/Taehyung szemszög/
Mély levegőt vettem, megigazítottam magamon a kabátot, összedörzsöltem a kezeim és hallgattam a két mellettem sétáló játékos beszélgetését.
Csupán pár óra múlt el, összeszedtük a dolgainkat, és valamiképp megnyugodt lélekkel kijöttünk, hogy hármasban eltöltsünk egy kis időt: hogy Kook és én jóvá tehessük a megejtett hibáinkat.
Hiába volt hideg, valahogy nem éreztem, hogy a bőrömet csípné a hűvös levegő; a mellkasomban melegség áradt szét, percről percre nehezebbé vált visszafogni a vigyorom. Kezeim zsebeimbe rejtettem, félszegen a szürke felhőkre, majd a mellettünk pihenő fehér hóra pillantottam.
-Aztán, mikor ráültem a hintára, egyből odajöttek, hogy mit csinálok, holott amúgy a kisgyerek... Falra festettem az ördögöt -sóhajtott a feketeség, mire rájuk pillantottam, ők pedig viszonozták a tekintetem.
-Most mi van? -vontam össze szemöldökeim.
-Ott egy játszótér. Nem ülünk le?
-De, miért ne? -rántottam vállat, az engem szugeráló szőkeség szemeibe pillantva.- Mi az? -morogtam.
-Semmi -mosolyogta, tarkójára simított, végül lehajtotta a fejét. Elszorult a mellkasom, ráharaptam alsó ajkamra.
-Bocsi -pillantottam félre.- Én csak..
-Mit ácsorogtok már? Oda fogtok fagyni a járdára! -kiáltotta Kook, vigyorogva integetve az egyik korlátnak támaszkodva.
-Mondod ezt te, de nem én vacogok -kontrázott rá Chim mellettem, végül csak nevetve sietett a barátom mellé, míg én csendben sétáltam mögötte.
Figyeltem alacsony, vékony alkatát, szőke tincseit, ahogy azok utána hullottak rövid kocogás közben, hallhatatlan lépteit, a ragyogó mosolyt az arcán, s ezek hatására nekem is pozitív kifejezés költözött arcomra.
Olyan nosztalgikus volt, hogy így, mi hárman ennyire jól elszórakozhattunk. Ők ketten mindig piszkálták egymást, de általában a végén én lettem az áldozat az általuk kreált kereszttűzben; amiből valahogy sikerült kikerülnöm ugyan, de pár napig továbbra is az adott dologgal cukkoltak.
Mint például, mikor cserebogarakat fogdostunk, és leestem a fáról..
Rövid kuncogással emlékeztem vissza a képre, sok időm azonban nem volt, hisz hamar ülőhelyzetben találtam magam Jungkook által.
-Mi a faszt ráncigálsz? -néztem rá értetlenül.- Még jó a gerincem, le tudok ülni magamtól is.
-Tudom, tudom -vigyorogta.- De elbambultál, Chimben meg nincs annyi erő, hogy lehúzzon.
-Most azt mondtad, hogy gyenge vagyok?! -nézett rá hitetlenül.- Tényleg?! Simán legyőzlek ám!
-Ahhoz előbb el kell kapnod -pattant fel nyelvet nyújtva.- Már ha képes leszel rá, törpe.
-Szólíts így mégegyszer, és kitépem a nyelved -rohant utána vöröslő arccal a szőkeség.
Gyengéd mosollyal figyeltem őket, titkon azt várva, melyikük tanyál el előbb a csúszós talajon. Kezeim összeraktam, azokba leheltem, majd összedörzsöltem őket és felpillantottam az égre.
Hogy zavart-e, hogy "egyedül" hagytak? Nem, egyáltalán. Elvégre, Jimin továbbra is Kook barátja volt, nem az enyém. A viselkedésébe pedig bele sem köthettem, hisz én fájdalmat okoztam neki, egy éven keresztül szinte minden nap... Megérdemeltem az effajta bánásmódot.
"Sőt, talán még ennél rosszabbat is.", pillantottam combjaimra.
Aztán magam elé, a kisfiúra, aki hatalmas szemekkel bámult, mint borjú az új kapura.
ESTÁS LEYENDO
~Within The Walls~ /VMinKook FFC/
De Todo"Ez a kötelék köztünk rosszabb, mint bármiféle hazugság az életünkben. Pedig hazudtunk. Azt mondtuk, hogy szeretjük egymást." Három középiskolás fiú élete nem olyan könnyű, főleg akkor, ha mindegyikük másféle múlttal rendelkezik. Valami azonban mégi...
