/Jimin szemszög/
-Előbb.. Várj, kezdjük máshogy. Rendezd a levegővételed, úgy hangzol, mint valami szenvedő szamár -Taehyung csípős megjegyzései valahogy rövid mosolyt kúsztattak ajkaimra, miközben ott álltam a mankós Jeongguk mellett és figyeltem minden apróbb lépését.
Derekánál támasztottam, mielőtt eleshetett, vagy megborulhatott volna hátrafelé, ugyanis még mindig nem állt stabilan az alapjáraton továbbra is kényesen bénult lábain.
-Vissza kéne térnem az edzéshez -Kook remegő karjai úgy szorították a tartót, mintha az élete múlna rajta.
-Hát igen, kijöttél a formádból -a barátom továbbra is poénkodva figyelte a másik oldalról.- A pici háj, meg egyebek.
-Vajon ki miatt nem volt időm eljárni edzeni? -sziszegve pillantott felé, aminek hatására csak kuncogni tudtam.- Tudod te a szex mennyi kalóriát éget el?
-Számít ez most egyáltalán? -közbevágva kérdeztem, mielőtt valami furábba is becsatlakoztunk volna.
-Nos -a barnaság elnevette magát-, lényegében igen. Neked is el kéne járnod edzeni, mintha felszedtél volna magadra pár kilót.
Felháborodottan vörösödtem el, vádlón pillantva az engem sértegetőre.
-Mondod ezt te, aki úgy néz ki mint egy csöves!
-Hé, hagyd a hajamat, jó?!
Rövid civakodásunkat Kook lágy, gyerekes nevetése és pillanatnyi egyensúlyvesztése szakította meg. Szorosabban kulcsoltam derekára, felpillantottam derült tekintetére, az ajkaira került pimasz vigyorra.
-Mindkettőtök pofa be, nem látjátok hogy jelenleg két bot tart a földön?
-Mármint, melyik kettő? -Tae borzasztó perverziójára lemondóan megráztam a fejem, láttam a feketén is, hogy már lassan fárasztja, mintsem szórakoztatja a hülyesége.- Jó, na, tudom hogy szereted, ne vágj már pofákat.
-Itt fintorgok és az első amit mondasz az nem az, hogy "bocs" hanem "tudom hogy szereted". Mazochistának nézek én ki?
Játékosan végigmértem őt, a fehér pulcsit mely lógott alkatán, az egyre élettel telibb testét, a szürkéskék, nyuszis mamusszal a lábán befejezve.
-Nos -kezdtem bele, mielőtt a velem szemben lévő válaszolhatott volna bizonytalan lépésünk közepette-, nem nyilatkozom.
-Jimin, nehogy elkezdd te is! -Kook meglepetten fordította felé fejét, amolyan "Te is fiam, Brutus?" legyőzöttséggel arcán, de utána persze mind a hárman elnevettük magunkat.
Ezek voltunk mi, az emlékeink és az érzelmeink együttes kivetülése.
Természetesen nyugodtságunkat is csak a közöttünk szorongó egyén egészségének köszönhettük. Ha Jeongguk nem olyan állapotban lett volna, amilyenben, akkor valószínűleg nem csak neki, de nekem is sokkal tovább tartott volna regenerálódni a sokkból.
Meglepően csak azután tudatosult bennem a halála, mikor már újra a karjaim közt lélegzett, és még akkor sem akartam elengedni, mikor a mentőcsónakon érkező orvosok elértek hozzánk. Összetörtem és aggódtam, hihetetlenül aggódtam. Nincs olyan szó, amely leírhatná, mit is éreztem igazán.
Két férfi és egy nő lépett hozzánk, az egyik felemelt a barátom jéghideg testéről, míg a másik ellenőrizte őt és szinte azonnal vitte is, hogy meleg takaróba bugyolálja. Én csak meredtem magam elé, majd mikor már nem láttam a sötétségben is szikrázóan csillogó fekete tincseket, kiszakadtam az engem tartó karjaiból.
YOU ARE READING
~Within The Walls~ /VMinKook FFC/
Random"Ez a kötelék köztünk rosszabb, mint bármiféle hazugság az életünkben. Pedig hazudtunk. Azt mondtuk, hogy szeretjük egymást." Három középiskolás fiú élete nem olyan könnyű, főleg akkor, ha mindegyikük másféle múlttal rendelkezik. Valami azonban mégi...