~Within The Walls~ /VMinKook FFC/

⇸ 42.rész ⇷

/Jimin szemszög/

-Előbb.. Várj, kezdjük máshogy. Rendezd a levegővételed, úgy hangzol, mint valami szenvedő szamár -Taehyung csípős megjegyzései valahogy rövid mosolyt kúsztattak ajkaimra, miközben ott álltam a mankós Jeongguk mellett és figyeltem minden apróbb lépését.

Derekánál támasztottam, mielőtt eleshetett, vagy megborulhatott volna hátrafelé, ugyanis még mindig nem állt stabilan az alapjáraton továbbra is kényesen bénult lábain.

-Vissza kéne térnem az edzéshez -Kook remegő karjai úgy szorították a tartót, mintha az élete múlna rajta.

-Hát igen, kijöttél a formádból -a barátom továbbra is poénkodva figyelte a másik oldalról.- A pici háj, meg egyebek.

-Vajon ki miatt nem volt időm eljárni edzeni? -sziszegve pillantott felé, aminek hatására csak kuncogni tudtam.- Tudod te a szex mennyi kalóriát éget el?

-Számít ez most egyáltalán? -közbevágva kérdeztem, mielőtt valami furábba is becsatlakoztunk volna.

-Nos -a barnaság elnevette magát-, lényegében igen. Neked is el kéne járnod edzeni, mintha felszedtél volna magadra pár kilót.

Felháborodottan vörösödtem el, vádlón pillantva az engem sértegetőre.

-Mondod ezt te, aki úgy néz ki mint egy csöves!

-Hé, hagyd a hajamat, jó?!

Rövid civakodásunkat Kook lágy, gyerekes nevetése és pillanatnyi egyensúlyvesztése szakította meg. Szorosabban kulcsoltam derekára, felpillantottam derült tekintetére, az ajkaira került pimasz vigyorra.

-Mindkettőtök pofa be, nem látjátok hogy jelenleg két bot tart a földön?

-Mármint, melyik kettő? -Tae borzasztó perverziójára lemondóan megráztam a fejem, láttam a feketén is, hogy már lassan fárasztja, mintsem szórakoztatja a hülyesége.- Jó, na, tudom hogy szereted, ne vágj már pofákat.

-Itt fintorgok és az első amit mondasz az nem az, hogy "bocs" hanem "tudom hogy szereted". Mazochistának nézek én ki?

Játékosan végigmértem őt, a fehér pulcsit mely lógott alkatán, az egyre élettel telibb testét, a szürkéskék, nyuszis mamusszal a lábán befejezve.

-Nos -kezdtem bele, mielőtt a velem szemben lévő válaszolhatott volna bizonytalan lépésünk közepette-, nem nyilatkozom.

-Jimin, nehogy elkezdd te is! -Kook meglepetten fordította felé fejét, amolyan "Te is fiam, Brutus?" legyőzöttséggel arcán, de utána persze mind a hárman elnevettük magunkat.

Ezek voltunk mi, az emlékeink és az érzelmeink együttes kivetülése.

Természetesen nyugodtságunkat is csak a közöttünk szorongó egyén egészségének köszönhettük. Ha Jeongguk nem olyan állapotban lett volna, amilyenben, akkor valószínűleg nem csak neki, de nekem is sokkal tovább tartott volna regenerálódni a sokkból.

Meglepően csak azután tudatosult bennem a halála, mikor már újra a karjaim közt lélegzett, és még akkor sem akartam elengedni, mikor a mentőcsónakon érkező orvosok elértek hozzánk. Összetörtem és aggódtam, hihetetlenül aggódtam. Nincs olyan szó, amely leírhatná, mit is éreztem igazán.

Két férfi és egy nő lépett hozzánk, az egyik felemelt a barátom jéghideg testéről, míg a másik ellenőrizte őt és szinte azonnal vitte is, hogy meleg takaróba bugyolálja. Én csak meredtem magam elé, majd mikor már nem láttam a sötétségben is szikrázóan csillogó fekete tincseket, kiszakadtam az engem tartó karjaiból.