~Within The Walls~ /VMinKook FFC/

⇸ 13.rész ⇷

/Jungkook szemszög/

Érdeklődve figyeltem a mellettem álló szőkeség megfeszülő testét, ahogy realizálta, hogy Taehyung állt előtte. Ajkai elnyíltak, megszeppenten pillantott fel a sötét hajú barátomra, aki csak egy -mások számára- kivehetetlen tekintettel figyelte őt.

Tudtam, hogy a haverom miért volt.. "ideges". Elvégre elmeséltem neki, mi zajlott le köztünk Jiminnel. A szemeiből leszűrhető volt, hogy mennyire féltékeny.

Gyenge vigyorral karoltam át Jimin nyakát, akinek tettem hatására azonnal arcába futott a vér. Zavartan pislogott félre, ujjaival kezdett játszani, és hirtelen minden érdekesebbnek tűnt számára, mint én.

-Sziasztok -köszönt Tae egy rövid köhintéssel, majd tarkójára simítva rám nézett.- Mehetünk?

-Persze. Én ma egész nap a klubban leszek miután leadtuk a cuccokat, de utána lóghatunk együtt.

-Hova szeretnétek menni? -nézett fel értetlenül a szőkeség, ám azonnal elkapta tekintetét rólam, és igyekezett a meglepetten pislogó Taehyung íriszeinek szentelni figyelmét.

-Hm.. -a barna hajú lehajolt kissé, hogy rendesen farkasszemezhessen Jiminnel, majd megfogva az alacsonyabb állát picit maga felé rántotta, és elmosolyodott. A szőkeség kénytelen volt fél lábbal előrébb lépni, különben előre esik, egyenesen Tae kezei közé.- Edzeni. Te is szeretnél?

Chim elhátrált az érintésből, tekintete elkomorodott, felsimított bal karján, majd a kabátra szorított és megrázta fejét.

-Nem.

-Ez a beszéd. Ettől függetlenül velem jössz, rendicsek?

-Tessék? -néztem a haveromra egy ilyen "Mit akarsz?" tekintettel, mire csak halványan mosolyogva válaszolt.

-Beszédem van vele -biccentett a megszeppent Jimin felé- négyszemközt.

-Nem jössz el velem leadni a beadandókat? -nem néztem ki a legjobb barátomból, hogy random megerőszakolja vagy ilyenek, így csak lemondóan sóhajtottam, jelezve hogy én is beleegyezek.

Ha valami szar fantasy filmben lennénk, úgy jellemezném a barátságunkat mint "feltétlen hűség". Vérfarkasokként mi ketten képeznénk a falkák vezetőjét, az úgynevezett "alfákat", míg Jimin lenne a mi nőstényünk, az "omega". Bár lelki és fizikai erőben is én bővelkedek inkább, így néha Taehyung is omegába válthatna, ha úgy adná kedve..

-Nem, majd megyek utánad, tala a klubban.

-Rendben -biccentettem miután bátorítón megpaskoltam Chim vállát. Rámnézett egy kissé kétségbeesett, kérdő tekintettel, mintha azt kérdezte volna, "Mit csinálsz? Miért?", de hozzám se tudott szólni, hisz azonnal hátat fordítottam és elindultam.

Rövid mosollyal köszöntem a mellettem elsuhanó tanároknak, továbbra is a tanári felé véve az irányt. Ujjaim szórakozottan mozgattam testem mellett, visszafogtam dúdolásom, és inkább szokásosan beleolvadtam a tömegbe. Felemelő volt az iskola ezévi utolsó pillanatait szinte hírességként megélni, úgy, hogy az idei osztálytársaim ötven százaléka már nem fog látni a következő félévben.

A gondolatra rövid kuncogás tört rám. Sosem kedveltem őket. A mézes-mázos arcokat, ahogy hízelegni próbálnak, hogy hírnevük azáltal feljebb ugorjon, hogy mernek velem beszélni. Olyan gúnyos irónia. Édesanyámék szerint kiskoromban is megközelíthetetlen voltam, és csak Tae maradt nekem. Csakis ő, miután kénytelenek voltunk elköltözni innen. Nem voltak játszótársaim, túl kedvesnek és unalmasnak tartottak ahhoz, hogy a barátjuk legyek.