Egy idollal kapcsolatban lenni sok minden, csak nem egyszerű.
A titoktartás, mikor az ember legszívesebben hangosan világgá kiáltaná a boldogságát, sokszor szinte már kegyetlen. Pláne akkor, amikor nem csak a rajongók és a nagyközönség előtt kell titkolni, hanem még a közvetlen környezet előtt is. Olyanok előtt, akik nap, mint nap ott vannak és akik előtt nehéz úgy tenni, mintha csak puszta baráti kapcsolat lenne, miközben szinte szikrázik a levegő.
A te és a Jaebum kapcsolata éppen ilyen. Pár hete jöttetek össze hivatalosan, így még titokban szeretnétek tartani mindenki előtt. Egyetlen egy ember tud rólatok, méghozzá Jonghyun, aki bemutatott titeket egymásnak.
JR gyerekkori barátod, így jó pár csalódás és fájdalmas pofára esés után maga veszi kezébe a szerelmi életed, aminek egyik pontja volt Im Jaebum. Valószínűleg még ő maga sem számított arra, hogy ez az egész így fog elsülni, de marha elégedett magával az esetek nagy részében.
Most mondjuk éppen nem annyira.
A mai este a lazulásról szól. Egy igen fárasztó időszakon van túl mindenki, így úgy döntöttetek, hogy kissé lazább keretek között eresztitek ki a gőzt. Egyetlen ellenvetés se érkezett a felvetés ellen, így Jaebum lakása szép lassan megtelt vendégekkel, zeneszóval és a végén már számontarthatatlan mennyiségű alkohollal. Amiből jócskán csúszik le mindenki torkán, ezért mostanra, mikor már lassacskán hajnalba fordul az éjszaka, leginkább mindenki csak magával, esetleg az éjszakára választott partnerével foglalkozik. Pontosan ezért hagyod magad elcsábítani pár édes szóval és vonulsz el Jaebum oldalán a hálószobájába a kíváncsi szemek elől.
Csak épp a folyosón felbukkanó emberre nem számít egyikőtök se.
- Ti megvesztetek? – ragad karon titeket egy kissé kiakadt Jonghyun és Jaebum szobájáig meg sem áll veletek, ahova gyakorlatilag belök titeket. – Arról volt szó, hogy egy ideig még titkoljátok. Ezen nem segít sokat, hogy ki sem másztatok egymás aurájából egész este! – dühöng.
- Nyugi van – vigyorog Jaebum, miközben a kezei a csípődre siklanak. – Mindenki atom részeg, az se tűnt volna nekik fel, ha a saját anyámmal lépek le.
- Fúj – kommentáljátok egyszerre a megjegyzést, mire a Kedvesed csak kuncogva bújik a nyakadba és felejt a bőrödön pár nyálas csókot nem zavartatva magát, hogy a barátotok ott áll tőletek alig egy méterre.
- Visszafognád magad, Hyung?! – morogja a fiatalabb.
- Ez már az én szobám – pillant fel rá az idősebb, mire Jonghyun csak egy morranást hallatva fordít nektek hátat és indul el kifelé a szobából. – Azért ne menj messzire – szól utána Jaebum, mire a fiatalabb csak visszafordul és nemes egyszerűséggel bemutat Hyungjának, aki kuncogva fordul vissza hozzád és ezúttal az ajkaidra hajol, hogy gyorsabb távozásra ösztönözze a fiút.
- Kegyetlen vagy vele – csóválod a fejed, ahogy halkan nevetve botladoztok el az ágyig, ahol összebújva terültök el egymás bőrét cirógatva és apró csókokat váltva. Az utóbbi hetekben kevés időtök volt egymásra, így hamar válnak mohóvá a csókok és követelőzővé az érintések. Szép lassan tűnnek el rólatok a ruháitok, amíg már mindketten csak fehérneműben élvezitek egymás lágy cirógatásait. – Jaebum – sóhajtod, ahogy Szerelmed ajkai már a kulcscsontod környékén kalandoznak forró nyálcsíkot hagyva maga után. –, ne – tolod el a kezét, ahogy ujjai bugyid széléhez csúsznak.
