~Within The Walls~ /VMinKook FFC/

⇸ 46.rész ⇷

/Taehyung szemszög/

-Szerintem a másik rizst kéne hoznod -támaszkodtam a bevásárlókocsira, érdeklődve pillantva a két csomagot vizslató szőkeségre.- A jobb kezedben lévőt.

-De az elvileg rosszabb.

-De finomabbnak néz ki -döntöttem el a fejem, hátrapillantva az épp hozzánk érő páromra. Végigmértem, sejtelmesen és áthatóan, rövidesen megingatva kobakom a választott dolgai miatt.

-Most miért nézel így? -sóhajtott, becsapva a rengeteg csipszet a vastákolmányba.- Örülj neki, hogy egyáltalán veszek. Felfalhatnánk mást is.

-Nem -közölte szűkszavúan, szinte azonnal a harmadik, időt se hagyva hogy a társam hülye ötleteire úgyszint hülye ötlettel reagáljak.- Meg se próbáld -helyezte a kocsiba a műanyagba zárt alapanyagot.

-Ünneprontó -forgattam meg a szemeim.

-Nos -mégegyszer félszegen végigpillantott a soron, végül megállapodott rajtunk tekintete-, megvagyunk?

-A fagyi hol van? -a leendő szerzeményeinkre pillantottam, számolgatva miből hány darab van pontosan. Jimin este főzni akart, így be kellett vásárolnunk, hogy legyen miből. Darálthús, jégsaláta, csirkemell, rizstészta, rizsliszt, rizs, étolaj és ecet, pár gyümölcs, na meg a tömérdek, egészségtelen cucc.

-A kassza előtt egy polcegyüttessel, azt hiszem -kaptam választ kérdésemre Jungkooktól, tekintettel arra hogy a szőke eltűnt a konzervek irányába.- Akarsz fagyit venni?

-Szerinted minek kérdezném? -értetlenül meredtem rá, kiegyenesedve, hogy tovább tolhassam a mai vacsoránkat tartó, négy keréken guruló hatalmas kosarat.- Meg talán vehetnénk hazára is, lassan közeleg a melegfront.

-Ne is mondd -sóhajtotta-, meg fogunk dögleni a..

-Jimin! Milyen rég láttalak! -egy felvillanyozott tónus okán mind a ketten felkaptuk a fejünket, kissé összeráncoltuk a homlokunk, de aztán a szőkeség után siettünk.

Akit megpillantottunk azonban pont ugyanolyan örömmel üdvözölt minket is, mint őt.
Namjoon nagy termeténél fogva nem nagyon tudott elveszni a sorok közt, valószínűleg ezért lepett meg bennünket annyira, hogy eddig észre sem vettük őt. Ezüstös, már inkább barnásszürke tincseit ízlésesen, kisfiúsan rendezte el, napszemüvegével hátul tartva hajtömegének nagy részét, mindeközben vállára egy fekete kabátot terített, alatta egy egyszerű garbóval. Igazából imponált, hogy a legegyszerűbb szerkó is jól nézett ki rajta, valahogy olyan érzést keltett bennem, mintha a világ egyik legmenőbb emberével haverkodnék.

-Taehyung! Kook! -vigyorogva szólított meg minket, így hát noszogatására csak közelebb léptünk, tekintve hogy ragyogó tekintetére senki se mondhatott nemet.- Istenem, milyen rég volt!

-Joon, ne csinálj már úgy, mintha itt sem lennék..- Jin felfújt arccal, némiképp zavartan és "sértődötten" lépett elő a párja takarásából.- Sziasztok.

-Melegben -fejeztem be társam félbehagyott mondatát.

-Milyen kicsi ez a világ -Jimin jóízűen nevetett fel, végigmérve mind a pszichológusunk, mind annak kedvesét.- Ne is mondd, milyen rég láttalak titeket együtt. A múltkor találkoztunk az utcán -nézett a rendőrre-, és teljesen kiment a fejemből, hogy azelőtt már a rendelőben is összefutottunk? Bizonyára sokkos állapotban voltam, vagy csak egy pillanatra ugrottál be a barátodhoz?

-Ja, csak pár perc volt, bedobtam a kajáját -biccentett az alacsonyabb felé-, nem nagyon törődtem a környezetemmel, ne haragudj.

-Ugyan -Kook után én is kezet fogtam velük, mintegy üdvözlésképpen.- Mi lenne, ha kimennénk a parkba beszélgetni? Elég sok cuccunk van, ha most nem megyünk a kasszához, estig nem kerülünk ki innen... -megerősítésként bólintottam, félszegen figyelve csak a sort, mely már így is javában kanyargott a polcok felé.