Világ életedben egy kíváncsi ember voltál, valószínűleg éppen ezért kötöttél ki végül a rendőrségen, ahol nyomozóként dolgozol. Valahogy vonzanak a rejtélyes ügyek, egyszerűen imádsz a bűnözők agyában turkálni. Ebben verhetetlen vagy, egyetlen egy sem tudott túljárni az eszeden...
Eddig.
Egy igazán izgalmas üggyel keresett meg a szöuli rendőrség pár hete. Egy zseniális fiatal gyilkost kell elkapnod, aki egyszerűen túl okos ahhoz, hogy meg tudják állítani.
Éjjel támad egyetlen nyomot és tanút sem hagyva maguk után. A rendőrök képtelenek kapcsolatot találni az ügyek között. Egyetlen közös pont van, mindig nőket öl. De más korúakat, más kinézetűeket, más-más társadalmi rétegekből, más országokból... egyszerűen követhetetlen a logikája, talán nincs is.
Végül arra jutottak, hogy pusztán csak hobbiból gyilkol, mert élvezi. De ez önmagában nem elég, hiszen a város lakói szinte rettegnek, a városvezetők pedig őrjöngenek, így a rendőrségnek lépnie kell.
Egy percig sem gondolkozol azon, hogy elfogadod-e a felkérést, még hajnalban elutazol Szöulba. Elfoglalva a hotel szobádat térsz szép lassan nyugovóra, miután sok-sok óra repülés után végre megérkezel. Rejtély és kíváncsiság ide vagy oda, kimerített az út, így jól esik egy kicsit aludni.
Másnap elhatározod, hogy ha már ennyit utaztál, megnézed magadnak a várost és utána jársz az ügy részleteinek, este pedig ennek a kis gyilkos históriának is utána jársz valahogy.
A nap viszonylag hamar eltelik, sikerül minden helyet elsőre megtalálni és a szállodába sem három óra alatt jutsz vissza. Vacsora után még visszamész a szobádba, ahol kissé összerendezed a gondolataid az üggyel kapcsolatban és összeszedsz minden meglévő információt, amire szükséged lehet.
Már jócskán éjszakába fordul az idő, amikor nyakadba veszed a várost és a központi városnegyed felé indulsz. Az elbeszélések szerint azon a környéken történt a legtöbb gyilkosság, tehát valamiért fontos az emberednek.
Régen egy kúria állt a területen, amit leromboltak, ma pedig egy hatalmas pláza épül rajta. Sötét van és hideg. Kissé már bánod, hogy elindultál egyedül, mindenféle segítség nélkül. A hely kissé romos és nagyon szétszórt. Fóliák csüngnek a falon, állványok magasodnak a falak előtt és az egésznek van egy borzasztóan nyugtalanító aurája. Nem vagy egy félős ember, de ez nem volt életed legjobb döntése. Óvatosan lépdelsz a vödrök és mindenféle szerszámok között, mikor egy hirtelen reccsenés hallatszik nem messze tőled. Arra felé kapod a fejed, de nem látsz senkit, helyette valaki hirtelen kapja el a derekad és ránt be az egyik fal mögé. Ijedten sikítanál fel, de az idegen kezei a szád elé tapadnak.
- Ne sikíts – dörmögi a füledbe egy férfi hang, majd egy pillanattal később arc is társul a hanghoz, majd egy sötét szempár, amitől földbe gyökerezik a lábad. – Hello, T/N – vigyorog rád, amitől a frász jön rád. Nem a mosolyától, az valahogy más hatással van rád, de az, hogy tudja a neved, az ijesztő
- Te ki a fene vagy?! – nyögöd, mikor el is jut a tudatodig, hogy mi történik. Hátrálnál, de a fal utadat állja, ahogyan két derekadra fonódó kar is.
- Nahát, nyomozol utánam és még csak a nevet sem tudod – biggyeszti le az ajkait, amitől kifejezetten édessé válik. – Nem foglak bántani – teszi még hozzá és kissé szorosabban nyom a falnak. – Mit keresel itt ilyenkor? – kérdezi, de továbbra sem vagy képes kinyögni egyetlen árva szót sem. – Hát jó, akkor gyere velem – lép el előled és a kezedet megfogva maga után húz valamerre. Te pedig a meglepettségtől még tiltakozni is elfelejtesz. Amint realizálod, hogy valószínűleg nyílegyenesen a keresett gyilkos karjaiba sétáltál, kissé elönt a pánik, de igyekszel kiutat keresni ebből a helyzetből... már ha van.
