~Within The Walls~ /VMinKook FFC/

⇸ 50.rész ⇷

/Taehyung szemszög/

Fáradtan fordultam oldalamra a harmadik szólítás után is. A bőrömet hideg levegő érte, ezért igyekeztem feljebbhúzni magamon a takarót, remélve, alhatok és álmodhatok még ahelyett, hogy a valóság rémképébe csöppennék.

-Taehyung -lágy, türelmes ám kissé irritált hang szólított meg a negyedik alkalommal is.- Már tíz perce imádkozom neked. Hogy fogunk így mindent összepakolni, ha még felébredni se vagy hajlandó?

-Ébren vagyok -motyogtam jobban a párnába fúrva arcomat, összegömbölyödve a hirtelen ért hőmérsékletváltozás okán.- Csak még öt perc..

-Tíz perccel ezelőtt is ezt mondtad. Ha nem kelsz fel, szólok Jungkooknak és itthagyunk téged.

Morcosan, összevont szemöldökökkel pillantottam a felettem álló szőkeségre. Kusza tincseit ismét összefogta, bár pár az arcához tapadt az arcán megjelent izzadságcseppek okán. Füleiben ott csillogott a fülbevaló, amit tőlünk kapott több, mint fél évvel ezelőtt karácsonyra.

-Ne hívd be.

-Kénytelen leszek, ugyanis te még meztelen vagy, nekem meg meg kell csinálnom az útra a szendvicseket.

-De nem akarok felkelni, olyan puha az ágy -nyöszörögtem enyhén hisztis hangon, szavaimmal ellentmondásosan felülve, hogy karcsú derekára kulcsolhassak.- Inkább gyere, feküdj mellém.

Elsóhajtotta magát, helyet foglalva mellettem, hagyva hogy pillanatokig csak öleljem. A lelkemben szétáradó néma boldogság hatására szorosabban húztam magamhoz, nyakába furakodtam, megcsókoltam illatos, puha bőrét egy széles, nyugodt mosollyal.

"Hát nem álom volt. Tényleg itt vannak velem."

-Kapsz két percet, utána öltözz fel kérlek, hogy meg tudjunk reggelizni és össze tudjuk pakolni a bőröndöket.

-Mit csináltál? -vállára helyeztem fejem, összekulcsolva ujjainkat combján.

-Egy kicsit egyszerűbb rántottát, hogy ne feküdje meg a gyomrunkat. Jól aludtál?

-Kellemesen -sóhajtottam jólesően a finom étel gondolatára.- Jungkook hol van egyébként?

-A fürdőben pakol, ha engem kérdezel fogalmam sincs, miért.

Elgondolkodva pillantottam fel Jimin éles állkapocsvonalára, hátha eszembe jut bőre látványából bármiféle ok a fekete tevékenykedésére. Azt tudtam, hogy vett pár játékot, de nem mondtam volna biztosra, hogy azokat dugdossa el olyan nagy hévvel.

-Majd megtudjuk -felegyenesedtem, lerántva magamról a takarót, időközben kacér szemöldökvonogatással meredve a szőkeségre. Rövid pillantása és fejrázása okán megforgattam kissé a szemeim, előkészítve a szekrényből a ruháim.- Ünneprontó.

-Lehet el kell majd mennünk még pár dologért, de szedd össze amid van. Megterítek addig.

-Jól van, mindjárt megyek, ne cseszegess már. Még csak most keltem fel.

-És ez kinek is a hibája? -rövid kuncogását már halkabban hallhattam, ugyanis kilépett a helyiségből hogy saját dolgára siethessen. Megráztam a fejem csípős kérdésére, úgyszintén elnevetve magam ahogy felvettem egy trikót, majd arra egy lazább, kellemesebb anyagú pólót, hogy annyira ne zavarja a bőrömet a ruha.

Augusztus végén már csak egy nyugodt, meleg nélküli éjszakáért imádkoztam, reménykedve hogy az állandó izzadás végre véget ér és normálisabb göncöket is hordhatok, anélkül hogy bármikor hozzátapadnának az alakomhoz. Természetesen ennek ellenére arra nem vágytam, hogy a jó idő eltűnjön, hisz a hideget kevésbé kedveltem pont a túl sok felhúzandó réteg okán, de mondjuk egy örökös tavaszra simán beneveztem volna.