~Within The Walls~ /VMinKook FFC/

⇸ 11.rész ⇷

/Jimin szemszög/

-Milyen rég láttalak! -Hoseok gyengéd vigyora köszöntött a felvillanyozott hangja után. Végigfutott a gerincemen a jól ismert, nosztalgikus bizsergés, ami miatt szinte azonnal nyakába ugrottam volna hogy köszöntsem őt, és talán el sem engedtem volna, amíg le nem nyugtatom az izgatottságtól vadul verő szívem. Borzasztóan örültem neki, szavakkal nem lehetett leírni, mennyire hiányzott.

Fekete, kicsit nagyobb pulcsi volt rajta és egy -a felsőjéhez passzoló- farmer, nyakában pedig lógott az aprócska lakat, melynek párja a barátjánál lapult.

Hobi vigyorogva lépett hozzám, szinte azonnal átölelt és összeborzolta addig rendezett tincseim. Gyengén kuncogva öleltem vissza, szemeibe meredve.

-Na mi az? Mi szél hozott erre?

-Hiányoztatok -vigyorogtam rájuk.- Suga merre van?

-Dolgozik, de hamarosan hazaér. Mit adhatok? Nem jössz.. -ezzel a tekintete Jeonggukra siklott. Elhallgatott, átkarolta a vállam és elfordulva a barátomtól a fülembe suttogott.- Nem mondtad, hogy szereztél magadnak valakit!

-Ő csak a haverom -nevettem el magam.- Én nem olyan vagyok mint te, Hoseok.

-Milyen nagy lett a szád -elvigyorodva nyomott egy barackot a fejemre, majd szórakozottan a fekete hajú felé fordult.- Üdv, Jung Hoseok vagyok, a kávézó tulaja -nyújtott kezet.

-Jeon Jeongguk -kelt fel a barátom, elfogadva régi ismerősöm kezét egy mosollyal.- Ha kérdezhetem, Hyung, milyen..

-Kapcsolatban állok Jiminnel? -vigyorgott rá, mire Kook egy rövid hezitálás után bólintott.- Szeretők vagyunk.

Nem csak a haverom, de én is nagyokat pislogtam a kijelentésre.

-Hogy micsoda?! -kelt fel Jungkook a bárszékről, nagyot csapva a pultra, mire Sung-Kyu egy "reménytelen vagy" motyogással sóhajtott.- Most meg mi van?!

-Kook, ő csak.. -meglepett, hogy a mindig csendes, idétlenül vigyorgó, szórakozott fiú ennyire kikelt magából. Alig tudtam megszólalni, akaratlanul összébb húztam magam Hoseok ölelésében.- Viccel..

-Főnök, igazán leállhatna a beteges poénjaival! -szusszantotta a szőkésbarna egy igazán szidó tekintettel meredve Hoseokra.- Kérem, ne kezelje Jimint fiaként!

-Eh? -lekonyította ajkait.- Pedig olyan aranyos, nézd -húzta szét arcom.

-Hoheok, eh fáháháj.. -mondtam kezeire fogva, aztán mivel elengedte a bőröm, azt kezdtem masszírozni.- Ez most mégis mire volt jó?

-Aranyos voltál.

Jeongguk egy apróbb köhintéssel süllyedt vissza a bárszékre.

-Öm.. -állát tenyerére fektette, ahogy könyökével megtámaszkodott a pulton, majd rámpillantott.- Én.. -ismét egy rövid torokköszörülés, elpillantott rólam, inkább Sung-Kyu szemeit vizslatva.- Egy Latte-t.

-Valaki féltékeny.. -vigyorodott el Hoseok.

-Mégis kicsoda? -morogta Jeongguk.- Dehogy! Egyszerűen csak..

Ártatlanul pislogtam rá, várva válaszát, de ahogy láttam egy apróbb pírt szökni arcára, gyengéden elmosolyodtam.

-Nekem is egy Latte-t, légyszíves -intettem Sung-Kyunak, ujjaimmal kopogtatva a pult szélén.

Hoseoknak nem lehetett ellenállni: ezt bizonyította Jeongguk reakciója is. A tőlünk pár évvel idősebb férfi azonnal felnyitotta a dobozt, mely mindent elzárt a felszín alá.