/Jimin szemszög/
Megcsókolt.
Ez volt az egyetlen, ami kirántott a sötétből, melybe lassan majdnemhogy belefulladtam.
Megcsókolt, gyengédebben, mint valaha gondoltam, hogy bárki is fog.
Vállaimra fogva azokat szorította, mint aki nem akarta engedni, hogy elmenjek: egyik keze azonban lassan arcomra simult, ujjai eltűrték tincseimet meglepett tekintetem elől.
Mozgásképtelen voltam, ujjaimmal megmarkoltam a takarót, és csak átadtam magam ennek a fura, de kényelmes, tetsző érzésnek. Az óvatos mozgásnak, a vágynak, mely hirtelen tört a testemre, és egy pillanatig azt sem értettem, mi is ez valójában. Egyszerűen akartam, hogy érintsen, hogy ne hagyja abba.
Kook, mikor elvált kissé megszeppentnek tűnt, arcát halvány pír díszítette és félrenézett, de tekintetében láttam egy enyhe csillogást, ami egy láncot kötött a lelkemre, a gyomromra, és egyszerre szorította meg azokat.
-S-
Nem tudott válaszolni, megszólalni, ugyanis elkaptam a felsőjét és visszahúztam magamhoz, most a kezembe véve a kezdeményezést. Ügyetlenül tapadtam ajkaira, tapasztalatlanul, de úgy tűnt, őt mindez nem zavarta: lehunyta szemeit s viszonozta, mindeközben pedig oldalamra simított, feltűrve a vékony ruhaanyagot, amely törékeny alkatom fedte.
Megőrültem a kezeitől.
Minden egyes pillanat után egyre jobban bizsergett a bőröm, egyszerre volt hideg, mégis forró a felület, melyről kezei feljebb vándoroltak, egészen mellkasomig. Gyenge taszítás után feküdtem el az ágyon, elengedve felsőjét, arcom vöröslött a zavartól, ami mint egy fátyol, könnyen takarta be testem - közben pedig tanácstalan voltam mozdulataimat illetően.
Mikor elvált ajkaimtól, tekintetemet kereste, száját beharapta, a kezével meggyűrte a takarót a fejem mellett.
-Ezt direkt..?
-Nem tudom -feleltem elcsuklóan-, de nem akarom hogy abbahagyd.
Pillanatokig csak szemeztünk egymással. Inkább kizártam a gondolataim, és azt tettem, amit a szívem - a testem diktált. Fél kézzel arcára simítottam, át tarkójára, majd hajába túrtam, és enyhén feltámaszkodtam mégegy csókért. Fura volt, talán meg kellett volna állítanom, de szemeit látva nem volt hozzá szívem.
Hisz ő is pontosan ugyanolyan vágyittas tekintettel figyelt engem, mint én őt.
Nem értettem, hogy lehetséges ez. "Csak mert fiúk vagyunk? Mert szükségünk van testi kapcsolatra?" Ám a választ már akkor tudtam a lelkem legmélyén: Kook volt a puzzle egyik darabkája, ami pont akkor pattant a helyére, mikor lehúzta rólam a felsőm, elválva ajkaimtól, lecsókolva nyakamra.
Beleremegtem minden egyes tettébe. Ujjai finom vonalat húztak mellkasomon, lesimítottak hasamon, el egészen oldalamra, megismételve a folyamatot. Puha ajkaival felpuszilt államig, majd vissza, aztán követte érintései útját.
Remegve, jólesően sóhajtottam fel, mikor kulcscsontomra harapva gyengén megszívta fogai nyomát, végül pedig egyre lejjebb és lejjebb haladt hogy kényeztethessen. Fekete tincseibe túrva összepréseltem szám, féltem, hogy bármiféle -számomra ismeretlen- zavarbaejtő hang csúszik ki onnan; még akkor is, ha ő nyilvánvalóan ezt próbálta elérni.
A plafonra meredtem, míg nem ébenbarna tekintetét találtam magam felett.
-Csak rám figyelj -lehelte.- Én itt vagyok, ők nincsenek, érted?
Nyelve egyet lassan nyakába kapaszkodtam, egy kisebbet nyikkanva simításától, mely kissé intimebb részemet ingerelte.
-Jimin -mély, erős, mégis óvatosságot sugárzó hangon szólt hozzám, ujjaival végigcirógatta tagom, majd a nadrágba nyúlt, melyet pizsamaként használtam.
ESTÁS LEYENDO
~Within The Walls~ /VMinKook FFC/
De Todo"Ez a kötelék köztünk rosszabb, mint bármiféle hazugság az életünkben. Pedig hazudtunk. Azt mondtuk, hogy szeretjük egymást." Három középiskolás fiú élete nem olyan könnyű, főleg akkor, ha mindegyikük másféle múlttal rendelkezik. Valami azonban mégi...