- Baby – morogja elégedetlenül és újra megpróbálkozik a fekete csipke alá férkőzni. – Annyira szexi vagy – súgja a bőrödbe igencsak próbára téve az elhatározásod, miszerint nem engedsz neki. – Ezt egyszerűen képtelen vagyok rajtad hagyni – táncolnak fel az ujjai a melledig, lágyan végig simítva a csipke szélén. – Nem várhatod ezt tőlem – csúsztatja a kezét a hátadra a melltartókapocs közelébe.
- Pedig kénytelen leszel – embereled meg magad pár sóhaj után. – JR kint áll az ajtó előtt, de legalábbis a folyosón van és a többiek is lent vannak a nappaliban. Bárki bármikor besétálhat – igyekszel hatni a józan eszére, amit azért kellően elködösít az alkohol.
- Akkor majd kimegy – morogja a bőrödbe, miközben újra és újra végig csókolja minden fedetlen bőrfelületed.
- Jaebum – nyögöd, ahogy egy látványos foltot szív a belsőcombodra. Egyre nehezebb neki ellenállni, hiszen tagadhatatlanul jól esik, amit veled művel és pontosan tudja, hogy hogyan kell egy nőt elcsábítani. – Viselkedj – győzöd le újra saját magad és a hajába markolva húzod fel magadhoz egy akaratos csókra. Sokáig nem is hagyod szabadulni bebizonyítva neki, hogy te is vágysz rá.
De akkor sem lehet. Nem itt és főleg nem most.
- Így csókolsz, Baby, és tényleg azt akarod, hogy leálljak?! – harap rá az alsó ajkadra.
- Igen, le kell állnod – sóhajtod nagy nehezen. – Ha jófiú leszel – döntöd hirtelen a hátára és a csípőjére ülsz –, holnap megkapod a jutalmad érte – súgod az ajkaira. Szavaid nyomán a kezei a csípődre siklanak és mélyen a bőrödbe mélyeszti az ujjait, miközben csak egy frusztrált nyögést hallat.
- Kegyetlen vagy velem – nyafogja, akár egy öt éves kisfiú. Hihetetlen kettősség uralja az egész kisugárzását, de valójában valahol ebbe szerettél bele.
- Megérdemled – csókolsz újra az ajkaira. – De hidd el nekem, tetszeni fog – súgod neki halkan finoman ráharapva a fülcimpájára.
- Ne húzd az agyam, Baby – sziszegi összeszorított fogakkal és szinte érzed, hogy milyen küzdelmet vív magával.
- Ugyan, Jaebum – simítasz végig a mellkasán. –, hiszen élvezed – kúszik egy pimasz vigyor az ajkaidra.
- Én holnap is fogom – fordít maga alá egyetlen mozdulattal. – Te viszont sikítani fogsz, Hercegnőm – tapad az ajkaidra kissé durván, de a te frusztrációd sem alacsonyabb, így a válasz is hasonló hevességű.
- Azt ám el is kell érned valahogy, Kedvesem – öleled át a nyakát és egy kihívó mosollyal az arcodon pillantasz a szemeibe, amikből még mindig tisztán kiolvasható a vágy.
- Te most próbára akarsz engem tenni? – vonja fel a szemöldökét.
- Talán – vonod meg a vállad, mire ő fel halkan felnevet.
- Tönkre teszel, te nő – csóválja a fejét és ezúttal egy kedves, lágy csókba invitál, miközben a kezei újra útnak indulnak a tested mentén.
- Im Jaebum! – morgod az ajkai közé, mire ő csak felkuncog, majd elválva tőled nevetve gördül melléd, majd szorosan magához ölelve takar be mindkettőtöket és kezdi cirógatni a bőröd, ezúttal mindenféle hátsószándék nélkül.
- Szeretlek – suttogja halkan, te pedig csak egy halvány mosollyal bújsz hozzá még közelebb, miközben hatalmasat dobban a szíved. Ez az első alkalom, hogy szavakba önti, hogy mit érez irántad.
- Én is téged – támasztod meg az állad a mellkasán és boldogan veszel el hosszú pillanatokra az ónix színű szempárban.
Talán néha nehéz, talán néha az agyadra megy és talán sosem lesz egyszerű, hétköznapi életetek, de minden ilyen pillanatban egyre biztosabb vagy abban, hogy megéri. És mindig meg fogja érni, amíg ő melletted van.
