/Jungkook szemszög/
-Mert ezt az életet már nem lehet tovább rontani.
Szavaim hiába voltak búsak, valójában mosolyogtam, egy csepp megbánást sem mutatva a fiú felé, aki kicsit megrökönyödve pislogott rám, miután elhangzottak szavaim.
Könnyen el tudtam rejteni az érzéseim, független attól, miféle is az. Gyűlölet, szomorúság vagy öröm, nekem ezek csak álarcok voltak a mindennapi életben.
-Miért? A te életed is-
-Ha kimész, tudod, ahol bejöttünk folyosó, ott van az első ajtó. Az a fürdő -léptem közvetlen elé, fél kezem vállára téve, majd füle mellé hajoltam. - Majd egyszer megismersz.
Miután felegyenesedtem mosolyogva megpaskoltam a fejét, megfogtam felkarjait és megforgatva tengelye körül elkezdtem tolni kifelé.
-Szereted a narancslevet? -tettem fel a kérdést szórakozottan.
-Hé, mondj valamit, ez-
-Csak azom van itthon, de-
Kirántotta magát kezeim közül, arcát durcásan felfújta, de mikor meglátta ártatlan tekintetem kifújta a bent rekedt levegőjét.
-Igen, szeretem. Az jó lesz, köszönöm.
-Remek -vigyorogtam rá, végignézve, ahogy bosszúsan elsétál a fürdőig, hezitálva belép, majd becsukja maga után az ajtót.
Tehetetlenül hajamba túrtam és a hűtőhöz indultam az említett italért. Semmi tervem nem volt, hogyan kéne komfortálnom, hogy kéne megnyugtatnom, de mégsem hagyhattam ott egyedül.
Kitöltöttem a narancslevet egy pohárba, megvakartam tarkóm és a vendégszoba felé pillantottam.
"Akár itt is maradhatna az estére."
Péntek délután háromkor az ember úgyis csak annyit csinált, hogy lefeküdt és kiélvezte, hogy vége van a napnak s hétnek egyaránt.
Legalábbis az önálló diákok ezt tették, aztán esténként elmentek bulizni, ha úgy adta kedvük.
Nos, a szokásos feleseket inkább lemondtam az éppen zuhanyzó fiú érdekében, zavartan lepillantottam a pohárra, aztán beindultam a szobámba, hogy magamnak is előpakoljak ruhákat. Izzasztó volt a testnevelés, a tanár direkt igyekezett minket szívatni a meghatározott tanmenettel, így gondoltam hogy nekem se ártana megejteni egy frissítő zuhanyt.
Bár be kell vallani, erre gondolhattam volna előbb is.
Kioldottam az övem, kiegyenesedtem és elkezdtem kigombolni az ingem kifelémenet, azzal viszont nem számoltam, hogy a nálam nagyjából fél fejjel kisebbnek ütközök.
Hevesen pislogtam rá, megakadtam az elkezdett folyamatban, és csak figyeltem, ahogy aranybarna tekintetével végigmér.
-Végeztem -felelte színtelen hanggal, lehajtva fejét és elállva ajtóból, mintha valami rosszat tett volna.
-O-oh, én is elmegyek lezuhanyzom, addig helyezd magad kényelembe.. - lehalkultam, mikor megláttam, milyen jól állnak neki a ruháim.
Igyekeztem a már kinőtt ruhaanyagokból keresni neki párat, de még így is nagyok voltak rá. A világoskék póló lógott vékony alakján, a hosszú mackónadrág pedig szürreálisan kiemelte karcsú derekát és felettébb erőtlen bokáit.
Felkeltette a figyelmem egy számomra igazán furcsa módon. Pedig nem is ismertem. Egyszerű évfolyamtársak voltunk annyi bökkenővel, hogy megmentettem az életét.
VOUS LISEZ
~Within The Walls~ /VMinKook FFC/
Aléatoire"Ez a kötelék köztünk rosszabb, mint bármiféle hazugság az életünkben. Pedig hazudtunk. Azt mondtuk, hogy szeretjük egymást." Három középiskolás fiú élete nem olyan könnyű, főleg akkor, ha mindegyikük másféle múlttal rendelkezik. Valami azonban mégi...
