Hihetetlen módon vártad már ezt az időszakot. Mióta Jiyong leszerelt, talán még ritkábban látod, mint előtte. Amíg a seregben volt, legalább tudtad, hogy pontosan hol is van. De mostanában...
Hát ember legyen a talpán, aki képes követni a heti rendjét. Te már rég feladtad. Viszont azt tudod, hogy Jiyongnál komolyabban kevesen veszik a karácsonyt, még ha azt valamilyen úton-módon minden évben kisebb káosz is előzi meg. Az ünnep előtti két hét minden évben már csak rólatok szólt eddig is. Persze, amíg katona volt is együtt töltöttétek a karácsonyt, de azért az nem ugyanaz. Hazaengedték őket két napra, ami pont annyira elég, hogy normálisan kialudja magát és egyen... másra nem nagyon volt lehetősége. Arra pedig végképp nem, hogy időt töltsön veled. De most végre feleleveníthetitek a közös hagyományaitokat.
Minden évben együtt indultok bevásárló körútra, hogy beszerezzétek az ajándékokat és az aktuális lakás díszeket vagy egyszerűen csak andalogjatok a vásárban lopva némi romantikát a dolgos hétköznapokba. Habár az ismertsége miatt elég nehéz vele szokványos randira menni, van az a sál és sapka, amik eleget takarnak ahhoz, hogy egy rövid időt legalább feltűnés nélkül töltsetek el a gyönyörűen kivilágított utcákon.
Idén azonban van valami furcsaság Jiyong körül. Az hagyján, hogy titkolózik, de néha olyan, mintha még bujkálna is előled. Ez pedig lássuk be, igencsak bosszantó és sok aggodalomra ad okot.
- Szerintem Jiyong szakítani akar velem – nézel kétségbeesetten Youngbae szemeibe.
- Szerintem te megvesztél – nevet fel. – T/N, ez az ember jobban szeret téged, mint bármit ezen a világon. Szerintem akkor sem szakítana veled, ha te akarnád elhagyni – vonja meg a vállát. – Bevallom, fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, de abban biztos vagyok, hogy nem szakítani akar veled. Tudod, hogy néha megkattan – vigyorodik el. – Mondhatni ez nála szinte normális – ölel magához barátságosan. – Hidd el, minden oké.
- Én hiszek neked, Youngbae, de ha kidob, a ti nyakatokra költözöm – fenyegeted meg játékosan.
- Állunk elébe – vigyorog le rád.
Hazafelé menet végig Jiyong jár a fejedben. Hinni akarsz Youngbae szavainak, de képtelen vagy rá. Oké, hogy vannak a szerelmednek zakkant időszakai, de most önmagához képest is zakkant. Ez pedig okot ad némi aggodalomra.
Amikor hazaérsz, még a szemeidnek is alig akarsz hinni. Kedvesed a kanapén elterülve szórakoztatja Gaho-t, mellette pedig az egyik bőröndöd pihen. Jeges rémület szalad végig rajtad hirtelen... tényleg ki akar dobni.
- Hello, Jagi! – pattan eléd és egy apró csókot nyom az ajkaidra, amire te semmit nem reagálsz, olyan döbbent vagy még mindig. – Hahó! Hol az üdvözlő puszim? – méltatlankodik, mire gépiesen nyomsz egy csókot az ajkára, de képtelen vagy levenni a szemeidet a kanapé mellett álló bőröndről.
- Az mi? – böksz a fejeddel a tárgy felé.
- Egy meglepi – pattan oda, majd az asztalról elvéve egy borítékot a kezedbe ad.
- Te el akarsz küldeni? – vonod fel a szemöldököd, ő pedig csak felkuncog.
- Összeszedtem neked Chaerin őnagyságát egy rövid kiruccanásra – kacsint rád. – Komolyan, az Angol Királynő elérhetőbb, mint ez a nőszemély – dramatizálja túl, amit már nem bírsz ki mosoly nélkül.
- Köszönöm – villantasz kedvesed felé egy mosolyt és egy sokkal lelkesebb csókot nyomsz az ajkaidra.
A kis kiruccanáson természetesen nem sok más téma van, mint Jiyong. De igazából CL sem reagál másképp, mint Youngbae. Ők pedig a legjobb barátai, csak ismerik ennyire.
