~Within The Walls~ /VMinKook FFC/

⇸ 49.rész ⇷

/Jungkook szemszög/

Elfojtott sóhajaink mellett az óra kattogása halknak, szinte teljesen némának bizonyult. A ceruzák által keletkezett idegtépő zaj hangosabbnak tűnt, mint addig bármikor; s ha ez nem lett volna elég, a nyomasztó érzés a mellkasomban újfent irritálónak hatott, ahogy az anyagot figyelve fokozatosan, egyre jobban vesztem el benne és kezdtem kevésbé érteni, mint az elején.

Az ember azt hinné, hogy a vizsga előtti időpontokra már bőven végeztek a diákok a magolással, és már csak át kellett nézniük az anyagot hogy jobban felfogják, illetve memorizálják azt. Valóban, ez így is történt azokkal akik nem éltek naponta aktív társasági életet, és nem voltak párkapcsolatban. Szerencsétlenségemre én pont nem tartoztam a magányos csoportba, ezáltal mindenféle tanulással kapcsolatos dolog az utolsó pillanatokra halasztódott el.

Nagyot nyögve fektettem a fejem az asztalra, lekonyítva ajkaim pillantva a szőke tincseit felkötött, fókuszáló Jiminre közvetlen mellettem. Úgy tűnt, neki sincs épp sok dolga, ugyanis minden erejével azon volt, hogy csücsörítő ajkai tetején meg tudja tartani a ceruzáját. Lehet, hogy gondolkodott, az utóbbi időben szokásává vált elveszni a gondolataiban, noha ez a nevetséges, és egyben iszonyatosan szexi felszerelés -pontosabban a még nem említett fehér, bolyhos nyuszifül- valahogy elvette mélybe révedő tekintetének komolyságát.

Egy ideig még hagytam szórakozni, helyette inkább a barnára vándorolt a tekintetem, aki az előbb szóbakerült másik oldalán helyezkedett el. Fókuszált, heves kézmozdulatokkal jegyzetelt és lapozta a könyvet előre- aztán hátra, gondosan figyelve minden egyes részletre és ábrára a tintával borított lapokon. Lényegében a némaságot egyedül csuklóinak kecses mozdulatai, röviden elfojtott lélegzetvételei törték meg, mi semmit sem tettünk a csend ellen.

Mégegyet nyöszörögtem, dramatikusan fordulva jobbra, majd balra. Reggel nyolc óta minden erőnket a tanulásba fektettük és kezdett elegem lenni a rengeteg betűből és számból, ami már lassan egy rémálomképpé vált az elmémben.

Igen, akartam jobb jövőt magamnak, igen, akartam egyetemre menni, és igen, rohadtul gyűlöltem tanulni. A témák untattak, a matekot nem fogtam fel és nem is akartam, a grafika pedig nem tartozott a vizsgatantárgyak közé, így némileg semmi sem volt amiben kevés erőfeszítéssel kiemelkedően jó eredményt értem volna el. Nos, az anyanyelvi tantárgyak relatív könnyen megragadtak, de csak azért, mert mindig is csuklóból jött a nyelvérzék és nem találtam semmi nehezet a nyelvtan megértésében.

-Ne szenvedj már ennyire látványosan, tanulni próbálok -bökte közbe Taehyung egy szúrós, mégis kissé megértő pillantással végigmérve engem, mielőtt visszafordult volna teendőihez. Sötét szemei alatt nem annyira feltűnő karikák pihentek, és a tartásáról is lerítt hogy elfáradt már, mégis hajtotta magát a dolgokkal.

Felfújtam az arcom, átpillantva Jimin alkatára. Reméltem, hogy ő azért nem annyira maximalista, hogy még engem is figyelmen kívül hagyjon.

-Rám ne nézz így -felelte másodpercekkel később-, a kiskutya-szemek nem hatnak meg.

-Tegyétek már félre kicsit, mindkettőtök viselkedése az arcomba ordítja hogy elegetek van a tanulásból -motyogtam tehetetlenül nézegetve kettejüket, és ijesztően szinkronban lévő mozdulataikat ahogy felém fordultak.

-Be kell fejeznünk még egy rakás dolgot, inkább neked nem kéne lazulnod -sóhajtotta a barna, további elharapott szavakkal masszírozva meg orrnyergét.

-Ne mondd ezt -nevetett fel a szőke egyszerű mozdulattal simítva fejemre, mielőtt felkelt volna, időközben megigazítva nyuszis hajpántját.- Hozok egy kis innivalót, mit kértek?