, de a kint léted elején nem igazán mersz barátkozni. Persze a legelején sokan nyitnak feléd és velük szívesen beszélgetsz is, de ahogy múlik az újdonság érzése, egyre kevesebben szólítanak meg. Te pedig kissé egyedül érzed magad.
Az eltelt hetek alatt azonban megakad a szemed valakin. Yunho harsány személyisége, ami mindig vonzza a tömeget, rád is hatással van. A magas srác jó kedélyű, vicces, de tisztelettudó. Mindig tudja, hogy meddig mehet el és soha nem is lépi át a határokat. A tanárok ugyanannyira szeretik, mint a diáktársai és neked sem olyan közömbös. Főleg, hogy ő az egyik olyan, aki a kezdeti lelkesedést megtartva még most is szívesen beszélget veled, ha alkalma van rá. Ezek a beszélgetések, bár mindig örülsz neki, lassan kevésnek bizonyulnak, így elhatározásra jutsz.
Az egyik első dolog, amit Yunhoról megtudsz az az, hogy legalább akkora rajongója a Harry Potternek, mint te magad. Tulajdonképpen az olvasás iránti szerelmed a Varázslótanonc kalandjaival kezdődött. Még kisiskolásként nyűgözött le Harry kalandos története és hosszú évek múltán sem tudtál tőle szabadulni. Még ma is szívesen veszed kezedbe a könyvet, pedig a lapok túl sok újdonságot már nem tartogatnak a számodra. Amikor pedig a fiú elárulja, hogy ő is odavan a varázsvilágért, elhatározod, hogy ez lesz az út, amin megpróbálod kicsit komolyabbra fordítani a kettőtök viszonyát.
Az egyetemen kívül amolyan olvasóklubba vágod a fejszéd, ami kifejezetten a Harry Potter köré épül. Különböző nyelveken, különböző kiadásokat néztek meg. Felolvastok belőlük, beszélgettek róla, de még pár fanfiction is bekerül a repertoárba. Meglepődsz azon, hogy hány kortársad van még ma is lenyűgözve a történettől. Azon meg pláne megdöbbensz, hogy hányan jelennek meg az alkalmakon újra és újra. Ha őszintén meg kellene mondanod, nem számítottál két-három embernél többre. Azok közül is az egyik a kollégiumi szobatársad, akit gyakorlatilag megfenyegettél. Így igencsak jól esik, amikor alkalomról alkalomra egyre többen gyűltök össze és a látogatók között Yunhot is felfedezed minden alkalommal.
Számodra is megkönnyíti a beilleszkedést, mert egyre többször töltesz időt a könyvklubbon kívül is a többiekkel és a nyelvhasználatod is egyre magabiztosabb, a Yunhoval való kapcsolatod pedig alkalomról alkalomra változni látszik. Általában ő az első, aki megérkezik és segít kipakolni a székeket a campus egyik alagsori termében, amit sikerül elkunyerálni ezekre az alkalmakra. És rendszerint ő az, aki megvár és egészen a kollégiumig kísér, miközben már nem csak a Harry Potter a téma.
