Utálsz Seyoonnal veszekedni. Főleg hülyeségeken. Egyébként is kevés időt tudtok együtt tölteni a fellépések miatt, de amikor napokig nem szóltok egymáshoz egy buta vita után, csak még dühösebb leszel.
De a büszkeség nagy úr.
Szereted Seyoont, de kifejezetten az agyadra megy, amikor a semmin kapja fel a vizet és utána napokig csak kerülgetitek egymást. Te sem igazán szereted beismerni, ha tévedsz, ő meg aztán végképp nem képes rá. Így végül mindig addig tart a haragszomrád, amíg egyikőtök meg nem unja. Aki általában te vagy, de most megfogadtad, hogy nem hagyod magad. A mostani vitát ő robbantotta ki teljesen feleslegesen, most kezdje ő a békülést.
Napok óta egyetlen egymáshoz intézett szó nélkül éltek egymás mellett, ami nem kis teljesítmény főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a lakás nem túl nagy, így gyakorlatilag képtelenek vagytok egymást elkerülni.
Ma egyébként is rosszkedvűen ébredsz, amire rátesz még pár lapáttal, hogy Seyoon ma reggel is egyetlen árva szó nélkül készülődik össze és indul el a Kiadóhoz, hogy ott töltse az egész napját.
Egész nap a kanapén fekszel és csak Seyoonon jár az eszed. Nem egyszer merült fel benned, hogy talán már nem szeret téged. Hiszen ha szeretne, akkor nem járkálna el melletted napokig úgy, mintha nem is lennél ott. Bár be nem ismernéd, mocskosul fáj a feltételezés is, de egyszerűen képtelen vagy más magyarázatot találni. Minél tovább görgeted ezt a gondolatot, annál szomorúbb leszel. Végül pedig az elmúlt napok feszültsége könnyek formájában távozik belőled és szép lassan álomba sírod magad.
Nem tudod, hogy mennyi idő telt el, de az arcodat érő finom cirógatásra ébredsz. Szemedet kinyitva pedig egy bánatosan mosolygó Seyoonnal találod magad szembe.
- Szia – köszön halkan továbbra is a bőrödet simogatva.
- Szia – suttogod és szép lassan felülsz. Seyoon melléd telepedve von a karjaiba, de egyetlen szót sem szól. Hosszú percekig csak néma csendben pihentek egymás karjaiban. A gondolataid újra csak egy kérdés körül forognak és végül nem is tudod megállni, hogy ki ne mond hangosan. – Seyoon – köszörülöd meg a torkod és a melletted ülőre pillantasz. – Szeretsz te még engem? – kérdezed tőle csendesen.
- Ez milyen kérdés? – érkezik a válasz azonnal, majd Seyoon egyetlen mozdulattal emel az ölébe magával szembe. Állad alá nyúlva emeli fel a fejed, hogy a szemeidbe nézzen. – Mindennél jobban szeretlek, T/N!
- Akkor miért voltál velem ilyen az elmúlt napokban? – kérdezel vissza és meg sem próbálod letagadni előtte, hogy fáj. Úgyis tudja.
- Hülye voltam, tudom – sóhajtja. – Nem kellett volna ennyire felkapnom a vizet és nem is akarok magyarázkodni. Sajnálom, hogy rajtad vezettem le a dühömet, te vagy az, aki a legkevésbé érdemli ezt meg. Féltékeny voltam és egy barom. De soha nem lennék képes nem szeretni téged – mosolyodik el édesen és közelebb hajol hozzád. – Az életem vagy, T/N – suttogja az ajkaidra –, és ezt most be is bizonyítom neked – egy édes mosollyal szünteti meg a kettőtök közötti távolságot és egy olyan puha, édes csókot kezdeményez, amibe minden érzelme benne van.
A szíved remeg bele ebbe a csókba. Ajkai finoman harapdálják a tiédet, miközben a kezei lassan felfedezőútra indulnak a testeden. Ujjai felsőd alá táncolva cirógatják finoman a bőröd és szép lassan húzza le rólad a pólód. Ajkai a nyakad puha bőrét kezdik finoman csókolni, derekadat pedig szorosan átölelve emelkedik fel a kanapéról és lassan a hálószoba felé sétál veled. Út közben egy kevés bénázás után róla is lekerül a felső, az ágyon pedig végül már meztelenül dőltök végig szorosan összesimulva, egymásba feledkezve. Érintései perzselik a bőröd, csókjai pedig újra és újra elveszik az eszed.