- Szerintem túlreagálod – biggyeszt Chaerin egy uborkát a szemére. – Én mindig is vallottam, hogy Jiyong nem szeret magán kívül mást. Erre jöttél te és megdöntötted az elméletem – pillant ki a zöldség alól a barátnőd.
Próbálsz hinni neki és elengedni magad. Mikor végre ez sikerül, egy igen jó hangulatú csajos kiruccanás kerekedik az egészből, de azért hiányzik Jiyong.
Karácsony előtt pontosan kettő nappal érkeztek vissza, de ami a házban vár, arra a legvadabb álmaidban nem számítottál volna sosem.
- Jiyong? – kérdezed döbbenten. A ház talpig díszben, gyönyörűen kidekorálva. Mindenhol égősorok, girlandok és gömbök. A ház közepén pedig egy még csupasz, ám plafonig érő, gyönyörű fenyőfa.
- Hello, Kedves – libben elő a konyhából egy rénszarvasos köténykébe, aminek láttán a szemöldökeid a Holdig szaladnak hirtelen.
- Ki vagy te? És mit tettél Kwon Jiyonggal? – kérdezed összehúzott szemöldökkel.
- Nem kényeztethetem a Kedvesem úgy, ahogy éppen szeretném? – kérdez vissza számon kérő stílusban, de a liszt foltos orra némiképp visszavesz a hatásból.
- Nem ezt mondtam – kuncogsz fel. – De némiképp paradox látványt nyújtasz a konyhában – lépsz elé és óvatosan lecsókolod az apró csokifoltot a szája széléről.
- Nincs kóstoló! – húzódik el és dívásan visszavonul a konyhába. Te pedig csak fejcsóválva mész fel a szobátokba, hogy összepakolj. A hálószoba látványától is eláll a szavad. Az ide-oda felfűzött égősorok hihetetlenül romantikus hangulatot kölcsönöznek a helységnek, amit az vígan lobogó illatgyertyák csak még inkább fokoznak. – A fadíszítést közös programnak szántam – fonódik két kar hirtelen a derekadra.
- Ajánlom is – fordulsz meg Jiyong karjaiban és szorosan átölelve bújsz hozzá.
- Minden rendben? – emeli fel az álladat, hogy a szemeidbe nézhessen.
- Miért ne lenne? – döntöd oldalra a fejed.
- Csiripeltek a madarak – cirógatja az arcod végtelen gyengédséggel.
- Igen pletykás madaraid vannak – húzod el a szád.
- Most csak törlesztenek szerintem – vigyorodik el. Te pedig pontosan tudod, hogy mire gondol. A kapcsolatotok kezdetén a Chaerin-Youngbae páros volt az, akik „véletlenül" elkottyantották, hogy a megszelídíthetetlennek tűnő Sárkány bizony nyakig szerelmes.
- Cupido Rt. – forgatod meg a szemeid, ő pedig csak felkuncog.
- Szeretlek – komolyodik el. – Mindennél jobban. És soha. Érted? Soha nem lennék képes arra, hogy elhagyjalak. Annyit küzdöttünk ezért az egészért, főleg te. Hogy sosem tudnám ezt elengedni. Egyszerűen nem tudnék nélküled élni. Meg igazából nem is akarok – nyom egy puszit az orrodra.
- Akkor miért voltál ilyen az elmúlt hetekben? – kérdezed tőle, miközben a nyakát átölelve cirógatod a tarkóját.
- Törleszteni akartam – mosolyodik el. – Meg meglepit. Nem akartalak kihagyni semmiből sem. És azt sem akartam, hogy ne legyél itt. De szerettem volna, ha pihensz egy kicsit és most én lehetek az, aki többet melózik a karácsonyért. Tökéletes karácsonyt akartam magunknak. Tökéletes... Óatyaisten a sütemény! – borzad el egy pillanat alatt, majd a előző mondatát be sem fejezve száguld el a konyha irányába, te pedig csak nevetve igyekszel utána. –Oké, ennyit a tökéletes sütiről – rakja duzzogva a pultra a szénné égett kekszeket.
- Tudod, Jiyong – lépsz mellé, és átölelve nyomsz egy apró csókot a lebiggyesztett ajakira. – Azt hiszem, hogy a mi karácsonyaink már életünk végéig csakis tökéletlenül lesznek tökéletesek – kacagod, majd mielőtt megsértődhetne egy engesztelő csókba hívod, ami minden tökéletlenséget elfeledtet vele egyetlen pillanat alatt.
