~Within The Walls~ /VMinKook FFC/

⇸ 22.rész ⇷

/Jimin szemszög/

Vörös arccal figyeltem súlytalan, csendes lépteim, hallgattam a lábam alatt ropogó hó gyengéd szimfóniáját, és közben azon gondolkodtam, hogy is történhetett mindez. Hogyan lehetett az, hogy pont én, pont az a személy aki idáig hallani se akart a kapcsolatokról, hajnali erekcióval ébredt. Igen, ágaskodó taggal, egy rohadt álom miatt.

Bele se mertem először gondolni, hogy vajon miért gyűltek fel bennem efféle érzelmek, vajon miért pont így, de igazából nem bántam.

Remegve keltem fel az ágyból, édesapám kopogása ébresztett, és a legnagyobb félelmem abban a pillanatban az volt, nehogy rámnyisson úgy, hogy közben áll a farkam mint a cövek; mindenesetre szerencsére ilyesmi nem következett be, úgyhogy pár percnyi gondolkodás után sikeresen lenyugodtam, és lemehettem reggelizni.

Hosszú szóváltások után szóba jöttek a párkapcsolatok, és édesapám a lehető legrandomabb dologgal sújtott. Szerzett magának valakit. Egy részem örült, a másik azonban félt, hogy vajon emiatt meg fog-e változni a kapcsolatunk? Nem tudtam, hisz édesanyám halálával valószínűleg édesapám elvesztett valamit magából, amit soha nem kap vissza többé; bár ezzel nem volt egyedül. Hisz az én lelkem egy része úgyszint letört abban a pillanatban.

Memento Mori. Emlékezz a halálra.

Sose értettem, pontosan miért hajtogatta ezt a nekem életet adó nő egyfolytában. Amióta csak az eszemet tudtam, szinte minden nap elmondta ezt. Memento Mori, Jimin.

Megráztam a fejem, hallgattam tovább az édesapámat, azonban fejben újonnan megint máshol jártam. Párkapcsolatok? Ironikusnak gondoltam az egészet. Én, párkapcsolatban? Mikor bármikor előfordulhat az, hogy Kook és Tae csak a bolondját járatják velem, egy menet után pedig eldobnak, vissza oda, ahonnan jöttem?

"A pokolból, a pokolba. Sose fogok szabadulni tőle?" Ám mikor erre felé terelődtek a gondolataim, megakadtam az "egy menet" jelzőnél, a levegőm enyhén nehezebbé vált, ismeretlen hidegrázást észleltem a gerincemben.

Mint mikor végigsimítottak a torkomon, le a derekamon, végig a combomon, majd lassan, előkészítés nélkül belém hatoltak, s a gerincem ívbe feszült, ahogy az extázis gyönyöre kellemes, idegen, szakadozó, kínzó hullámokban tört rám.

Aztán kinyitottam a szemeim, felriadtam, és a nedves alsógatyámat, na meg egy ágaskodó valamit találtam szemben magammal.

Aprón sóhajtottam a gondolatra, azon gondolkodva, vajon az én koromban ez normális-e, de szívem szerint nem is akartam választ kapni erre a kérdésre. Sok minden jött közbe egyszerre, talán csak így ment ki belőlem a stressz a történtekkel kapcsolatban.

Erekció formájában.

Arcom mégvörösebbé vált a gondolatra. Hogy is gondolhattam ilyenekre?! Nem történt köztünk egy aktus sem, és még meg sem érintettek konkrétabban, csupán Kook, de vele se volt..

Nyeltem egyet a gondolatra. A hangjuk. Csupán ennyi elég volt ahhoz, hogy lángra lobbanjon a testem és elfelejtsem, mi történik. Hogy át akarjam adni magam nekik, hogy azt akarjam, ők boldogok legyenek nekem hála.

Elbambulva haraptam alsó ajkamra, táskám pántjára szorítottam, közben pedig hagytam, hogy az ereimben csordogáló, éltető folyadék ritmusa hevesebbé váljon, végigszáguldjon a testemen, az adrenalin pedig végigrázza a gerincem, olyannyira, hogy még a szőr is felállt a karomon.

Figyeltem a lépteimet, gondolataimban ragadva hagytam, hogy a lábam vigyen előre, ám a jelenből sokat nem tudtam megállapítani. Elvesztem a fejemben, a szavak között, a sorok mögött. Miért is éreztem így valójában? Nem tudtam. Egyszerűen nem fogtam fel, hogy mi miatt kezdett pezsegni a vérem, bizseregni a bőröm, és gyorsulni a levegővételem, ahogy az álmomra- ahogy rájuk gondoltam.