Hihetetlen számodra még mindig, hogy Seyoon hozzád tartozik, hogy téged szeret, hogy veled akar lenni. Annyira mások vagytok ti ketten, hogy néha képtelen vagy elhinni, hogy téged választott.
- Mire gondolsz? – kérdezi egy édes mosollyal az ajkain, miközben a kezei a belső combodon zongoráznak.
- Rád – mosolygod és lehúzod magadhoz egy heves csókra. Ujjaid utat találnak szőke tincsei közé és az ajkai közé nyögsz, amikor egyszerre két ujját érzed meg magadban. – Seyoon – nyögöd, ahogy ajkai a nyakad mentén érzéki csókokkal lepi el a bőröd.
Vörös foltokat hagyva maga után lassan csókolja végig a tested, ami szinte már lángol. Hátra vettet fejjel, szinte remegve sóhajtod a nevét újra és újra, ahogy ajkai tested minden pontját érintik.
- Annyira gyönyörű vagy – kúszik fel hozzád újra hevesen csókolva az ajkaidra, és lassan elmerülve benned. Körmeid a vállába mélyednek az érzés hatására, szemeid előtt pedig csillagok táncolnak. Érint, csókol és lassú mozgásba kezd, ami végleg elveszi az eszed. A levegő forró, szinte már éget, ahogy egyre nagyobb teret kap a szenvedély. A szívetek hevesen egy ritmusra ver és minden eddigi kétséged eltűnik. – Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! – suttogja el egymás után talán ezerszer is, miközben egyre csak a beteljesülés felé hajszol mindkettőtöket.
Fejét nyakadba hajtva vált egy gyors ritmusra, te pedig szinte remegsz a karjaiban. Ajkai a nyakadon kalandoznak, miközben az alhasad kellemesen megfeszül és a gerinced mentén pedig egyre erősödő remegések futnak végig újra és újra egészen addig, amíg ívbe feszülve, nevét ajkaira sóhajtva ér el a beteljesülés. Körmeid a vállába mélyednek, szemeid előtt színes pontok táncolnak és néhány pillanatig egészen olyan, mintha egy másik dimenzióban járnál. A szíved hevesen ver, a levegő a tüdődben reked és leírhatatlan boldogság önti el a lelked.
A tested újra és újra összerándul, ahogy Seyoon mozdul benned még néhányat, majd egy mély sóhajjal ő is a csúcsra ér. Óvatosan rád omolva, arcát a nyakadba fúrva piheg hosszú percekig. Bőrödön érzed a forró, izzadságtól nyirkos bőrét és szívének egyre lassuló ritmusát. Egymást gyengéden cirógatva tértek vissza szép lassan a mámorból, miközben édes, apró csókokat váltotok.
Hiányzott már ez. Rég volt már, hogy egy együtt töltött éjszaka rólatok szóljon és ne csak a fellobbanó vágyaitokról.
- Szeretlek – sóhajtod, ahogy Seyoon kihúzódik belőled és lassan melléd fekve a karjaiba von. Ujjai a hátadon zongoráznak, amíg te a mellkasát cirógatod.
- Én is téged – nyom egy lágy puszit az ajkaidra. – És ez sosem fog megváltozni. Nem tudom megígérni, hogy soha többé nem foglak megbántani, de tudd, hogy szeretlek. Akkor is, amikor nem az látszik. Az életem vagy, T/N. A mindenem. És képtelen lennék élni nélküled – mosolyodik el édesen, neked pedig a szíved is beleremeg a vallomásba. Seyoon ritkán önti szavakba az érzelmeit és bár a tetteivel minden áldott nap bizonyítja, hogy szeret téged, hallanod kellett ezeket a szavakat ahhoz, hogy teljesen megnyugodj és minden marcangoló gondolat eltűnjön.
Utálsz veszekedni Seyoonnal. Főleg hülyeségeken. De meg kell hagyni, jó békülési módszerei vannak, amiért talán néha belefér egy kis vita.
