/Taehyung szemszög/
Azt hittem, sőt, reméltem, hogy ez a nap jó lesz. Az első nap az utolsó évből.
De nem. Sosem hagynak békén, mikor alszom.
Idegesen meredtem Kookra, bár nem miatta voltam irritált. Mason, az a külföldi fiú cseszett fel annyira, hogy legszívesebben ott helyben betörtem volna az orrát. Bár ez a jelenség nem azért ütötte fel a fejét, mert heves vérmérsékletű voltam, hanem azért, mert ismertem őt.
Miután Kookot amcsiba rángatták a szülei, majdnemhogy megszakadt minden kapcsolatunk - pont úgy, ahogy az Jiminnel történt. Hetekig kerestem, mire sikerült megtalálnom és újra kapcsolatba lépnem vele. Fiatal voltam még, újfent naiv, ám ugyanúgy makacs és hajthatatlan, mint most.
Ezért is tudtam róla. Kooknak Amerikában is lettek barátai, bár ezerszer bevallotta, hogy nélkülem -nélkülünk- semmi sem igazán otthonos. Nem érezte jól magát, de hamar elfelejtette a magányát és túllépett rajta.
Csak sejlett a név, de ezer százalékig biztos voltam benne, hogy ez a "Mason" egynek bizonyult az akkoriban annyira istenített barátai közül.
Hogy miért nem emlékszik rá; nos, az amnéziája továbbra is csak pillanatokról pillanatokra javult. Bár már bőven jó pár éve történt a dolog, a környezete miatt nem volt esélye a "teljes" regenerációra. Akárhányszor pszichológushoz mentem, jött velem, így hamar megtudtam róla egy s mást; emellett úgy tűnt, a lelkének jó, ha nem fojtja el magában azt a mértékű kétségbeesést, melyet a történések utáni első pár évben birtokolt.
Pontosan ezért cseszett fel. Nem akartam siettetni, nem akartam kényszeríteni, rátukmálni az infókat, pedig lett volna bőven mit. A gyerekkori emlékeinket, az első, közösen látott fesztivált, a szentjánosbogarakat, melyek felemelkedtek, mikor önfeledten a mezőre siettünk nevetve.
Azt, hogy együtt nőtt fel a testünk és a lelkünk.
Eközben ő, minden előzmény, minden figyelmeztetés nélkül, csak így, betoppan..
Összekoccantottam a fogaim, Kook üres, ám rettenetesen felcseszett, irritált tekintetét látva.
-Semmit.
-Ne hazudj! -ragadta meg felsőm, könnyedén közelebb rántva magához, íriszei egy pillanatra sem terelődtek el enyéimről.- Tae -sziszegte.- Tudod, hogy kurvára nem kedvelem.
-Figyelj -vettem egy mély levegőt, tudva, hogy ismét az én felelősségem, hogy toppon legyek.- Ne beszélj azzal a fiúval.
-Igaz, amit mondott? -eresztett el, elnémult.- Ismertem őt?
Belső szájfalamra harapva megfeszült állkapcsom, ahogy gondolkodtam, mi is lenne a megfelelő válasz erre.
"Igen", "Talán" vagy "Nem tudom" ?
-Válaszolj már -morogta véve egy mély, megremegő levegőt.
-Igen, ismerted. Azt hiszem -pillantottam rá, tekintete elsötétült, arca eltorzult. Mielőtt elfordulhatott volna, megragadtam mind a két felkarját.- Kérlek, Kook. Kerüld el.
-Mert? -nevette el magát.- Egy régi barátom eljött hozzám, és azt akarod, hogy hagyjam figyelmen kívül?!
-Nem ezt mondtam -ráztam meg, mire ellökött magától.- Kook, figyel-
-Kurvára nem akarok figyelni rád -csendült fel a hangja, a heves dobbantása által keletkezett koppanás utózaja pedig végigfutott a folyosón.- Szét fogok esni, Tae. Így, szét. Nem hagynád kicsit, hogy lélegezzek?
YOU ARE READING
~Within The Walls~ /VMinKook FFC/
Random"Ez a kötelék köztünk rosszabb, mint bármiféle hazugság az életünkben. Pedig hazudtunk. Azt mondtuk, hogy szeretjük egymást." Három középiskolás fiú élete nem olyan könnyű, főleg akkor, ha mindegyikük másféle múlttal rendelkezik. Valami azonban mégi...
